Olofsson Placid, születési nevén Olofsson Károly bencés szerzetespap, tanár, egyházi író Rákosszentmihályon született 1916. december 23-án. Egyik apai ági őse Svédországból szakadt Magyarországra még a XVIII. században. Édesapja, Olofsson Gusztáv középiskolai tanár volt Budapesten, édesanyja, Reihardt Jusztina Tolna vármegyei sváb családból származott. Károly 1933-ban, az érettségije után lépett be Szent Benedek Rendjébe. Szerzetesi neve Placid lett. Végigélte a XX. század mindkét világ háborúját, majd a magyar rendőrség 1946. június 5-én letartóztatta, a megszálló szovjet hadsereg budapesti hadbírósága pedig tízévnyi, a Szovjetunió munkatáboraiban letöltendő kényszermunkára ítélte. Egy Moszkvától kilencszáz kilométerre keletre fekvő lágerben tíz keserves évet töltött, fakitermelésen és különböző fafeldolgozó gyárakban dolgozott. Ott találta meg új hivatását: hogy tartsa a lelket a többi fogolyban. Rabtársainak, majd visszatérése után tanításával, előadásaival, könyveivel több ezer embernek adta vissza a hitet és az élni akarást. Placid atya Budapesten, 2017. január 15-én, életének 101. évében tért haza Teremtőjéhez. Mindazok, akik ismerték, hallották, olvasták, emlékét sohasem feledik. Sok más mellett a túlélés négy szabályáról is ismertté és elismertté vált néhai szerzetesre Dobos Marianne kilenc évvel ezelőtti, a Napút 2017. január–februári számában (19. évf. 1. sz.) megjelent írásával emlékezünk.
