Menü Bezárás

Pléhkrisztusos fafeszület és Móricz Pál Emlékkő szentelése a Hajdúságban


Krisztusképes keresztfák

Hajdúnánásról Hajdúdorog felé haladva, félúton a két település között, a műúttól kissé délre látható egy kis magaslat, amely a Határdomb nevet viseli. Amint neve jelzi, a két település határának kettéosztója.

„Ott, a Határdombon túl már végződik a nánási kálvinista hajdúbirodalom” – írja Móricz Pál az 1920-as évek derekán A Dorogi csodakút című elbeszélésben. Hogy mennyire más határbéli világ következett e dombon túl, idézzük ismét őt, már csak azért is, mert mindennek nyoma sincs már: „Krisztusképes keresztfák integettek a búzamezőkről.”

Amolyan útmenti, határbéli feszületekről emlékezett meg a hajdúíró, amelyeket a mélyhitű dorogi görögkatolikus gazdák állítottak birtokaik végébe, a dűlőutak mentén, hogy ezek a „Krisztusképes keresztfák”, azaz feszületek megóvják kezük munkáját a természet csapásaitól.

Az eltelt évszázadnyi idő elmosta a dorogi határból ezeket a Pléhkrisztusos feszületeket, s nem áll már a helyén a település Nánás felőli kijáratánál a „dorogi gyepszél vén Krisztus-keresztje” sem, amely előtt elhaladva, „nehéz kalapjukat a kálvinista hajdúk is megbillentették”.

Új feszület Isten dicsőségére

Magyar népünk vallásos életében meghatározó szerepet töltöttek be ezek az útmenti feszületek. Útkereszteződésben, veszélyes kanyarulatokban, települések határainál emlékeztették az úton járót a Mindenható Isten jelenlétére, akinek oltalmára a mai embernek is szüksége van. Leginkább egyéni buzgóságból állították az ilyeneket, éppen ezért a vallásos megnyilvánulás szimbólumai voltak, rendszerint az egyházak szakrális terén kívül eső helyeken. Hajdúnánás határában például a Réten megtelepedett katolikusok állítottak ilyeneket.

Móricz Pál írásai erősítették bennem az elhatározást, hogy célszerű lenne ezekből az egykori fafeszületekből egyet visszaállítani. Mégpedig annak a helynek a közelében, ahol egykoron is állt ilyen: a két település közötti határvonalra, azaz a Határdomb mellé.

A feszület állításának célja elsőrenden vallási indíttatású volt. Aktualitása az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szellemiségében fogant, amelynek egyik üzenete a közterületeken történő keresztek, feszületek állításának kezdeményezése. Eme elsődleges üzenetén túl a Határdomb szakrális jelentőségét kívánjuk hangsúlyozni, hiszen a Hajdúnánás felől érkezőt arra figyelmeztetné, hogy döntően katolikusok által lakott hely következik.

Sürgetővé teszi a feszület állítását az a sajnálatos tény is, hogy a műútnak ezen a nyílegyenes szakaszán sok a súlyos, sőt halálos baleset. Éppen ezért Krisztus óvó, védelmező jelenléte figyelmeztetné az itt elsuhanó járművek vezetőit a biztonságosabb közlekedésre.

A szakrális néprajzi hagyományt követve, ez a felállítandó feszület, anyagát és minden egyéb részletét illetően hagyománytisztelő. Görög és római katolikus elődeink régi útmenti feszületei vidékünkön ugyanis (az öntöttvas korpuszok megjelenése előtt) Pléhkrisztussal ellátott fafeszületek voltak, s mint népi műfaj a XIX. században érte el csúcspontját. A fából készült elemeket elkészítette egy-egy dorogi gazda, a csipkézett szélű félköríves bádogtetőt valamelyik kovácsmester, a „Krisztusképet”, azaz a vaslemezre festett korpuszt pedig egy ügyes kezű, szintén helybéli vagy esetleg egy vándorfestő.

A feszületet felül, ugyancsak régi szokást követve, félköríves, fűrészfogas lemeztető borítja, amely védelmet nyújt az eső romboló hatása ellen. E funkcionális feladatán túl azonban mindenekelőtt a megfeszített Jézus dicsfényét szimbolizálja.

Az ilyen feszületeket a régmúltban is egy-egy család vagy kisebb közösség állíttatta, mégis maguk mögött tudhatták a tágabb közösség egyetértését, támogatását is. Éppen ezért egy ilyen alkotás mindig a közösség akaratának és közös munkájának kifejezője is volt (nem csupán a létrehozás, hanem a gondozás tekintetében is), így ez a feszületállítás is a két település katolikusságának támogatásával valósul meg.

Egy-egy ilyen esemény elődeink életében is életre szóló volt. Az utolsó Pléhkrisztusos feszület állítására már senki nem emlékezhet, hiszen másfél évszázada történt. Most, a húsvét előtti nagyhéten, a Virágvasárnap szentelendő feszület azonban ismét életünk része lehet: segítőnk, védelmezőnk itt, a „kálvinista és katolikus hajdúbirodalom” határán.

Buczkó József,
a feszület állíttatója és készítője

Ilyen feszületeket láthatott száz évvel ezelőtt Móricz Pál a dorogi határban
Buczkó József alkotás közben
Alkotó és alkotása: Buczkó József a feszülettel

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.