Menü Bezárás

Ameddig a Jóisten engedi, orgonál tovább – Köszöntjük a nyolcvanéves Pázmány Tibor zongoraművész-karnagyot

Pázmány Tibor harminchat éve él Felső-Ausztria tartomány fővárosában, Linzben és közel ennyi ideje szolgál orgonistaként a Szent Antal-plébániatemplomban. Hitének mélységét, egyházhoz való hűségét jól mutatja, hogy liturgikus zenei szolgálatát a Linzi Színház karnagyaként eltöltött évtizedei alatt sem szakította meg. „Hogy mit jelent számomra az Eucharisztia? Sokat és még többet. Nem véletlenül működöm orgonistaként diákkorom óta mindmáig” – feleli kérdésünkre. Nemrég ünnepelte nyolcvanadik születésnapját, a köszöntőportrét ebből az alkalomból készítettük.

Pázmány Tibor orgona- és zongoraművész, a Linzi Színház nyugalmazott karnagya Budapesten született 1940. március 11-én. „Az egyházhoz kisgyermekkoromtól fogva közel álltam, mindenekelőtt édesapámon keresztül, aki a Magyarországi Legényegylet tagja volt. Ötéves koromtól – amikor még fel sem értem az oltárt –, ameddig lehetett, ministráltam. Az Isten a mi lakásunkban állandóan jelen volt” – meséli.

Öt-hat éves korában a szülei úgy találták, gyermeküket érdekelheti a zene és hallása is lehet talán, állandóan pötyögtette ugyanis a zongorájukat. A szülők gondoskodtak is rögtön a zenei taníttatásáról: kezdetben magántanár oktatta, majd zeneiskolába járt és a konzervatóriumba is felvették zongora szakra. Ott hamarosan rájött, hogy az ő világát sokkal inkább az orgona jelentené. A konzervatóriumban egy neves orgonaművészhez, Gergely Ferenchez, a budapesti ferences templom orgonista-kántorához került. Növendékeként sokszor helyettesítette őt a ferences templomban.

Tizenhat éves elmúlt, amikor leült az orgonához (ennél korábban nem is tehette, hiszen egy gyermekek lába nem ér le az orgona pedáljáig) és maradt is az orgona szakon. Érettségi után, 1958-ban felvételizett a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémiára. Orgonista szeretett volna lenni, de abban az évben az intézményben orgona szak nem indult. Színházi érdeklődésű volt, az opera nagyon vonzotta, így került a karmesterképzőre. Elvégezve azt 1964-ben, a Színművészeti Főiskolán színpadi zenés gyakorlatot tanított és ezzel párhuzamosan sokrétű zenei tevékenységet folytatott. 1966 és 1971 között a Szolnoki Színháznál volt karmester, 1971-től pedig a Budapesti Operettszínházban tevékenykedett 1979-ig. Onnan két évre a Magyar Rádióba vezette az útja. Közben családot alapított, felesége Galántai Aliz opera-operetténekesnő.

1981-ben hagyták el Magyarországot, ekkor a Magdeburgi Operához szerződött. 1984-ig éltek az NDK-ban, ahol, mint mondja, a művészi világ, a művészi színvonal csodálatos volt, de élni nem lehetett. 1984-ben turistavízummal Magyarországon át Ausztriába utaztak és letelepedtek Linzben. Azóta ott élnek.

Két évbe telt, mire munkát kapott a linzi tartományi színháznál (Landestheater), karmesterként pedig 1989-ben tért vissza a Nabucco produkcióban. Hét további Verdi-operát vezényelt. Az 1991/1992-es évadtól kezdve zenekarvezetőként és tanulmányi rendezőként tevékenykedett, széles opera- és operett-repertoárt dirigált. Zenei tevékenységének sokszínűségét jelzi, hogy vezényelte a linzi Bruckner Zenekart (Bruckner Orchester), 2001-ben vendégkarmester volt a Bregenzi Ünnepi Játékokon (Festspielhaus Bregenz), 2003-ban pedig a Kornmarkt Színházban is vezényelt. Számos hangfelvételen hallható karmester szerepben. A linzi Antonius-Ruf – Pfarrblatt Linz St. Antonius című plébániai lap, a Szent Antal-egyházközség kiadványának ez évi tavaszi száma így összegzi Pázmány Tibor munkásságát: orgonista, zongorista, korrepetitor, dirigens, zeneoktató, tanulmányi vezető…

A Linzi Színház művészeiként feleségével együtt Hawaiitól Ausztráliáig, Indiától Japánig az egész világot bejárták. 2005-ben vonultak nyugdíjba – Felső-Ausztria tartomány ebből az alkalomból kulturális éremmel tisztelte meg őket.

Pályatársával és jó barátjával, Franz Binder (Binder Ferenc) baritonnal 2020. február 20-án Bécsben a Pázmáneumban vendégszerepelt, az Életünk újság bemutatóestjén. Pázmány Péter oldalági leszármazottjaként nagy meghatódottsággal lépett – most először – a Pázmáneum falai közé, annak kápolnájába és dísztermébe. Meghatározó és maradandó élménnyel tért vissza Linzbe a nagysikerű bécsi est után.

Ami pedig most is állandóan és rendszeresen jelen van az életében, a hivatásában: a templomi orgonálás. Elmondása szerint rögtön Linzbe érkezésük után, 1985 januárjától, a felvidéki származású Balog Vince plébánossága idején elkezdett a Szent Antal-templom orgonistájaként tevékenykedni, és ezt később azért tudta a színházi elfoglaltság mellett is megtenni, mert vasárnap délelőtt a színházban sohasem volt próba. Amikor ideje engedi, ezt a szolgálatot azóta is – 2006 óta Szabó Ernő erdélyi születésű plébános mellett – teljesíti, és szeretné is töretlenül végezni mindaddig, ameddig – őt idézve – „nem játssza a Sanctus helyett a Credót és nem játszik hamis hangokat. Vagyis ameddig a Jóisten engedi és erőt ad hozzá.”

„Hívő, elkötelezett keresztény művész, aki az orgona mellett ülve és játszva egész életét az Oltáriszentség közelében élte és éli. A szó legszorosabb értelmében is, hiszen Linzben a Szent Antal-templomban a Tabernákulum az orgona mellett van… Pázmány Tibor játékát és szavait hallgatva melegség tölti el az ember szívét. Nagy kincs ő egyházunknak és népünknek” – mondta róla a szintén Linzben élő Vencser László, az ausztriai idegen nyelvű katolikus pasztoráció országos igazgatója.

Pázmány Tibor orgonaművészt a jelenlegi, világjárvány sújtotta nehéz időszakon is az imádság segíti át. Manfred Scheuer püspök úr kérte, hogy a templomokban minden este nyolc órakor harangozzanak és mindenki mondjon el egy imát a járvány megszűnéséért. Ezt tesszük mi is: az imából és a harang szavából merítjük az erőt” – válaszolta kérdésünkre.

„Születésnapja alkalmából köszönetet mondunk a többezer leütést számláló csodálatos orgonamuzsikáért! Boldog születésnapot, kedves Tibor!” – zárta köszöntőjét a linzi Antonius-Ruf – Pfarrblatt Linz St. Antonius című plébániai lap ez évi tavaszi számában Szabó Ernő plébános, felelős kiadó és Weilguny Elisabeth, a szerkesztőbizottság tagja.

Ehhez csatlakozunk mi is, amikor azt mondjuk: Boldog születésnapot, jó egészséget és még sok szép, a családja, a hívek és a közönség körében eltöltött esztendőt kívánunk mi is Önnek, Kedves Művész Úr!

Varga Gabriella
Forrás: Keresztény Élet Portál

A bécsi Pázmáneumban a fényképeket készítette: Gál Anna Gertrúd