Menü Bezárás

Értékőrzés – Az unoka kegyeletének jele ez a Tomschey József-könyvecske

Úgy gondolom, hogy Tomschey József nevére már csak a család emlékszik. Életének töredékeit szájról szájra adták át az utána jövő nemzedéknek, és most ezt teszi unokája, Tomschey Ottó is – immár nem csupán szájhagyományra támaszkodva. Ezzel a könyvvel is élteti elődje szellemét.

A színjáték szerzője az első világháborúban tüdőlövést kapott, ennek nyomán kialakult súlyos betegségét haláláig, a második világháború befejezését követő esztendőig szenvedte. Intelligenciája, világra való kitekintése már fiatal korában megmutatkozott, hiszen szakmai képességei mellett – tetőszerkezetek tervezőjeként, azok kivitelezésének felügyelőjeként, a Tetőfedő Ipartestület elnökeként – nyelveket beszélt, amelyek kinyitották számára a térben és időben tágabb világot. Betegségének kínjait olvasással, rajzolással, tanulással és egy oktatáselmélet kidolgozásával enyhíthette – ám a könyvek hatására maga is újraálmodott néhány izgalmas, régmúlt időkbeli eseményt. Kéziratban maradt alkotásai között szerepelt a – történelmi adatok szerint valóságon alapuló – szerelmi dráma, A cárnő szerelme.

Romantikus jelenetekben ismerjük meg a legmagasabb ranglétrákon vakítóan fénylő hatalmasságok emberi gyarlóságait, szenvedéseit, áldozathozatalát. I. Katalin cárnő I. Péter cárral kötött házassága a legdurvább lelki kapcsolaton alapszik, ám a cárnő és hűséges kamarása, a francia Moens gróf közötti szerelem minden gyötrelmet feledtet Katalinnal. Romantikus történet, a szenvedélyek felfokozott életérzést takarnak, a véletlenek szülte félreértések és -hallások után kialakult reménytelenség, a csalódás, a világfájdalom mindent elsöprő életörömben oldódnak fel, amely még a halálfélelmet is legyőzi. Amikor Moens gróf előtt felolvassák a bárd által végrehajtandó halálos ítéletet, nem csuklik össze, hanem „könnyen fellélegzik, kezeit összekulcsolva…” suttogja: „Akit szeretek, meg van mentve!… És én nyugodtan, francia lovagiassággal megyek a szerelem halálába.”

Köszönöm Tomschey Ottónak, hogy megajándékozott nagyapja színművével, amelyet a pécsi Kodex Nyomda adott ki 2020-ban.

Az unoka kegyeletének jele ez a könyvecske, talán a néhai, sokat szenvedett szerző sem álmodott szebb gesztust családtagjaitól.

Tomschey Ottó, a budapesti nyugalmazott mérnök lapunkban, a Kalejdoszkópban állandóan szerepelt mint műfordító, olyan korokat idézve meg a klasszikus magyar irodalom remekeivel, amelyekről hajlamosak vagyunk el-, illetőleg megfeledkezni ebben a fejetetejére fordult világban. Könyveinek sorát vehetik kézbe ma az egyetemes magyar költészet iránt főleg angol nyelven olvasó érdeklődők. Csak remélhetjük, hogy minél többen!

Dancs Rózsa, Toronto

 

Vélemény, hozzászólás?