Menü Bezárás

A kakasdi Szűz Mária-szobor

Anderle József egykori plébános bejegyzése a Historia Domusba az 1902. évből:

„Az 1902. év tavaszán Anderle József plébánosnak az esti időben, a templom körül sétálva azon gondolata támadt, hogy a templom hajójában, a déli rész felé levő keresztoltár helyére – mely úgysem volt soha használatban – Lourdes-i Mária barlangja, a szent szíve szobrával lenne elhelyezve. A költségek kiszámítása után – melyek cirka 600 kor. vennének igénybe – lemondott a véletlenül jött gondolat-foganatosításról, mivel nem akarta híveit újabb adakozásra felszólítani, kiktől épp az időben az Anna-kápolna belsejének helyreállítása végett könyöradományokat gyűjtött.

A szobor felállításának gondolata azonban nem engedte a plébánost nyugodni, valahányszor a templomba ment, a gondolat megújult és két hónapon át folyton kísértett. Míg végre, április első vasárnapján, a délutáni litánián – midőn a folvistoriumnál ült és szeme a keresztoltárra esett – oly parancsolólag lépett fel a szobor felállításának gondolata, hogy attól egészen leverve tért lakására, s íróasztalához ült, s fejét kezére támasztva gondolkodik azon – Úr Isten, mit jelentsen e parancs, s honnét fog a költség megtérülni?

E gondok közepett kopognak az ajtón és Schneider Sebestyén jómódú, gyermektelen gazdaember nyit be – ki az előző évben, kocsizás közben lábát törte, de már némileg meggyógyult –, s a plébános kérdésére tudatja, hogy 10 kor. könyöradományt hozott a Szent Antal szegényeinek, s 10 kor. az Anna-kápolna részére. A plébános az adományok elkönyvelése után megköszöni, de az adományozó nem akar elmenni. Van még valami mondanivalója? – kérdi a plébános a mozdulni nem akaró Schneidertől. Ja, Herr, ich Möchte noch ein Status von Maria Lourdes enicht an lassen! Ezek hallatára fölkel a plébános, s mintha rosszul értette volna, még egyszer megkérdi, miféle szobrot akar állíttatni? És ő ismétli a fentebbi kijelentését. Hogyan jutott e gondolatra, kérdé mohón a meglepett plébános? Uram, mondá Schneider – már két hónap óta nem tudok e gondolattól szabadulni, mintha valaki folyton kényszerítene, hogy a szobrot én állítsam fel, s feleségem szintén ezen gondolat hatása alatt áll. Azért jöttem megkérdezni, hogy mennyibe kerül e szobor? Bíz az 200 koronába be fog kerülni, mondja a plébános, mire Schneider késznek nyilatkozott a szobor ára kifizetésére. A következő vasárnapon már kihirdette a plébános a templomban, hogy nem az ő akarata, hanem a Szűzanya parancsa folytán föl lesz állítva a csodatevő lourdes-i barlang és Szűz Mária-szobor, s adakozásra szólítá fel a hívőket. Már azon nap jelentkezett Jéhn Péter, szintén gyermektelen, jómódú gazda, s a barlang költségeire 130 kor. fölajánlott. A hívek pedig kisebb és nagyobb összegekben vetélkedve adták ajándékaikat a szent célra.

Anderle József plébános a lourdes-i Mária-szobrot – Szt. Ulrich Prödenben – Tirolban – Runggaldier József jeles szobrásznál rendelte meg, ki azt gyönyörű kivitelben, 2 hó alatt el is készítette. A barlangot pedig Budapesten Rétay és Benedek egyházi műipar cégnél készíté, mely szintén gyorsan, elég szépen elkészült, s miután az egyházmegyei hatóság, a 42 kor. alapítvány beküldése után Anderle József plébánosnak, a szobor felszentelésére 2466/1902. sz. a. engedélyt adott, a felszentelési idő 1902. év szeptember 8-án, Szűz Mária születése ünnepére kihirdetve lett.

Gyönyörű napon, szeptember 8-án, reggeli 10 órakor, zsúfolt templomban, a mohával és virágokkal feldíszített lourdes-i Szűz Mária-szobor a barlanggal együtt beszenteltetett. Anderle plébános tartá a szentbeszédet is, mert Romaisz Ferenc nádasdi esperes-plébános, ki a szentbeszéd tartását magára vállalta, nem érkezett meg. A lourdes-i csodálatos jelenés ismertetése után a jelen szobor csodálatos létrejöttét fejtegette, s fölhívta a híveket, hogy e valóban csodálatos eseményt beszéljék el gyermekeiknek, hogy ők is azt hagyományként továbbadják, s a szobor létrejöttének csodálatos eseménye a lakók között fennmaradjon. A beszéd vége felé a gyönyörű Szűzanya felé fordulva könyörgött kegyelemért az egész község részére, s mindenkor a jó édesanya pártfogásába ajánlott, mely alatt hangos zokogásban törtek ki némelyek. Az egész nép pedig boldog könnyekkel szemében térdelt le a felhívó szóra, s mint egykor, 44 évvel előbb, Lourdes-ban a Szeplőtelen Fogantatás parancsára kápolna épült, hol a bűnösökért imádkoznak, úgy e szent szobor előtt is első ízben a bűnösökért imádkoztak.

A nép minden mise után áhítattal borul le Szent Antal és Szűz Mária szobra előtt, s könyöradományait nem sajnálva adja a szűkölködőknek.”

Köszönjük a szöveget és a fényképet a Kakasdon élő Sebestyén István bukovinai székely ének- és mesemondónak, a Népművészet Mesterének! (Szerk.)

 

Vélemény, hozzászólás?