Ne szóljatok, és ne mozduljatok, Fojtsátok vissza lélekzetetek… Nézzétek: fa vagyok, Reszketnek rajtam a színes levelek. Egy vékony, vékony tündér-cérnaszálon, Életen túl, innen a halálon…
(Reményik Sándorról) Nem kezével, szívével ölelt, nem asszonyt, egy egész nemzetet. Ajkán magyar szóval feküdt, kelt, összefűzve szakadt végeket. Nem bírt maga annyi bánatot, mennyi……
– Reményik 130 – Hogyha álmodott, csakis Erdélyt látta, jóllehet szíve teljességre vágyott, és lelke mélyén körbe-körbe járta a szétszaggatott Nagy Magyarországot. Tudta, vérei északon…
