Menü Bezárás

Diaszpórai magyar zarándokok az eucharisztikus kongresszuson (visszatekintés)

E sorok írójának több mint két éven keresztül volt szerencséje részt venni abban a munkában, amely a külhon, köztük a diaszpóra magyarságának a 2021. szeptember 5–12. közötti budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való készületét segítette. Magyarországról nézve sokáig úgy tűnt, a világ távolabbi pontjain élőkben talán nem ég annyira hevesen a kongresszus iránti lelkesedés tüze, mint a Kárpát-medencei magyarokéban, ám ez téves feltevésnek bizonyult: Bécsben, Grácban, Zürichben, Bázelben, Londonban éppúgy készültek honfi- és hívőtársaink a NEK-re, mint Pozsonyban, Munkácson, Temesváron, Csíkszeredában vagy Déván. A világ minden pontján mindenki felmérte, érezte és értette, micsoda jelentősége van annak, hogy 140 év alatt 26 ország rendezhetett Eucharisztikus Világkongresszust, de ebből a 26-ból csak 11 ország tette ezt egynél több alkalommal és ebben a 11-ben benne van a mi kis Magyarországunk is. Értették és érezték a diaszpórában élő magyarok is, milyen nagy kitüntetés ez és mekkora lehetőség anyahazánknak és egyházunknak.

Az előkészület évei alatt szinte minden diaszpórai magyar közösség imádkozta a szentmisék végén az imádságot az eucharisztikus kongresszusért, számos helyszínen bekapcsolódtak az Úrnapi és a Krisztus Király-ünnepi világméretű szentségimádásokba, több egyházközségben is megtartották A szentségimádás iskolája sorozatot (12 találkozó Jézussal), mindenütt végezték a NEK tájékoztatóanyagainak terjesztését, többen folyamatosan érdeklődtek, hogy a szervezést mivel tudnák segíteni. A NEK előtalálkozója idején – a kongresszus eredetileg tervezett időpontjában, 2020. szeptemberben – a Clevelandi Magyarokért Alapítvány elnöke, Csibi Lóránd és a clevelandi magyarok lelkésze, a felvidéki születésű Bóna Richárd atya videóüzenettel lepte meg a budapesti szervezőket: „Akik ott lesznek személyesen, de azok is, akik a távolból figyelik majd az eseményeket, az előadásokat, a liturgiákat, kegyelemben fognak részesülni. Sok áldást fogunk nyerni a magyarországi katolikus egyházra és minden jóakaratú emberre az egész világon” – mondta videóüzenetében Bóna Richárd atya.

Igazán sokat lehetne beszélni a Kárpát-medencei magyarok Kongresszusra való készületéről is, például arról, hogy a Gyulafehérvári Főegyházmegyében 2020-ra meghirdették az Eucharisztia évét és hogy a magyarországi Missziós Kereszt vándorlása mintájára Együtt Jézussal – az Oltáriszentség útja címmel programot szerveztek, útnak indítva nyolc, Hajas László székelyudvarhelyi művész által készített és Jakubinyi György érsek által megáldott monstranciát. Lehetne szólni arról, hogy Kárpát-medence-szerte hány helyszínen fogadták többnapos lelkiprogram-sorozatokkal a Missziós Keresztet; hogy a hittan.ro szerkesztősége a Gyulafehérvári, Szatmári, Nagyváradi és Temesvári egyházmegyék diákjainak három alkotói pályázatot hirdetett és bonyolított le; és hogy szintén a hittan.ro az említett négy erdélyi és partiumi egyházmegye hitoktatóinak és diákjainak 2021 februárja és augusztusa között elsőcsütörtökönként tartott, hétalkalmas online szentségimádási láncot szervezett. Említeni lehetne, sőt kellene, hogy a 14. Ferences Biciklitúrát a NEK jegyében szervezték 2021-ben, augusztus 1-jén a csíksomlyói hegynyeregben, a Hármashalom-oltárnál, a magyarság jelképes legmagasabb kilátójáról buzdítva szeptemberi budapesti utazásra a székelységet. Szóba lehetne hozni, hogy Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános, költő 2020-ban a Lakoma, 2021-ben pedig Az élet kenyere című köteteit a kongresszusnak ajánlotta és több ezer példánnyal ajándékozott meg mindkettővel külhoni magyar plébániákat. Emlékeztetni lehetne arra is, milyen sok határon túli gyermek és fiatal vett részt a 2021. július eleji miskolci eucharisztikus szavalóversenyen; hogy a világ magyar nyelvű sajtó- és médiaorgánumainak mennyire pozitív volt a Kongresszushoz való viszonyulása… és a sort még nagyon-nagyon hosszan lehetne folytatni.

Visszatekintve elmondhatjuk, hogy a külhoni magyarok készületi ideje is három alapvető szakaszra osztható. Az első, 2018 és 2020. március közötti időszakot az euforikus öröm jellemezte a tény ismeretében, hogy a következő eucharisztikus kongresszust ismét Magyarország rendezi. Erre az időszakra a lelkesült és cselekvő készület volt jellemző. A második szakaszt 2020 tavasza, a pandémia megérkezése nyitotta meg, amely magával hozta a fizikai korlátokat, a kongresszus elhalasztását, vagyis a bizonytalanságot – ettől kezdve a kongresszus iránti lelkesedés – e külső körülmények, tényezők miatt – érzékelhetően alábbhagyott. Új erőre kapott azonban a készület annak a bejelentésnek a nyomán, miszerint Ferenc pápa is a Budapesten összegyűlő közösséggel ünnepel 2021. szeptember 12-én, a NEK zárószentmiséjén – e bejelentés pillanatától indult el a készület harmadik, újra aktív szakasza, amely aztán el is vezetett a csodálatos, térben is időben is messzire ható nyolcnapos eseménysorozathoz, amelyet sokan a „csoda” jelzővel illettek – és okkal.

Vencser László is koncelebrált 2021. szeptember 11-én a Kossuth téri szentmisén

A pappá szentelésének 50. évfordulóját éppen 2021. szeptember 12-én ünneplő, aranymisés Vencser László így emlékezett vissza arra a felejthetetlen napra és hétvégére: „Szeptember 12-én Budapesten a Hősök terén a NEK zárómiséjén Ferenc pápával koncelebrálhattam. A felajánlástól kezdve a szentáldozás befejezéséig végig a kezemben tarthattam az egyik kelyhet a Szentvérrel, amelybe az áldozásnál az együttmiséző papok mártották a Szentostyát. Isten kegyelmi ajándéka, hogy pappá szentelésem 50. évfordulójának a napján engem ezzel megjutalmazott. Csodálatos érzés volt átélni szeptember 11-én este a Kossuth téri szentmisét is, majd az azt követő eucharisztikus fáklyás körmenetet a Hősök teréig emberek százezreivel együtt. Budapest átváltozott egy nagy templommá. Az Oltáriszentség kísérése megerősített bennünket abban a reményünkben, hogy Európa szívében él még a kereszténység. Ezt igazolta a másnapi zárómise is, amelyen Ferenc pápa több százezer ember előtt »Isten, áldd meg a magyart« szavakkal fohászkodott népünkért. Hálás vagyok a Mindenhatónak és az embereknek azért, hogy mindezeknek a történelmi eseményeknek tanúja és részese lehettem. Lesz miből erőt merítsek a jövőben.”

Lukács József kölni magyar plébános áldoztat a Kossuth téri szentmisén. Forrás: NEK

Lukács József kölni magyar plébános pedig így méltatta a rendezvényt: Eleinte tartottam attól, hogy túlságosan magyar vonatkozású lesz, de nem: nevéhez méltóan valóban nemzetközi volt! Nagyon sokan voltak jelen más országokból is, és jó volt látni, hogy a szervezők az ő szemüvegükön keresztül is próbálták a mi keresztény magyarságunkat láttatni. Nagyon sok tartalmas katekézis, tanúságtétel hangzott el. Ez a gazdag lelki program számomra felért egy intenzív lelkigyakorlattal. Példaértékű ünnepségsorozaton vehettünk részt Budapesten, amelyért nagyon hálásak vagyunk a szervezőknek és az önkénteseknek.”

Dávid Melinda, a stuttgarti Szent Gellért Magyar Katolikus Egyházközség titkárnője a lelkészség honlapján megjelent beszámolójában többek között ezt írta: „Zarándokutunk utolsó előtti napján a Margitszigeten Családi Napon vettünk részt, ahol nagyon jó volt látni a sok fiatal családot és kisgyermeket. A délutáni szentmise a Kossuth téren és az azt követő esti eucharisztikus gyertyás körmenet több százezer résztvevővel a Hősök teréig óriási élményt jelentett számunkra. Az útvonal két oldalán fáklyát tartó cserkészek, a 3,5 km hosszúságban kihelyezett óriási kivetítők, a hangszórókból a kórusok hangja, a résztvevők gyertyás menete emelte az esemény hangulatát. A körmeneti elmélkedések és énekek között visszatérő Győzelemről énekeljen refrénjére – »Krisztus, kenyér s bor színében, / Úr s király a föld felett: / Forrassz eggyé békességben / Minden népet és nemzetet« – valamennyien felemeltük égő mécsesünket. A vasárnapi pápai – Statio orbis – ünnepi zárómise Ferenc pápával tetőzte az élmények halmazát. Jó volt a közösségi érzést átélni, ismerős atyákkal találkozni, Molnár Ottó atya és Urbán Erik ferences atyával, otthoni és stuttgarti hívekkel beszélgetni. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust a kitűnő szervezés, a hívek áhítata, a résztvevők figyelme a szentmiséken és előadásokon jellemezte. Lelkileg feltöltődve és sok élménnyel tértünk haza.”

Tápai Katalin, a Hágai Magyar Katolikus Közösség elnöke a Hollandiai Katolikus Magyar Egyházközségi Hírlevél 2021. szeptemberi különkiadásában így fogalmazott: „Kimondhatatlan hála tölti el szívünket, amiért Magyarország megmutathatta és megmutatta a világnak fantasztikus szervezőképességét, világviszonylatban is kiemelkedő teljesítőképességét, hitét, fegyelmét, mely utóbbira különös figyelmet kellene fordítani a nyugati demokráciáknak! […] Egy emberéletben több jelentős mérföldkő is van. Bízom benne, hogy mindannyiunknak az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus is ilyen mérföldkő lett, és hitünkbe, gondolkodásunkba úgy épül be, hogy: a NEK előtt és a NEK után. Istennek legyen hála!”

Valóban életre szóló élményben volt részünk a magyar fővárosban. Mérhetetlenül jóleső érzés visszagondolni: a katolikus egyház szíve Budapesten dobogott 2021. szeptember 5–12. között és ezt a szívdobbanást sokszor torkunk elszorulása kísérte. Számos kísérőprogrammal és a NEK közvetlen előeseményével, a háromnapos esztergomi teológiai szimpóziummal együtt két héten keresztül áradtak a kegyelem ajándékai Magyarországra. Főváros- és országszerte lépten-nyomon megannyi gesztus, kisebb, nagyobb és még nagyobb tanúság jelezte: Jézus itt van közöttünk és a mi e felett érzett örömünk kimondhatatlanul nagy. Ez a sok pozitív benyomás tömörült össze végül egy nagy csodává a lelkünkben: lám, milyen sokan vagyunk mégis, mindenek ellenére; lám, milyen szép és magasztos a mi hitünk közös megvallása! Nem véletlenül használta értékelésében a „katarzis” szót Erdő Péter bíboros – valóban ezt éltük át mind, akik ott voltunk a NEK-en.

Varga Gabriella és Ferencz Emese, az Erdélyi Mária Rádió munkatársa a Hősök terén, a NEK zárómiséje előtt

Hallatlanul jó volt magyarnak és kereszténynek lenni az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus idején Budapesten és mindezt meg is mutatni a világnak. Több százezer magyar és nem magyar ember tett, többféle formában és módon, tanúságot hite mellett, Jézus mellett.

A csodálatos világesemény bennünket, hívőket kétségkívül minden szempontból megerősített, a bizonytalanokat, keresőket pedig meggyőzhette arról, hogy a kereszténység és azon belül a katolikusság nem egy elavult, idejétmúlt intézmény, hanem nagyon is korszerű, sőt a leghelyesebb válaszokat adja a kérdéseinkre. Meggyőzhette őket arról, hogy jó úton járnak, ha velünk tartanak.


A NEK a számok tükrében
Hitünk egybeszőtte a magyar fővárost a vidékkel, a Kárpát-medencével és az egész világgal

A 2021. szeptember 5–12. között Budapesten megrendezett 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra a világ 83 országából érkeztek zarándokok és több mint 40 országból előadók. A magyar fővároson kívül 2140 településről érkezett regisztráció a kongresszusi részvételre. A világeseményt 600 újságíró és fotóriporter tudósította, a történéseket közel 250 országban közvetítették. A nyolc nap során 2500 önkéntes – köztük 600 cserkész – teljesített 75 ezer órányi szolgálatot. A legidősebb önkéntes, Dovigyelné Lelovics Sarolta 82 éves volt, az ő szülei az 1938-as eucharisztikus kongresszuson ismerkedtek meg. Az önkéntesek átlagéletkora 33 év volt. Több mint 5 ezer négyzetméternyi épített színpad és lelátó várta az érdeklődőket, az egyes események helyszínein 19 ezer széket és 10 kilométernyi kordont helyeztek el. Az a felmatricázott mozdony, amelyet Erdő Péter bíboros 2019 májusában megáldott, a kongresszusig 642 130 kilométert tett meg. A nyitószentmisére 77, a zárószentmisére 336 busz érkezett. a kongresszus alatt összesen 618 busz szállította a zarándokokat. Az eucharisztikus gyertyás körmeneten 300 ezer ember követte Budapest utcáin az Oltáriszentséget, a Ferenc pápa által celebrált zárószentmisén pedig 250 ezer ember vett részt. A Forráspont Ifjúsági esten 13 ezer fiatal gyűlt össze a Papp László Sportarénába, a közösségek szentségimádásán a hívek nemcsak a Szent István-bazilikát, de az előtte lévő teret is teletöltötték. Ugyanezen alkalommal a zenei szolgálatot 40 közösség tagjaiból álló kórus végezte és 120 gyóntatópapnál számos nyelven volt lehetőség a szentgyónásra. A Hungexpón zajló előadások naponta öt-tízezer érdeklődőt vonzottak, a megértést és az akadálymentes kommunikációt félszáz szinkron- és jeltolmács segítette. A minden várakozást felülmúló sikert Erdő Péter bíboros így értékelte: „Nem mi csináltuk. Rengeteg ember fáradozott érte, mégsem emberi munka eredménye volt. Megéreztük a világban működő Isten ellenállhatatlan, szelíd erejét.”

A lovári mise, a Budapest Mise, számos irodalmi és képzőművészeti alkotás emlékeztet majd a kongresszusra. A www.monddeliec2020.com honlapon élménybeszámoló-gyűjtemény született és megőrzi az utókornak a világesemény történetét A találkozás című album is.

Hála legyen ezért a csodálatos eseményért a Jóistennek, az erejükön felül dolgozó szervezőknek, a mindig kedves és mosolygós önkénteseknek és a minden tiszteletet megérdemlő közreműködőknek!

Varga Gabriella

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.