A székelyföldi Ditróban élő Csibi Árpád, az egyháztanács tagja és az Erdélyi Mária Rádió önkéntese a helyi Jézus Szíve-nagytemplom közvetlen szomszédságában lévő régi iskola egyik osztálytermében berendezett egy lenyűgöző szakrálistárgy-kiállítást. A gyűjtemény csodálatra méltóan gazdag és látványos, látogatják is az érdeklődők folyamatosan. Járt már ott és elismerő szavakkal méltatta a tárlatot Böjte Csaba ferences, Bátor Botond pálos szerzetes és még sokan mások közelről és távolról. Csibi Árpád kérésére a Keresztény Jövőnkért Alapítvány is bekapcsolódott a gyűjtemény bővítését célzó törekvésekbe; az első imakönyv- és kegytárgyadomány-csomagot 2025. május 5-én adtuk át a helyszínen, ünnepélyes keretek között.
Az átadási ünnepség szervezője és házigazdája Csibi Árpád volt. Jelen volt Bakos Ferenc kántor-karnagy, Kerekes Péter Miklós segédlelkész, Trucza Sándor nyugalmazott plébános, Vencser László morálteológus, Szőcs János és Manyi Ausztriából, többen a kiállítás helyi adományozói közül és e sorok írója. A program közös imával kezdődött, majd a tárlat megálmodója és megalkotója foglalta össze a gyűjtemény létrejöttének történetét. Csibi Árpád egy találó szentírási részlettel kezdte előadását: „Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találni fogtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek” (Mt 7,7). A folytatásból megtudtuk: néhai Orosz Ilona kedves szomszédjától kapott jó néhány régi imakönyvet, amelyek aztán éveken keresztül ott álltak a könyvespolcán. „Majd eljött egy másik dátum az életemben: 2023 nyara, amikor egyik kedves támogatóm a Mária Rádiónál elhunyt és a családjától kaptam ajándékba fali szentképeket. Akkor jött az ötlet, hogy hirdessem meg a gyűjtést. Istennek hála azóta sokan kerestek meg azzal, hogy szeretnék nekem adni a szentképeiket, régi imakönyveiket. Amikor ezekből nagyon sok összegyűlt, jött a másik kihívás: hova lehet kiállítani ennyi mindent? Elkezdtem imádkozni és felkértem erre még két személyt – imádkoztunk, hogy a Jóisten adjon számomra egy alkalmas helyet a fali szentképeknek és az imakönyveknek” – magyarázta Csibi Árpád. Elmondta: 2023 végén megkereste Baróti László Sándor helyi plébánost, akivel a megbeszéléseket az új évben folytatták. „Így jött el a csoda, Istennek hála, 2024. január 19-én. Együtt megnéztük az osztálytermet és átadta nekem a kulcsokat. A semmiből indultam, de a Jóisten velem volt, és az első szállítást már január 26-án sikerült bevinnünk a terembe. Találtam két jó embert, aki segített, Szőcs M. István faanyaggal és Hompoth Péter asztalosmunkával. Két másik személy segített összeállítani a képeket tartó nagy faszerkezeteket. Február 10-én felkerült a falra a szentképek nagy része és február 13-án helyükre kerültek az imakönyvek. Lassan elkezdtek jönni a látogatók is. Virágvasárnap az adományozók száma is nőtt” – hallhattuk a visszatekintést a kezdetekről.
A fali szentképek száma mára túllépte a kétszázat, ezeket megközelítőleg hatvan személy adományozta Ditróból, Csíktaplocáról, Csíksomlyóról, Gyergyószárhegyről, Gyergyóremetéről és Budapestről. Az ugyancsak kétszáz felé közelítő imakönyv-mennyiséget közel negyven személy ajánlotta fel Ditróból, Tekerőpatakról, Gyergyóújfaluból, Borzontról, Csíksomlyóról, Gyergyóremetéről, Budapestről és Miskolcról. A május 5-i ünnepségen a Jakab Antal Keresztény Kör és a Keresztény Jövőnkért Alapítvány közreműködésével a budapesti Papp Béla–Pappné Fellegi Ilona házaspár által gyűjtött tárgyakkal: három nagy méretű és egy kisebb faliképpel, házioltárral, imakönyvekkel, feszületekkel, rózsafüzérekkel és szentképek sokaságával gyarapodott a kiállítás – mindezekről e sorok írója beszélt az átadás alkalmával. A három nagy, addig letakart falikép közül az elsőt Vencser László és Kerekes Péter atya, a másodikat Varga Gabriella és Csibi Árpád, a harmadikat György Erzsébet és Bakos Ferenc leplezte le.
Csibi Árpád köszönetet mondott Kerekes Péter atyának, aki mindig önzetlen szeretetből segített neki: cikket írt a munkájáról, valamint kisdiákok és bérmálkozók több csoportját elvitte a kiállítás helyszínére, ahol imádkoztak is közösen. Köszönetet mondott e sorok írójának is, akivel, mint fogalmazott, régi lelki barátság köti össze. Szavait így folytatta: „Engedjék meg, hogy megköszönjem az áldozatos munkáját Pappné Fellegi Ilonának Magyarországról, akinek a küldeményét ma átvehettük. Üzenem neki, hogy várom egy ditrói találkozásra, küldök egy baráti ölelést és imádkozom a családjáért. Továbbra is kössön össze minket a Béke és a Szeretet.” Csibi Árpád megköszönte a ditrói asszonyoknak, rózsafüzér-vezetőknek, hogy mindig mellette álltak, ezen az ünnepségen is megjelentek és ahhoz hozzájárultak (a sok finom házisüteménynek se szeri, se száma nem volt!), kifejezte köszönetét a segítséget nyújtó férfiaknak is, nem utolsósorban a kilyénfalvi Marthy Barnának, aki a három nagy faliképet elszállította Budapestről Ditróba. „Húsvéti nyusziként hozta el. Isten fizesse munkáját” – tette hozzá Csibi Árpád, aki mindezek után emléklapok átadásával is jelét adta tiszteletének a jótevők felé. Oklevelet vett át a maga és alapítványunk nevében Vencser László, a maga és a Jakab Antal Keresztény Kör nevében Varga Gabriella, valamint Kerekes Péter atya. A budapesti Papp házaspár részére postai úton juttattuk el az emléklapot.
A végén hozzászólásokra is volt lehetőség. Jó volt hallani, mekkora elismerés övezi a településen és azon kívül Csibi Árpád önzetlen munkáját. Köllő Mária utólag így vélekedett: „Árpádnak sikerült megvalósítania, amire vágyott. Isten segítsége legyen vele!” Török Edit pedig ezt írta közösségi oldali kommentjében:„Nagyon szép és értékes gyűjtemény. Isten áldása kísérje továbbra is.”
Az ünnepség az Ó én édes jó Istenem közös eléneklésével zárult, majd minden jelenlévő ajándékba kapta a Szent Kereszt Ökumenikus Magazin legfrissebb számát, amely Minden régi imakönyvnek, kegytárgynak helye van a mában – sőt a holnapban is címmel cikket tartalmaz a Keresztény Jövőnkért Alapítvány könyv- és kegytárgymentő programjáról. A csoportképek elkészítése után a társaság kis ideig még együtt maradt, szemlélte a sok látnivalót és elfogyasztotta a sok finomságot.
Távozáskor Vencser László ezt írta a vendégkönyvbe: „Csodával felérő mindaz, amit Csibi Árpád többek segítségével alkotott. Kísérje továbbra is Isten áldása munkáját. Imával és szeretettel Vencser László, Ditró szülötte, volt teológiai tanár.”
Gratulálunk a csodával felérő alkotáshoz és a május 5-i szép ünnepséghez!
Nyáron visszatérünk, újabb adománycsomaggal. Akkor Miskolcról visszük majd Mustos Péter értékes küldeményét…
Varga Gabriella
