Októberben a vasárnapi magyar szentmisék előtt Égi Édesanyánkat köszöntjük a rózsafüzér elimádkozásával. A Kirche in Not segélyszervezet 2005 óta október 18-án arra hívja a gyermekeket, hogy világszerte imádkozzák a rózsafüzért a világ békéjéért. Mi ehhez a kezdeményezéshez csak vasárnapi szentmise kapcsán tudunk az itt élő gyerekekkel csatlakozni, a rózsafüzér mégsem maradt el ezen a szerdán.
Különleges találkozás részesei lehettünk: a Lourdes-i Mária-tisztelet keretén belül Szent Bernadett ereklyéjének adott otthont a Lelkészség kápolnája. A Pireneusok között fekvő kegyhely német ajkú zarándokaiért felelős lelkipásztor, Klaus Holzamer plébános kísérte az ereklyét mindazon közösségekbe, amelyek a Kölni Érsekség területén október második felében különböző programokkal terjesztették Lourdes üzenetét.
Feldíszített kápolna várta a kora délután érkező ereklyét. A csendes imádság után Holzamer atyával beszélgettünk a kegyhelyen végzett tevékenységéről, majd egy Bernadett életéről szóló rövidfilm vezette be a szentek és ereklyék tiszteletéről, valamint a rózsafüzér eredetéről való eszmecserét. Kitűnt, hogy Bernadett életszentsége nem egy teljesíthetetlen, távoli minta, hanem mindenki számára elérhető példa: a rózsafüzér napi elimádkozása, szentmisén való részvétel és a napi feladatok hűséges elvégzése.
Az esti szentmisét megelőző ünnepélyes rózsafüzért bár magyarul imádkoztuk, különböző nemzeteket kapcsolt össze. A tizedek között németül énekeltük a Lourdes-i Ave Mariát, az előimádkozott Üdvözlégyekre pedig magyar, horvát, német és tagalog nyelven hangzott a válasz.
A szentmisét Lukács József atya magyarul celebrálta, az evangéliumot és Holzamer atya prédikációját német nyelven hallgattuk meg. Szentbeszédét a víz, a szikla és a fény szimbólumaira építette fel – amelyeket a Lourdes-i jelenések egy-egy epizódjával támasztott alá –, s ezeket különböző módokon fizikálisan is megtapasztalhattuk a szentmisében.
A bűnbánati rítusban a szenteltvízzel való meghintés keresztségünkre, hitünk forrására emlékeztetett. A 8. jelenés alkalmával, 1858. február 24-én a bűnösök megtéréséért való imádkozásra szólított a Szent Szűz, majd másnap arra kérte Bernadettet, „menjen a forráshoz, igyon belőle és mosakodjon meg benne”. Bernadett a barlangban a sárból kaparta ki kezeivel a forrást, amely megtisztít és meggyógyít: a Krisztus oldalából kifolyó víz jele. A bűn következtében sok ember ma ilyen eltűnt forrást hordoz a szívében, amelyben a hit forrása, az Istennel való kapcsolata, az élet vize már nem élő, hanem csak iszap és sár.
Lourdes a találkozások helye, ahol nemcsak a betegek nyernek gyógyulást, hanem mindenki, aki engedi, hogy az Istennel való találkozás benne is megvalósuljon. Holzamer atya XVI. Benedek pápa szavait idézte, amelyeket 2008-ban mondott a jelenések 150. évfordulóján: „Lourdes egyike azoknak a helyeknek, amelyeket Isten arra választott, hogy benne szépségének egy különleges sugara fölragyogjon; ezért olyan jelentős itt a fény szimbóluma. A negyedik jelenéstől kezdve, amikor Bernadett a barlanghoz ért, minden reggel meggyújtott egy szentelt gyertyát és a bal kezében fogta mindaddig, amíg a jelenés tartott. Hamarosan voltak, akik megkérték Bernadettet, hogy a gyertyájukat szúrja a barlang földjébe. Később mások is letették gyertyájukat a fény és a béke e helyére. Isten Anyja tudatta, hogy számára kedves az ezernyi gyertya megindító ajándéka, melyek azóta megszakítás nélkül megvilágítják a jelenés helyén a sziklát az ő dicsőségére. Attól a naptól kezdve a barlang előtt éjjel és nappal, télen és nyáron ott ragyognak a gyertyák, mint egy égő csipkebokor, amelynek lángjait a zarándokok és betegek imádsága táplálja, akik idehozzák bajaikat és szükségleteiket, de mindenekelőtt a hitüket és a reményüket.”
A Lelkészség kápolnájában körmenetre nem volt lehetőség, de a misét követő szentségimádáson kezünkben égő gyertyával imádkoztunk és személyre szóló szentségi áldásban részesültünk. Bár gyertyáinkat nem szúrhattuk a barlang földjébe, mégis a barlang sziklájának egy darabja elé helyezhettük, s a szikladarabot – amelyet Holzamer atya hozott Lourdes-ból – mi is megérinthettük.
Ne gondoljuk, hogy az ereklyéből valami varázslat árad vagy mágikus követ érintünk. Nem. Isten az, aki közel akar lenni hozzánk, a szentekben is Ő közeledik felénk. A szikla – egy darab a Lourdes-i barlangból – pedig azt a helyet, azt a kapcsolódási pontot jelképezi, ahol a Föld és az Ég összeér: kapcsolat Máriával, aki Szent Fiához vezet minket. A zarándokok, különösen a betegek vágynak arra, hogy megérinthessék a barlang szikláját, amelyet azért érintünk, mert mi is érintve vagyunk, ahogy Szent Pál mondja: „Krisztus is magához ragadott engem” (Fil 3,12).
A kölni kápolna hűen tükrözte Bernadett életének egyszerűségét, ahol Lourdes mindhárom jelképét fizikai valóságában is megtapasztalhattuk. Földi létünk múlandósága találkozott azzal, ami örökkévaló, s ez a találkozás arra indít, hogy legyünk az a sziklából fakadó élő víz, amelyből mások meríthetnek, abban a világban, ahol sokan iránymutatást és életük értelmét keresik.
A gyertya, amit hazaviszünk, meghosszabbítja imáinkat, egyben küldetést ad, hogy amikor otthon újra meggyújtjuk, mások számára világító fény legyünk, hisz’ Jézus maga mondja: „Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,14).
Kép és szöveg: Mustos Edit
