Menü Bezárás

„Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet” – Lukácsovits Magda csomaközi mennyezeti freskójáról

A Nyírség déli részén elterülő Csomaköz községben (Szatmári Egyházmegye) az 1856-ban épült római katolikus templom sík mennyezetét Lukácsovits Magda művészéletének második freskóműve díszíti (az elsők a Gilvácson 1958-ban festett mennyezet- és falképei voltak). A Szent István tiszteletére felszentelt templom mennyezeti freskója 1960-ban készült és a művésznő egyik műremekeként tartjuk számon. A mennyezetkép hatalmas méretére, kivitelezésének történelmi hátterére és környezetére, valamint tematikájának sokszínűségére való tekintettel a kompozíció kitűnik a művésznő összes freskómunkái közül. Ezt a művet a történelmi Magyarország más nemzetiségű keresztény hitvallói és mártírjai galériájának is titulálhatjuk.

A téglalap alakú templommennyezeten a freskó ovális alakban tölti ki a rendelkezésre álló 14×9 méter méretű felületet, a megjelenített égi és földi alakok szimmetrikus elosztásban, dinamikus formaábrázolásokban, gazdag színhasználattal vonják magukra a szemlélődő figyelmét, helyenként a művésznő későbbi freskómunkáira is jellemző üzenetszalagokkal díszítve.

Az álló ovális alakban elkészített freskómű középpontját a kereszt előtt lebegő, széttárt karú Krisztus képezi, combjainál a földgömbbel, fölötte kehely és rajta szentostya. A kép felső részét a Mennyország angyali lakossága tölti ki, részben fejalakos ábrázolásban (fej, diadalív és szárnyak), részben egészalakos ábrázolásban, fehér ruhában, imádság közben. Jézus lábainál bal és jobb oldalt Szent Péter és Szent Pál apostolfejedelmek láthatók attribútumaikkal együtt (Szent Péter: kulcsok; Szent Pál: kard és könyv), közöttük, a kereszt alsó részén a római Szent Péter-bazilika látható. A freskóelemzésnél lefelé haladva bal oldalt három püspökszent egészalakos ábrázolása látható, akik Szent István első magyar királyunk kortársai voltak és kulcsszerepet játszottak az akkori egyházigazgatásban, valamint István megkoronázásában: Szent Adalbert (957 k.–997), Szent Gellért (980–1046) és Szent Asztrik (?–1036 v. 1039). A püspökábrázolások mögött hat imádkozó ember jelenik meg. A freskó alsó részének jobb oldalán Prohászka Ottokár (1858–1927) székesfehérvári püspök, Kapisztrán Szent János (1386–1456) ferences hitszónok, Magyarország védőszentje és Hunyadi János (1400 k.–1456) hadvezér és kormányzó alakjai láthatók. A három történelmi személyiség hátterében egy kilenc alakból álló zászlóalj tűnik fel. A kompozíciót Boldog XXIII. János (1881–1963) pápa alakja zárja, kinek tekintete három bárány figyelő arcára irányul. A freskó készülésének ideje éppen pápaságának időszakában történt, a II. Vatikáni Zsinatot is ő hívta össze, új egyháztörténeti korszakot nyitva.

Míg a kép felső részét Isten küldöttei, az angyalok népesítik be, addig a kép alsó részét alkotó szent alakok és szentéletű személyiségek az Égi ország történelemből és egyháztörténetből is ismert lakosait jelképezik.

Az üzenetszalagban az 1938. évi budapesti Eucharisztikus Világkongresszus himnuszának (Győzelemről énekeljen) ökumenizmusra sarkalló refrénjét olvashatjuk: „Krisztus kenyér s bor színében Úr s király a föld felett, forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet!” (vö. Éneklő Egyház, Szent István Társulat, Budapest 1986, 187. sz., 259. old., Szöveg: Bangha Béla SJ, zene: Koudela Géza).

Bernád Rita, Tekerőpatak (A történelmi Magyarország keresztény hitvallói és mártírjai galériája, In.: Fidem pinxit – Sie malte den Glauben – A hitet festette, Das Lebenswerk der siebenbürgischen Kunstmalerin LUKÁCSOVITS MAGDA erdélyi festőművésznő életműve, BAUER – VERLAG Thalhofen, 2014, Második kötet, 12–13. oldal)