Menü Bezárás

Szétszórva egységben – Magyarok Itáliában 1974–2020

Az elmúlt 22 évben Rómában írt tanulmányaim gyűjteményes kötete után, amelyről Tempfli Imre atya írt ismertetőt az Életünk 2021. márciusi számában, azokból a füzetekből is készült egy könyv, amelyeket 2009 és 2020 között írtam olaszországi magyaroknak. A kezdetet a milánói magyar közösség történetét bemutató füzet jelentette, amelyet a milánói magyar szentmisék 60. évfordulójára írtam 2009-ben. Hat másik olyan füzet írása követte ezt, amelyekből nem készült tanulmány. A most megjelent szép kivitelű, sok képpel illusztrált könyvben, amelynek címe Szétszórva egységben Magyarok Itáliában 1974–2020, két írás örökíti meg a bolognai magyar közösség életét. Az elsőt a helyi közösség szervezője, Willmann János halála alkalmából írtam 2010-ben. Ő 1956-ban került Bolognába, és azok közé a magyar fiatalemberek közé tartozott, akiknek kitaníttatásáról Lercaro bíboros gondoskodott. A másodikban pedig a bolognai magyar közösség jótevőjének, a lengyel származású Maruskának állítottunk emléket halálának ötödik évfordulójára (2015).

Az olaszországi magyar közösségek szervezője, Kovách Angelus kapucinus atya (1911–2001) Szicíliában két magyar katolikus közösséget is szervezett, Palermóban és Catániában. Ennek a két közösségnek 1999–2011 közötti történetét írtam meg 2011-ben. 2007-ben Marche tartományból ketten eljöttek egy római magyar hóvégi szentmisére, amely után azt kérték, hogy náluk is szervezzünk magyar szentmiséket. Erre első alkalommal 2008-ban került sor. Az évek során kétszer tartottunk magyar szentmisét a híres Mária-kegyhelyen, Loretóban. Hét év alatt az egyik legaktívabb magyar közösség alakult meg ott, ami elsősorban a helyi szervezők érdeme.

A kötetet, amelyhez ajánlást Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök írt, két írás zárja, ezek az Olaszországban élő magyar közösségek közös programjait örökítik meg. Az egyes közösségek szervezőit, a világi munkatársakat 2012-től évente egy alkalommal találkozóra hívtam Rómába, hogy tapasztalatot cseréljenek, megosszák egymással örömeiket és nehézségeiket. Ezek a találkozók az évek során közösségé formálták a résztvevőket és hozzájárultak ahhoz, hogy a csizma területén szétszórt magyar közösségek megismerjék egymást és közös lelkipásztori programokat is szervezzenek. A római találkozók 2012–2016 közötti történetéről szól az első írás, a második pedig azokról az országos kezdeményezésekről, amelyeket 2015 óta szerveztünk. Első alkalommal Torinóba zarándokoltunk, Jézus halotti leplének megtekintésére, hogy a zarándoklat mottója szerint: Keressük közösen Krisztust. Igen szép emlék a tolentinói zarándoklat is, amelyen a Magyar Kormány segítségével felépített templom felszentelésére mentünk. Évente egyszer országos zarándoklatot is szerveztünk Palermóba (2017), Bolognába (2018) és Milánóba (2019).

A kötetet a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközössége adta ki. Cserháti püspök ajánlásában azt írta, hogy a lényeges események és az olykor mellékesnek tűnő mozzanatok feljegyzése az évek során igazi krónikává, sőt az olaszországi magyar egyházi közösségek modernkori történetévé váltak. A különböző városok közösségeiről írt füzeteket a könyv egységbe foglalja és ezzel is kifejezi a címben foglaltakat: az egymástól több száz kilométerre élő magyar közösségek egy nagy családot alkotnak a közös hitben és magyarságukban.

Németh László Imre

Vélemény, hozzászólás?