Menü Bezárás

Gyermekek és fiatalok keresztútja a müncheni Magyar Katolikus Egyházközségben

Nagyböjt negyedik vasárnapjának szentmiséje előtt keresztútra gyűltek össze a müncheni Magyar Katolikus Egyházközség hívei a közösségi ház nagytermében. A keresztút egyes állomásain vetített képek és elmélkedések segítették a jelenlévőket Jézus szenvedésének átelmélkedésében. A keresztutat Szarvas Erzsébet, az egyházközség lelkipásztori munkatársa vezette, a stációkhoz kapcsolódó szövegeket pedig az egyházközség gyermekei és fiataljai olvasták fel, akik saját szemszögükből és élethelyzetükből szemlélhették Jézus kereszthordozását.

Az elmélkedések mellett helyet kaptak a fiatalok életkorának megfelelő kérdések is – Hányszor feleselek szüleimnek? Tudom-e morgás nélkül végezni feladataimat? Tudom-e a fáradtságot némán viselni? Örömmel mondok-e igent a váratlan kérésekre a fáradtságom ellenére? Hogyan viselem fájdalmaimat? –, amelyek segítették a nagyböjti lelkiismeret-vizsgálatot és bűnbánatot. A keresztút során a gyermekek és fiatalok így ismerhették meg Jézust, akinek szeretetből vállalt szenvedéséből erőt meríthetnek mindennapi küzdelmeikhez. Az egyes állomásokhoz kapcsolódóan kéréseiket is megfogalmazták, és ahhoz kértek erőt Jézustól, hogy vele tudják járni életük útját, tudják mindig a jót választani és hűségesek maradjanak az imádságban.

A keresztutat szentmise követte, amelyet Merka János, az egyházközség plébánosa mutatott be. Szentbeszédének alapgondolata az volt, hogy lelke mélyén az ember az igazra, a szépre és a jóra vágyik. Ha ezeket a vágyakat azonban korunk torz szellemi áramlatai töltik be, szomorúság és káosz fog úrrá lenni az emberen. Erre a vágyódásra ugyanis egyedül Isten tud válaszolni, aki a világmindenség forrása és végső célja. Ő önmagát adta a világnak azáltal, hogy Fiát küldte a világba. Jézus pedig elküldte a Szentlelket, hogy belülről irányítsa az embert a hitre, a reményre és a szeretetre. A plébános kiemelte, hogy mindebből az a fontos feladat következik számunkra, hogy felmutassuk az emberi élet hatalmas dinamizmusát, amely Istentől Istenhez vezet. Amikor a bűnt választjuk, akkor megtagadjuk ezt az áradást és elzárkózunk ettől a hatalmas dinamizmustól. A bűnből azonban kivezet bennünket a másnak is jót akaró szeretet.

Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc évfordulójának alkalmából a szentmisében a magyar nemzetért imádkoztak az egyházközség hívei. A szentmisét pedig megemlékezés követte, amelyen közreműködtek az egyházközség fiataljai. Felidézték a 173 évvel ezelőtti történelmi eseményeket és a márciusi ifjak hősiességét, akik méltán írták be magukat a magyar történelem nagykönyvébe, és olyan értékeket hagytak ránk, amelyekre még ma is építhetünk. A megemlékezésen elhangzottak a forradalmi költészet kiemelkedő alkotásai – Petőfi Sándor Nemzeti dal és Feltámadott a tenger című költeményei. A megemlékezés szervezője, Szarvas Erzsébet lelkipásztori munkatárs zárógondolataiban kiemelte, hogy az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc ennyi idő után is fontos üzenetet hordoz számunkra és komoly felelősséget ró ránk, mégpedig azt, hogy legyünk becsületes magyar emberek, akik helyt tudnak állni minden viszontagság közepette és helyes válaszokat tudnak adni a jelen kor kihívásaira. A megemlékezés gyertyagyújtással és közös imával zárult.

A keresztutat, a szentmisét és az ünnepi megemlékezést meg lehet tekinteni a müncheni Magyar Katolikus Egyházközség facebook oldalán: www.facebook.com/munchenimisszio.

Szöveg: Taczman Andrea
Fotók: Erli Ferenc

A Müncheni Magyar Katolikus Egyházközség honlapja itt érhető el:
http://www.ungarische-mission.de/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.