Amikor azt mondom, hogy az író, a költő, a rajzművész, a lapszerkesztő, a könyvkiadó, a kultúraszervező, a művelődésmenedzser Jancsó Béla tanít minket, két dologra gondolok. Egyrészt tanít felfogásból, emberi magatartás- és hozzáállásból. Hiába törte derékba ígéretes színművészi jövőjét a történelem, ő megrázta magát és új hivatást, helyesebben: új hivatásokat keresett magának. S talált is. Igényességét, maximalizmusra törekvését, önzetlenségét pedig mindenki tapasztalhatta, aki egyszer is munkakapcsolatba, szakmai partnerségbe került vele. Aztán tanít minket magyarság- és hazaszeretetből is. Hiába sodorta el szülőföldjéről az elnyomó rendszer rosszakarata, ő távoli új hazájában is magyar maradt, minden lehetséges módon és eszközzel édes anyanyelvünket, gazdag kultúránkat szolgálta.
Jancsó Béla a személyes példamutatásával jár előttünk. Soha semmit nem címért, rangért, az elismerés bármilyen formájáért tett, hanem a saját szíve óhajára. Önmagától várta el azt, hogy bárhová is állította az élet, ne feledkezzék meg arról, honnan indult, hová tartozik valójában.
Talán ezért is tért haza szülővárosába. Az itthon és otthon bonyolult kérdése három éve (2022-ben) itthonra egyszerűsödött. S bár magával hozott Budapestre hatvanhat évnyi zürichi élményt, tapasztalatot, most mégis a Balaton-partról, a Káli-medencéről versel nekünk. Szellemesen, ötletesen, felüdítően, szórakoztatóan. Úgy, hogy ne is akarjuk letenni könyvét. S ha mégis, akkor újra és újra elővegyük. Mert dehogy rémesek: fényesek ezek a rímek, kedvesek a témák és bájosak a rajzok. S dehogy fekete-fehér itt minden. Színesebb, mint gondolnánk.
A mindennapok legmegszokottabb pillanatai sorakoznak itt, továbbszőve határokat nem ismerő fantáziával, humoros stílusban tálalva. Kedvencünk lesz ez a könyv, nem is kérdés.
(Megvásárolható kiadóhivatalunkban 6,- EUR vagy 2300,- forint + postaköltség darabáron.)
Varga Gabriella
Jancsó Béla
Író, költő, szerkesztő, grafikus. 1932-ben született Budapesten; édesapja Jancsó Béla festőművész. Az elemi osztályokat a Szalag utcai Általános Iskolában végezte 1942-ben, majd az óbudai Árpád Gimnáziumban két évig, a csongrádi Szent Imre Gimnáziumban pedig egy évig tanult. „Mint háborús gyerek túl korán lettem felnőtt. Az élet keményen iskolázott” – írja önmagáról. Tizenhárom éves korában a zugligeti PAX Gyermekotthon Farkasvillájába került, ahol négy évet töltött (1949-ig). Jelen volt a Gaudiopolis (Örömváros) alapító gyűlésén, amelynek heves vitáit lenyűgözően írta le. A Gaudiopolis úgynevezett gyermekköztársaság volt a zugligeti PAX Gyermekotthonban 1945 és 1950 között. Alapítója Sztehlo Gábor evangélikus lelkész, a köztársaság első államfője Szőke Balázs, miniszterelnöke Keveházi László, a kultuszminisztere Horváth Ádám volt. Béla államtitkár lett és írt a faliújságba. A tábor lakói szerepet kaptak a Valahol Európában című filmben. Szántó Erika film- és színházi rendező két alkotásának is témája volt az alig öt évig működött kezdeményezés.
Jancsó Béla a budapesti Mátyás Gimnáziumban fejezte be középiskolai tanulmányait. Ezt követően 1948-tól a kőbányai Központi Ifjúsági Művészegyüttesnél képezte magát, balettet tanult és turnékon vett részt az együttessel. 1951 és 1953 között a Határőrségnél fegyvermester volt és e mellett szívén viselte a helyi kultúra ápolását. 1953-ban Hercegszántó, Budapest és Nagykanizsa kulturális életét gazdagította és még ugyanebben az évben a Miskolci Nemzeti Színház zenei részlegén tánckari és színpadi szerepeket játszott. 1956-ban útja a Győri Kisfaludi Színház színpadára vezette.
Színészi pályáját az 1956-os felkelés szakította meg. „A miskolci és a győri színház színpadán a nagy álom megvalósulhatott volna, ezt törte ketté az ‘56-os forradalom utáni kényszerű menekülés. A színészi pályámtól elbúcsúzhattam” – fogalmaz egyik bemutatkozásában. A szabadságharc leverése után Svájcba emigrált. Következett az ilyenkor szokásos „újrakezdés a nulláról”. A postánál kapott állást. Ott ismerkedett meg egy hívő magyarral, aki könyvkereskedést nyitott Zürichben. Így lett Bélából médiamunkás, aki a posta után egy nyomdában gyakorolta a „Mű”-nyomást és erősítette mint szerkesztő Gilde Barna újságját, a Hermeszt. A Hermeszből végül Duna lett, egy kedvelt és támogatott svájci magyar újság.
Közben a zürichi Bühler Nyomdában mint művészetinyomat-lehúzó ismerkedett a szakma további fortélyaival. Nagy segítség lett a svájci és általában a Nyugaton működő magyar sajtó túlélésében. Szoros kapcsolatot tartott az európai magyar emigráció valamennyi sajtóorgánumával. London, Amszterdam, Bécs, München magyar újságjai mind számíthattak rá mint külső munkatásra, az írásaira, híreire.
Továbbképzés a reklámszakmában, tanfolyamok, kurzusok, szakmai gyakorlatok következtek. Önálló reklámtanácsadó lett, valamint kiadói ügynökséget alapítotthavi tájékoztató folyóirattal – Unter uns – a Limmat völgyében, Zürich és Baden között. Nemcsak mint kiadó, hanem úgy is mint reklámügynök úttörő munkát végzett.
Újhazájában is mindvégig fontos volt számára a magyar kultúra ápolása.
Nem sokkal Svájcba érkezése után újra felfedezte Sztehlo Gábort, Hasliberg falusi lelkészét, akit azután rendszeresen látogatott. Elkötelezett tagja a Sztehlo Gábor Alapítványnak. Régi álma valósult meg azzal, hogy Sztehlo Gábor Hasliberg Hohfluh-i templomának falára 2023-ban emléktábla került. Videóüzenetben köszönte ezt meg, mivel idős kora miatt nem tudott az eseményen személyesen jelen lenni.
Első házasságából két leánygyermeke született. A svájci állampolgárság elnyeréséhez fel kellett adnia önálló vállalkozását és az APG-nél (Algemeine Plakat Gesellschaft / Általános Plakát Társaság) helyezkedett el, nyugdíjazásáig ott dolgozott. Közben feleségével elváltak útjaik.
Béla a svájci útlevelével ismét utazhatott Magyarországra; a Káli-medencében romházak felújításával foglalkozott. Itt ismerkedett meg Miskolczi Zsuzsával. A közös érdeklődésből szorosabb kötődés, majd házasság lett. 1992-ben született meg Zsófia lányuk.
Az emigrációban töltött hatvanhat év után Zsuzsával 2022-ben végleg hazatelepültek Budapestre.
Több önálló kötete is megjelent: a Stürmische Zeiten német nyelven, magyarul a Sorsom az élők temetése és a Csillognak a cseppek a cserje csúcsán verses füzetek, valamint a Bökök című, a külhoni magyar újságokban megjelent írásaiból készült válogatás. A feleségével, Zsuzsával közösen alkotott, Vijú, a kis varjú meséi című, négyéves unokájuknak dedikált mesekönyvet (Misszió Média Kiadó, 2025) társszerzőként jegyzi, 2025 decemberében pedig szintén a Misszió Média Kiadó gondozásában napvilágot látott Rémes rímek és Kalendárium című verseskötete is. Életének és alkotásának hű társával, Jancsó-Miskolczi Zsuzsával jelenleg a Vándorlegény hazatér, a Vidám nyarak a Balatonnál és a Békesség a földön című köteteinek a megjelentetését készítik elő. (VG)
