Történelmi időket átélni sorsszerűség. A történelmi események átélését megörökíteni akarat és adottság. De itt nem csupán erről van szó. Jancsó Béla a személyes gyermeki és fiatal felnőtti életútján keresztül vezet vissza minket a vérzivataros huszadik század első felébe: a második világháború drámai éveibe, a kommunista diktatúra fojtogató időszakába, az 1956-os forradalom reményébe és reménytelenségébe. Micsoda tapasztalattömeg egy nyiladozó emberi léleknek!
Lehetett volna jobb, szerencsésebb csillagállás is az égen akkoriban – de az emberiségnek ez jutott osztályrészül: a modern kori történet árnyékosabbik oldala. Jancsó Béla is csak ebből meríthetett.
És ő merített. Megrázó, fájdalmas epizódok követik itt egymást az ő sajátos, lebilincselő stílusában; de a tragédiákkal, keservekkel átszőtt időháló résein mégis meg-megcsillan a fény és annak a forrása. Ezért is emelkedhetett a mű főcími magasságába a békesség fogalma.
A kivételes tehetségű szerző arra kapott meghívást, hogy irodalmi és dokumentumi értéket tegyen le az asztalra. Minket pedig arra hív, hogy kövessük, kísérjük őt trilógiányi visszapillantásán keresztül.
Nincs is ezen gondolkodnivaló: természetesen indulunk. Megyünk. Vele tartunk a kilencvenkettedik oldalig – és aztán tovább is.
(Jancsó Béla: Békesség a földön az embernek – Visszapillantások I. Misszió Média Kiadó, Budapest, 2026)
Varga Gabriella