„Negyven éve hunyt el Márton Áron nagy püspökünk és a mi templomunkat ő szentelte. Ebből az alkalomból egy üvegfestménnyel tisztelgünk az emléke előtt. Az üvegfestményt november 5-én, Szent Imre-búcsúnk alkalmával áldja meg Oláh Dénes Maros-Küküllői főesperes” – tájékoztatta levélben a sajtó képviselőit Sebestyén Péter, a marosvásárhelyi, Ady negyedi templom plébánosa. Az értesítéssel együtt ismereteit és az esemény kapcsán megfogalmazott gondolatait is elküldte – ezt foglaljuk össze az alábbiakban.
A negyvenes szám a teljességet jelenti
Majdnem fél évszázad. Az ószövetségi Biblia is tele van a 40-es számra való utalásokkal (negyven nap-negyven év; vízözön, pusztai vándorlás, Illés menekülése stb.), de az Úr Jézus életében is fontos szerepet játszik (negyven napon át a pusztában készül, majd megkísérti a sátán; Még negyvenéves sem vagy és láttad az Istent? – kérdik tőle a farizeusok…; feltámadása után a negyvenedik napon jelenik meg utoljára tanítványainak, majd felemelkedik a mennybe… és így tovább.)
A negyven év már a mi életünkben is egyfajta érettséget, felnőttséget jelent. Ilyenkor van ereje teljében az érett férfi, már családot alapított, megtalálta számításait a munka mezején, ilyenkor már építkezik, alkot. Történelmi szempontból is fontos távlat. Már van rálátásunk a múltra, az összefüggésekre, még élnek az adatközlők és kellő tárgyilagossággal lehet megítélni egy-egy eseményt.
Márton Áron püspök negyven éve távozott az Örök Hazába
Érdekes a négyes és a nyolcas szám jelenléte nagy püspökünk életrajzi adataiban. 1896-ban született és 1980. szeptember 29-én reggel háromnegyed kilenckor hunyt el. 84 éves volt, több mint 40 évig vezette az erdélyi katolikus püspökséget. Négyszer adta be lemondását a Szentszéknél, de csak a negyediket fogadták el 1980 tavaszán. Október 4-én, Assisi Szent Ferenc napján temették. Ravatalát négy fenyő őrizte, a négy evangélistát szimbolizálva. A korabeli felvételek is sokatmondóak: a hívek gyűrűjében négyszázötven pap vonult koporsója előtt a kriptáig.
Püspöksége idején mindössze két templomot szentelt: 1949-ben a csíkpálfalvit, majd 1972-ben a marosvásárhelyi Ady-negyedben, miután a főtéri Barátok-templomát lebontották.
A templom „magyar érték marad és lesz”
1968-ban, az akkori kommunista hatalom – mint annak idején Ácháb Nábot szőlőjét – Marosvásárhelyen kiszemelte magának a ferences templomot és udvarát. Ajánlatot is tett a nagy püspöknek egy cserére. Ezzel kapcsolatban Márton Áron püspök ezt írta Benkő János Maros megyei elnöknek: „Az ajánlat komoly megfontolás elé állított minket… […] Három templomunk közül, szerény külseje ellenére, a ferences templom volt talán a leglátogatottabb. Híveink szerették és ragaszkodtak hozzá. De azt is tudtuk, hogy az új városnegyedben is híveink vannak, és évről évre még többen lesznek, mi pedig a saját erőnkből számukra templomot építeni, belátható időn belül nem tudunk… […] Hangsúlyozni akarom, hogy szabadon határoztunk, a hatóság részéről nem voltunk kitéve semmiféle nyomásnak. […] Mindazt, amit fentebb mondok, a templom szentelése előtt külön levélben a marosvásárhelyi hívek tudomására hoztam, s a templom szentelése alkalmával magam is megismételtem az egybegyűlt közönség előtt” (In: 669/1973 sz. levél, Plébániai Irattár).
Ez így is történt, sőt 1972. május 5-én a püspök azzal a meghagyással fordult Léstyán Ferenc marosvásárhelyi plébánoshoz, hogy a hatóságot emlékeztesse: a templom lebontásához csak 1972. május 29-i kezdettel járul hozzá. Vagyis: „Szükségesnek látjuk, hogy az új templomot az egyház előírásának megfelelően előbb ünnepélyesen felszenteljük és rendeltetésének átadjuk, híveink megnyugtatása érdekében is. Nem volna tehát kívánatos a lebontást előbb megkezdeni…” (In: 2329/1971 sz. levél, Plébániai Irattár, Áron püspök levele a marosvásárhelyi Plébániának).
Egyszer látni akarta, hogy az elvtársak állják-e a szavukat. Még februárban, a híveknek szánt közlésre többek között a következőket írta: „Nem szoktunk lemondani templomról, sem színházért, sem megfélemlítés hatása alatt. A marosvásárhelyi ferences templomról sem mondottunk le, nem adtuk el és nem adtuk fel, hanem felelősségünk tudatában, józan megfontolás után, sürgető lelkipásztori érdekből, megegyezve a Hatósággal, áthelyeztük a város olyan részébe, ahol arra nagyobb szükség van… […] Magyar érték marad és lesz, ott is, ahol van, ha az új templomot a hívek, vallási igényeik kielégítése céljából birtokba veszik és használják…” (In: 605/1972 sz. levél, Plébániai Irattár, kelt: 1972. február 26.).
1972. május 28-án a marosvásárhelyi templomszentelést maga Márton Áron püspök vezette, és kihangsúlyozta, miért döntött így. Aznap délután Jakab Antal segédpüspök tíz gyermeket keresztelt az új templomban. Épp aznap – híveink számát gyarapítva – született egy gyermek is az egyházközségben.
A mennyei dicsőség felé vonzó üvegfestmény
Márton Áron püspök halálának 40. évfordulóján, a templomszentelés 48. évében, az Ady-negyedi Szent Imre-templom közössége új magyar értékkel gazdagodik: egy üvegfestménnyel tiszteleg az emberkatedrális emléke előtt. Ez az egyetlen, Márton Áron püspököt ábrázoló, ember nagyságú üvegfestmény Erdélyben, egy olyan templomban, amelyet ő maga szentelt. A moziból átalakított templom egyik ablaka ugyanis eddig „vakablak” volt, egy egyszínű sárga üveg engedett be némi fényt a szentélybe. Mostantól, hála a jó szándékú, adakozó híveknek és Egri István kolozsvári festőművész, restaurátor, dizájner lelkiismeretes és ihletett munkájának, elkészült a sugárzó színektől pompázó vitrálé, amelyen Isten napja ragyogóvá teszi Márton Áron püspökünk alakját.
A szimbólumok: a pásztorbot, a hegy, a templomtorony, a címer és az angyalok önmagukért beszélnek, és a mennyei dicsőség felé vonzanak mindenkit, aki erre az ablakra föltekint. Ezzel is éltetjük emlékét, továbbadjuk örökségét és elősegítjük szentté avatását.
Egyeskő-nagyságú prófétákat, világító tornyokat Erdély népének
Márton Áron püspök, Erdély szentje, amikor Ágoston testvérét temette szülőfalujában, Csíkszentdomokoson, a szertartás előtt felsóhajtott és valakinek ezt mondta: „A múlt héten láttam álmomban, hogy az Egyeskő ledőlt…” (lásd: https://szekelyhon.ro/aktualis/negy-evtizede-kisertek-utolso-utjara-marton-aron-puspokot).
Imádkozzunk égi közbenjárásáért, hogy Isten adjon ilyen Egyeskő-nagyságú prófétákat, világító tornyokat Erdély népének, egyházunknak, akiken – mint a festményen is – átsugárzik Isten szeretetének fénye, derűje, előretekintő-hívó példája, bátor, gerinces alakja, olyan hitvallókat, akik mutatják az utat az égi haza felé.
Hogy az Egyeskő ne omoljon le!
(Forrás: Péter Páter. Szerk.: VG)
