Rózsák tere. Hajléktalanszolgálat együtt a vendégeivel, és a munkatársaival, akik közül egykor többen vendégek voltak. Menekültek. Rászorulók. A társadalom peremvidékeire szorultak-szorítottak. Jó szándékú emberek, segítők. Itt az Egyház… Egy szándék hozott bennünket össze: találkozni és együtt ünnepelni. Jézussal, Ferenc pápával. Ferenc pápa szavai bennem csengenek: „A hit nem valami kellemes jó érzés. A hit kényelmetlen, nem hagy nyugodni, kivisz a komfortzónádból a peremvidékekre… Merjetek belenézni a másik szemébe, merjetek közel lépni a másikhoz, a szenvedőhöz, a kitaszítotthoz.” Aztán látom a szendrőládi cigányokat, ahogy két gitárral, kannával körbefogják a pápát és teli torokból énekelnek neki… aztán áldást kérnek rá… Öröm látszik a Szentatya arcán… Testvérek vagyunk. Fratelli tutti… (Hiba György SJ)
Találkozás rendtársként…
Pápai nunciatúra. Olaszos légkör. Egy kis szobába belezsúfolódva, mégis otthonosan. Amikor megérkezik Ferenc pápa, rendtestvérként nézünk egymásra. Közös nyelvet beszélünk. Mégis a frissesség erejével hatnak ránk a szavai, amelyekkel kérdéseinket megválaszolja. Őszinteség. Egyenrangúság. Hitelesség. A szavak és cselekedetek között. Ez jellemzi Ferenc pápát. Pontosan ezt kéri tőlünk is a munkáinkban. Így tenni tanúságot Krisztusról. Isten stílusa közelség, gyengédség és együttérzés. Együtt szenvedés. Merjünk így élni. Merjük vállalni ennek a kiszolgáltatottságát. Megérinti bennem a hitelesség utáni vágyat. Így érdemes élni. És valahol megszólal bennem a remény: talán sikerülhet… (Hiba György SJ)