Menü Bezárás

Házszentelés a Karmelitában – A Miniszterelnökséget idén székelyföldi pap áldotta meg

A Budai Várnegyedben lévő egykori karmelita kolostorba öt évvel ezelőtt költözött a Miniszterelnökség és Vízkereszt napján azóta is minden évben áldást kér az intézményre egy e megtisztelő szolgálatra felkért papi/főpapi személyiség. Márfi Gyula veszprémi érsek és a karmelita rendi szerzetesek (2019), Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek (2020), Író Sándor vérteskethelyi plébános (2021), valamint Bese Gergő dunavecsei plébános (2022) után idén egy külhoni, jelesül erdélyi lelkipásztor, Bakó Csongor István marosvásárhelyi kórházlelkész végezte el a kormányzati központ szentelésének szertartását. Az eseményről az Életünk újság számolt be részletesen ez évi második nyomtatott kiadásában.

„Január hatodika Vízkereszt napja. Az idei szertartást Bakó Csongor István atya fogja végezni, aki marosvásárhelyi kórházlelkész és felelősségteljes munkája mellett megírta az Orbán Viktor és a katolicizmus című könyvet, önszorgalomból. A világ keresztényei ezen a napon három dolgot is ünnepelnek: egyrészt a napkeleti bölcsek látogatását, másrészt Jézus megkeresztelését, harmadrészt pedig Krisztus első csodáját a kánai menyegzőn. A magyar katolikus hagyomány szerint a magyar családok papot hívtak, és megkérték, hogy áldja meg a házukat és az abban lakókat, dolgozókat. Mivel ez a hely, ez a kormányzati központ egy korábbi karmelita kolostor, ezért amióta Miniszterelnök úr itt dolgozik, azóta egyszer sem maradt el ez a hagyomány. A szertartás szerint a katolikus pap fölírja az évszámot: 2023, és a C, M, B betűket, amely a Christus Mansionem Benedicat latin mondat kezdőbetűit takarja, melynek jelentése: Krisztus áldja meg ezt a hajlékot. A másik elgondolás szerint a Gáspár, Menyhért, Boldizsár latin kezdőbetűit takarja ez” – fogalmazott Nagy János Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár a házszentelés közelgő eseményéről közzétett előzetes kisfilmben.

– Nagy János államtitkár úrral, mondhatom, személyes barátságot ápolok 2019. május 10. óta, amikor is Orbán Viktor miniszterelnök úr mellett vele is személyesen találkoztam a csíkkarcfalvi Székelyföldi Jégkorong Akadémián tett látogatásukkor. Megtiszteltetés számomra, hogy a Miniszterelnökség székházának Vízkereszt napi szentelésére Erdélyből elsőként engem hívott meg. Az államtitkár úrnak kifejezett kérése volt, hogy a házszentelés erdélyi ízű legyen – magyarázta lapunknak Bakó Csongor István.

És az esemény valóban erdélyi ízű lett. Ebben Csongor atya segítségére volt régi jó barátja, a szintén marosvásárhelyi születésű Szakács Ferenc Sándor, a Belügyminisztérium egyházi és civil ügyekért felelős koordinátora, aki Bocskai viseletben látta el az asszisztensi teendőket és olvasta fel az egyetemes könyörgéseket (ahogyan azt minden alkalommal teszi Csongor atya marosvásárhelyi szentmiséin is, valahányszor az édesanyjához hazalátogat). „Az államtitkár úr által meghívott, Budakesziről érkezett két, szép hangú, fiatal és vidám ministráns, Bayer Bálint közgazdász és Sill László építész albát öltve magukra és cingulust kötve derekukra gyönyörűen énekeltek mindvégig a szertartás alatt. Nem utolsósorban Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes római katolikus hívőként csodálatosan mondta a szertartás során a válaszokat és az éneklésben is igencsak jeleskedett” – hallhattuk Csongor atyától.

A szertartás menetét annak vezetője a Szentelések és áldások című, legújabb kiadású szertartáskönyv és a Misekönyvben megjelölt liturgikus szövegek és énekek alapján állította össze. Az igeliturgia a kormányfő irodája előtt zajlott, ahol a ház „lakói” kétoldalt hosszan fölsorakoztak.

Homíliájában Csongor atya arról beszélt, hogy az evangélium nemcsak a szavaival, hanem a benne szereplő személyek példájával is tanít. A napkeleti bölcsek példája az isteni indítás követésére, Isten helyes imádására és az adakozó szeretetre tanít bennünket. „Az Úr szava szól hozzánk a hittanórákon, a szentbeszédekben, a gyóntatószékben, a vasárnapi harangszóban, lelkiismeretünk szavában. Ha valóban személyesen akarunk találkozni az Úrral, akkor habozás nélkül kövessük ezen isteni indításokat, sohase mérlegeljük, hogy milyen áldozatba kerül az nekünk” – hangzott a beszédben. Csongor atya kifejtette továbbá, hogy az Isten helyes és önzetlen imádása felé irányításunk is komoly tanítás számunkra, akik rendszerint csak kérünk Istentől, és leginkább akkor imádkozunk, amikor bajban vagyunk. Hangsúlyozta: magunkévá kell tennünk a napkeleti bölcsek nagylelkűségét. Az adakozó szeretetről szólva emlékeztetett: kizárólag az ilyen jócselekedetek kísérnek el bennünket a másvilágra. „Készség az isteni indítás követésére, alázatos imádság és adakozó szeretet – ezek azok az erények, amelyekre a napkeleti bölcsek tanítanak bennünket két évezred távlatából. Fogadjuk szívesen ezt a tanítást és járjunk nyomdokaikban!” – zárta homíliáját Csongor atya.

A szenteltvízhintést a miniszterelnök ajtajánál kezdte, majd az épületen végigvonulva folytatta, röviden időzve a miniszterelnök-helyettes irodája előtt és befejezve a kormányülés termében, a Batthyány-teremben. Áldást kérő szavai pedig így hangzottak: „Könyörögjünk! Kérünk, Urunk Jézus Krisztus, áldd meg ezt a házat és annak minden lakóját. Háríts el minden ellenséges hatalmat tőlük. Szabadítsd meg őket minden rettegéstől. Őrizd meg mindannyiukat e hajlékban egészségben, derűs örömben és tevékeny szeretetben. Add meg azt a kegyelmet, hogy törvényeid szerint éljenek, mindenben Téged szolgáljanak, és így a Te neved dicsőüljön meg bennük. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.” „Istenünk, te gondviselésedben az emberek szellemi és testi törekvéseit egyaránt áldásoddal gyarapítod; áldásoddal kísérve engedd, hogy valahányszor ebben a házban kérdéseket akarnak tisztázni, nehézségeket igyekeznek megoldani, segítséged támogatásával megtalálják, amit keresnek, s ha megtalálták, örömmel vigyék végbe. Krisztus, a mi Urunk által.”

Az ünnepélyes szertartást a ház lakói is láthatóan elégedettséggel élték meg, Csongor atyának pedig – őt idézve – nagy élményt jelentett ez a nap. „Az áhítatra való ráhangolódástól, a próbától kezdve, az egykori szerzetesi házhoz méltó, egyszerűen, mégis nagyszerűen felújított csodálatos épületegyüttes belső (külön élményként említem Miniszterelnök úr dolgozószobájában az ő székében való néhány másodperces üldögélést) és külső bemutatása, a Dunára néző kert és a fantasztikus panoráma, az ajándékba kapott kötet (Hajdú Virág – Halász Csilla – Dr. Papp Adrienn – Sulyok Miklós – Dr. Viczián István: KARMELITA. A kolostor és templom története. Várkapitányság Nonprofit Zrt., Budapest, 2020), a látogatás a Budavári Palota újjászületett Szent István-termében, ahová a Miniszterelnöki Iroda protokoll munkatársa, Van Hyfte Zsóka Kata vezetett át bennünket, a pazar díszterem és a hozzá kapcsolódó kiállítás megtekintése, Kolodko Mihály Kockásfülű nyúl nevű, a vár falán ücsörgő minibronzszobra mind-mind hozzájárult a felejthetetlen élmény fokozásához” – összegezte élményeit Csongor atya – mindeközben pedig a külhoni és azon belül is az erdélyi magyarságot okkal tölthette el büszkeség, hogy a nemzet miniszterelnökének a munkahelyét idén székelyföldi pap áldotta meg.

Varga Gabriella
Képek: Nagy János Facebook-oldala


Dr. Bakó Csongor István

Ha létezne olyan fogalom, hogy „kutatólelkész”, Bakó Csongor István atya nevéhez oda lehetne írni ezt is a „kórházlelkész” után. Tanulmányai, vaskos kötetei vezetik a külső szemlélőt erre a gondolatra. A Marosvásárhelyen szolgáló lelkipásztort olyan témák foglalkoztatják, mint az elméleti és gyakorlati (alkalmazott) teológia, a lelkipásztori lélektan (pasztorálpszichológia), a kórházpasztoráció (klinikai lelkigondozás), logoterápia és lelkipásztorkodás, vallásosság és sport, istenhit és politika, hagiográfia (hagiológia) és rendkívüli gyógyulások, pszichoonkológia és spiritualitás, vallási néprajz (népi vallásosság), népi gyógyászat (etnomedicina) és egyebek. De ne szaladjunk ennyire előre!

Bakó Csongor István atya 1976. szeptember 4-én született Marosvásárhelyen. Gyermek- és ifjúéveit Szovátán töltötte; az elemi iskolát az 1-es Számú (ma Sófalvi Illyés Lajos) Általános Iskolában, középiskolai tanulmányait az Elméleti Líceum (későbbi Faipari Iskolacsoport, ma Domokos Kázmér Iskolacsoport) humán tagozatán végezte, 1994-ben érettségizett. Már egy évvel korábban, 1993-ban beiratkozott a gyulafehérvári teológia hittanárképző karának levelező tagozatára, amelynek székelyudvarhelyi kihelyezett központjában hallgatott két évet, sikeresen letéve a vizsgákat is. Ezzel párhuzamosan az érettségit követő, 1994/1995-ös tanévben egykori általános iskolájában földrajzot és biológiát, középiskolájában pedig latint tanított helyettesítő tanárként. 1995-ben kezdte meg teológiai stúdiumait a gyulafehérvári szeminárium pasztorálteológia szakán és 2002-ben fejezte be; „Róma felé forduló” Szent István király című licenciátusi szakdolgozatát egyik védőszentjének egész nemzetünk számára meghatározó lépéséről írta. Csongor atyát 2002. június 23-án szentelte pappá a gyulafehérvári székesegyházban Jakubinyi György érsek.

Segédlelkészként Csíkszeredában, Brassóban, Medgyesen, Gyimesközéplokon és Marosvásárhelyen szolgált. Volt megbízott lelkész Radnóton, plébános Nagyernyében. Ezen települések általános és középiskoláiban hitoktatóként is tevékenykedett. 2006-tól napjainkig a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János-plébánia papja, a marosvásárhelyi Megyei Sürgősségi Klinikai Kórház kórházlelkésze, 2013-tól pedig a Maros Megyei Klinikai Kórháznak is kórházlelkésze. Mindeközben oktatott a Református Kántor-Tanítóképző Főiskolán, a Református Asszisztensképző Főiskolán és a Márton Áron Teológiai Képzőn. „A kórházi lelkésznek gyakrabban kell szembenéznie a betegséggel, a betegség mélységeivel és a halállal is, mint egy egyházközségi papnak. A járható aranyközéputat kell megtalálni a sablonszerű ellátás és a túlzott empátia között. Fennáll a veszélye a megszokásos munkavégzésnek, de a teljes mértékű azonosulás sem jó megoldás. Mindkettőben volt már részem, ezért próbálok a közös nevezőhöz közelíteni” – ismertette munkáját egy helyütt.

Ahogy korábban, úgy pappá szentelését követően is a legkülönfélébb továbbképzéseken vett részt, majd a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Római Katolikus Teológia Kar Didaktikai Teológiai Intézet pasztorálpszichológia szakán 2005-ben magiszteri fokozatot szerzett. Disszertációjának címe: A vallási érettség kibontakozását akadályozó tényezők, annak pszichológiai követelményei és iskolai fejlesztése, főként a 17–19 életév közötti fiatalok körében. 2006-ban a BBTE Tanárképző Intézetében hitoktatói tanári oklevelet is szerzett. 2007–2013 között a BBTE Ökumené Doktori Iskolájának doktorandusza volt. Logoterapeutikus kórházpasztoráció pszichoonkológiai kontextusban című doktori tézisét magna cum laude minősítéssel védte meg az egyetem Református Tanárképző Karán 2013-ban és ezzel megszerezte a teológia doktora címet. Román, angol, német és olasz nyelvismerete nagy segítséget jelent számára a kutatásban. „Igényes vagyok mindabban, amit teszek. Minden apró részletre figyelek” – vallja önmagáról, és erről bármely munkája láttán meggyőződhet az olvasó. Rendszeresen publikál könyvismertetőket, fordításokat, újságcikkeket. Tanulmányai eddig a Studia Theologica Transsylvaniensia, a Studia Theologia Reformata Transylvanica, az Orvostudományi Értesítő, a Keresztény Szó és a Kútfő szakfolyóiratokban jelentek meg. Két tudományos tanulmánykötet társszerzője, két tudományos szakmai egyesület, egy sport- és egy egyházi szövetség tagja. A Keresztény Szó katolikus folyóirat 2014-es nívódíjának birtokosa.

„Három fő kutatási területem a teológia, a politika és a sport. Igyekszem olyan témákat felkutatni és tárgyalni, amelyekkel eddig mások vagy nem foglalkoztak, vagy az adott szemszögből nem taglalták, nem világították meg azokat, így aztán veszem a bátorságot és megteszem én” – nyilatkozta egy beszélgetésben. Így született meg első terjedelmes saját könyve 2015-ben Leukémiások patrónuskandidátusai. Fehérvérűségben szenvedők „védőszentjei” a katolikus egyházban címmel, majd követte azt háromévnyi munka eredményeként 2018 decemberében az Orbán Viktor és a katolicizmus című, a miniszterelnök hitbeli fejlődését, katolikus egyházzal való összebékülését, megbarátkozását és elkötelezett támogatását feldolgozó, ugyancsak közel félezer oldalas nagymunkája. „A mű tárgyilagos, dokumentált és ezáltal megfellebbezhetetlen összefoglalása az önmagukért beszélő tényeknek” – szólt a könyvről Csongor atya egy interjúban.

Jelenleg a pápák és a futball kapcsolatáról készít elő egy ugyancsak nem mindennapi, átfogó könyvolvasmányt az írói munkásságát követők és a téma iránt érdeklődők számára.

Varga Gabriella