A Hajdúnánási Római Katolikus Egyházközség 2022. október 2-án tartotta a székelyek és a hajdúk 1916 őszében gyökerező közös sorstörténetére emlékeztető idei eseményt, a XII. Székely Menekültek Emléknapját. Az ünnepi szentmisét Ferencz Antal kolozsvár-szentpéteri plébános, a Verbum Keresztény Kulturális Egyesület és Kiadó igazgatója mutatta be a házigazda Juhász Imre c. kanonok-plébánossal és a helyi görögkatolikus parókusokkal együtt. A szentmise végén Bodó Márta főszerkesztő ismertette az erdélyi magyar katolikus sajtó helyzetét és abban a Verbum Kiadó tevékenységét, legújabb könyvkiadványaik közül is bemutatva néhányat. Az esemény ezt követően Az Emlékezés Kapujának és Az Emlékezés Oszlopainak felszentelésével folytatódott.
Az Emlékezés Útja: ezt a nevet viseli október 2-a óta a hajdúnánási római katolikus templom kertjében felállított emlékjelegyüttes, amely a helyi katolikusság évszázadaiba kalauzolja a látogatót. „Az egyházközség a hangsúlyt az emlékezésre és az emlékeztetésre helyezte, amikor ennek megalkotásáról döntött. Egy település története ugyanis népek, közösségek egymás utániságának a története is, éppen ezért például egyetlen hajdúváros sem mondhatja el magáról, hogy a múltja a hajdúkkal kezdődött. Ellenkezőleg: velük folytatódott, ők teljesítették ki mindazt, amit az előző századok településszervező népe rájuk hagyott. Így van ez Hajdúnánás esetében is. Nyolc évszázados múlt áll ugyanis előttünk, hiszen a régi Nánás története már az Árpád-korban is íródott, amiről beszédesen vall a Váradi Regestrum 1221-ből, amelyben településünk nevét többször is feljegyezték” – foglalta össze az esemény hátterét Buczkó József néprajzkutató.
Mint elmondta, még nem is olyan régen Az Emlékezés Kapujához hasonló kapuk ékesítették a város utcáit. „Ezek voltak a mi székely kapuink. Kifejezték és őrizték helyi identitásunkat” – tette hozzá a nyugalmazott etnográfus, muzeológus, aki nem mellesleg kovács és festőművész is. A tervezést és a vasmunkákat ez esetben is ő végezte, a Zemplénből származó tölgyfa anyagába pedig Maghy Imre fafaragó népi iparművész véste bele nyolc évszázad történelmét.
Aki átlép Az Emlékezés Kapuján, időutazásra is indul az évszámokkal és feliratokkal ellátott oszlopok mentén, így válik a séta a város múltjába vezető látogatássá. „A nyolc évszázadot szimbolizáló oszlopsor vésett, faragott motívumai különbözőek. Régi ácsmestereink ilyen kapuoszlopokat készítettek, s mintagazdagságuk sokféleségének bizonysága, hogy minden oszlop más díszítményt kaphatott. Ezzel az volt a célunk, hogy ezt a formagazdagságot, mintagyűjteményt ily módon is átmentsük az utókor számára” – magyarázta Buczkó József.
A Boldogasszony anyánk eléneklése után, Az Emlékezés Kapuja előtt e sorok írója is szólt röviden a nagyszámú jelenlévőkhöz.
Varga Gabriella ünnepi beszéde Hajdúnánáson 2022. október 2-án
„Nyilvánvaló, hogy ahol van egy kicsi kapu, ott egy kicsi élet is van mögötte; s az is természetes, hogy dúlásos időkben jobb a kicsi kapu a nagynál, hiszen azon rossz szándékkal béjutni mégis bajosabb.”
Kedves Ünneplő Közösség, a 125 éve született nagy próza- és drámaírónk, „a novella költője”, Tamási Áron jegyezte fel ezeket a szavakat, aki 1916 nyarán 19 évesen nem a székely menekültekkel érkezett a hajdúk földjére, hanem katonaként. A 82-es Székely Gyalogezreddel Hajdúdorogra vezényelték őket; néhány hétig a szomszédos település lett Tamási Áron gyalogos közlegény tartózkodási helye.
„Nyilvánvaló, hogy ahol van egy kicsi kapu, ott egy kicsi élet is van mögötte.”
Nézzük meg jól: most is olyan kapu előtt állunk, amely mögött élet van – sőt nem is kicsi. Egy erős és magabiztos közösség összekapaszkodása, megmaradni vágyása, jövőépítése sejlik fel a kapun innen és túl.
Világos jele ennek a sok között a mai emléknap hagyománya, fontos történelemfejezetek templom körül kőbe vésett és fába faragott jelei, a mindezt beragyogó Boldogasszony Kertje, a mindezt tápláló Nemzeti Összetartozás Fája, a mindezt óvón belengő Befogadó Szeretet Zászlója.
S ma íme, a katolikus közösség ígéretes életének újabb jelei magasodnak előttünk: Az Emlékezés Útja, amelyre Az Emlékezés Kapuján áthaladva léphetünk.
A kapu ajtónélkülisége a vendégvárás, a nyitott szív, a szeretet szimbóluma, amely nyitva áll minden jó szándékú ember előtt.
Az emlékezés útját pedig a város nyolc évszázadát szimbolizáló oszlopsor szegélyezi, hogy fába vésett történelemként hívja emlékezésre az erre járót.
A Zemplénből származó tölgyfaanyagot Maghy Imre népi iparművész faragta, a tervezés és a vasmunkák Buczkó József néprajzkutató, kovács munkáját dicsérik. Köszönet nekik ezért!
Miközben velük együtt visszapillantunk dicső múltunkra, ne feledjük el mi sem tekintetünket a kapu és az oszlopok tetején álló keresztre emelni. Mert a kereszt a mi legfőbb társunk, kísérőnk és megtartónk. Egy percre se feledjük el, hogy csak és kizárólag a kereszttel jelzett út lehet a mi utunk.
„…dúlásos időkben jobb a kicsi kapu a nagynál” – mondja Tamási.
Nem, ne jöjjenek dúlásos idők errefelé, kerüljék el a dúlásos idők városunkat, országunkat, népünket. Imre atyával, Antal atyával és más lelkipásztorainkkal együtt ne szűnjünk meg ezért imádkozni a szeretet és a jó szándék kapui alatt.
Köszönöm.
Az Emlékezés Útját: a Kaput és az Oszlopsort Ferencz Antal plébános szentelte fel és Lukács Imre görögkatolikus parókus is áldást kért rá. A nemzeti színű szalagot Antal atya és Buczkó József együtt oldották el (nem elvágták: eloldották). A Szózat közös eléneklése után a hívek többsége keresztvetéssel haladt át a kapun és állt meg a vésett, évszámokkal és rövid szöveges tájékoztatóval ellátott oszlopok előtt, amelyek bővebben is meséltek nekik. A katolikus templom kertjében kialakított környezet a Székely Menekültek Emlékkövével és Emlékkeresztjével, a Jakab Antal-emléktáblával, a Boldogasszony Kertjével, a Befogadó Szeretet Zászlójával és most már Az Emlékezés Útjával nem csupán esztétikai élményt nyújt az ide betérőnek, hanem imádságra hív, miközben ismereteket is átad a távoli tegnapokról.
Az Ég óvja és áldja a múlt és a kereszt tiszta szívű őrzőit!
Varga Gabriella
