Menü Bezárás

Jakab Antal 50 – így indult az emlékév

Ötvenhez ötven

Amint arról korábban hírt adtunk, Jakab Antal püspökké szentelésének (1972. február 13.) 50. évfordulója alkalmából a Jakab Antal Keresztény Kör és az Életünk újság kiadóhivatala az egész esztendőn áthúzódó megemlékezés-sorozatot szervez. Ennek nyitányaként Ötvenhez ötven alprogramunk keretében, részben támogatók jóvoltából, részben pedig a magunk felajánlása alapján összesen 50 db éves Életünk-előfizetéssel ajándékoztuk meg mindazokat a településeket és intézményeket, amelyek Jakab püspök életében meghatározóak voltak: Kilyénfalvát, a szülőfalut; Hajdúnánást, az első világháború alatt a székely menekülteknek, köztük a Jakab családnak is ideiglenesen otthont nyújtó települést; Gyergyószentmiklóst, középiskolai tanulmányai és későbbi papi szolgálatainak helyszínét; Gyulafehérvárt, teológiai tanulmányai, teológiai tanári, majd segédpüspöki és megyéspüspöki működésének helyét; Ditrót és Kolozsvárt, kápláni éveinek helyszínét; Búzásbesenyőt, ahol börtönévei után plébániát alapított; nem utolsósorban Róma városát, amelyhez egyházjogi tanulmányainak évei, valamint a püspökszentelés eseménye fűzi. Ezen települések meghatározó intézményeinek éves újságelőfizetéssel való megajándékozását Varga László püspök és a Kaposvári Egyházmegye; Fazakas Z. Márton OPraem apát és a Csornai Premontrei Prépostság; Csáky András polgármester és Cegléd Város Önkormányzata; Lezsák Sándor elnök, a lakiteleki Népfőiskola Alapaítvány és a Nemzeti Fórum Egyesület; egy neve elhallgatását kérő ajándékozó; a Jakab Antal Keresztény Kör és a Misszió Média Kiadó felajánlása tette lehetővé.

A megajándékozás tényéről a címzetteket az adott támogató aláírásával hitelesített kísérőlevélben értesítettük. A meglepetést mindenki örömmel és hálával fogadta. Ifj. Czikó László búzásbesenyői plébános például ezt írta a küldeményünk kézhezvétele után: „…meglepődve néztem a postaládára. Ritkán látok olyan vastag borítékot, amelyik rendesen bele sem fér, főleg Magyarországról. Arra gondoltam, hogy nem rendeltem semmit, vajon ki küldheti… Jólesett a meglepetés! Isten fizesse a magam és a plébánia hívei nevében az Életünk 3 db éves előfizetését! Nagyon köszönöm, hogy ránk is gondoltatok. Imáinkba foglalunk Titeket és a Nemzeti Fórum munkatársait, Lezsák Sándor elnök úrral az élen. Örvendek, hogy a jubileumi év alkalmából ilyen megemlékezéseket szerveztek. Isten áldása kísérjen további munkátokban, és ne feledjétek küldeni az újságot, örömmel várjuk és szívesen fogadjuk. Hálás szeretettel, László.”

Ugyancsak kedves levelet kaptunk a gyulafehérvári érsekségről is. Ez állt benne: Főtisztelendő László atya! Igen Tisztelt Ügyvezető! A címzettek nevében köszönetet mondunk a január 24-én kelt levelükért, amelyben megküldték az Életünk című folyóirat digitális elérhetőségét. Ugyancsak köszönjük, hogy nyomtatott formában is igyekeznek Hivatalunknak megküldeni. A jó Isten áldása kísérje életüket, törekvéseiket. Tiszteletteljes köszöntéssel, Hurgoi János irodaigazgató.”

Az alprogram részletes ismertetése megtalálható a www.jakabantal.eletunk.net weboldalon, az Ötvenhez ötven menüpont alatt.


jakabantal.eletunk.net

Amint ígértük, Jakab Antal püspökké szentelésének 50. évfordulója napján, 2022. február 13-án elindult a www.jakabantal.eletunk.net internetes emlékoldal, amelyre összegyűjtöttük mindazt, amit Jakab Antal püspök életéről és munkásságáról, valamint az élő emlékezetéről tudni érdemes. A weboldal kialakítását, feltöltését és üzemeltetését ugyancsak támogatók segítsége tette lehetővé, akik között eddig a magánszemély Pál László kismartoni püspöki vikáriust, Vencser László emeritus igazgatót, valamint a Lezsák Sándor elnök úr vezette Lakiteleki Népfőiskolát és Nemzeti Fórumot említhetjük. Abban bízunk, hogy az adományozók köre gyarapodni fog, elősegítve a honlap továbbfejlesztését, tovább-bővítését és biztonságos fenntartását, működtetését.


Megemlékezés Búzásbesenyőben

Ifj. Czikó László búzásbesenyői plébános a következőkről számolt be levelében:

„Meglepetés várta a búzásbesenyői híveket 2022. február 13-án, vasárnap a szentmise után. A hirdetések keretében elmondtam, hogy ma, napra pontosan ötven éve szentelték püspökké Jakab Antalt. Kihirdettem, hogy az Életünk havilapot megrendelték számunkra három példányban, jól látható helyen lesz. A Jakab Antal 50 program híreit, tudósításait és írásait elolvashatják majd az újságból. Felemlegettem a püspök korábbi búzásbesenyői tevékenységének néhány momentumát. Láttam az idősebbek arcán, hogy mély élmények elevenedtek fel bennük. Arra kértem a híveket, hogy a szentmisét bezáró áldás után maradjanak még, és a karácsony előtt az énekek kivetítésére felszerelt nagyképernyős okostévén levetítettem a Küzdve és bízva – Jakab Antal püspök életútja című dokumentumfilmnek a búzásbesenyői évektől a püspökszentelésig (27,26-tól 34,10-ig) tartó részletét. A vetítés után biztattam a híveket, hogy délután, ha idejük engedi, nézzék meg a filmet teljes terjedelmében, így emlékezzünk Jakab püspökre és adjunk hálát az életéért és munkásságáért.”


Hídember Isten országa és szeretett nemzete között

A Jakab Antal 50 emlékévet hivatalosan 2022. február 13-án nyitottuk meg a Győri Egyházmegyében, Mezőörsön, a Sarlós Boldogasszony-templomban. „Álljanak előttünk példaképként a hitvalló püspökök, köztük Jakab Antal. Legyenek iránymutatók számunkra a hit melletti hűséges kiállásban” – fogalmazott Vencser László, a vasárnap délelőtti szentmise főcelebránsa. A program a Jakab Antal-emlékdíj idei átadásával folytatódott. A 2010-ben alapított kitüntetést ezúttal Szabó Gyula mezőörsi plébános, a Magyar Műhely Közhasznú Alapítvány elnöke vette át.

Balról jobbra: Vencser László, Szabó Gyula és Varga Gabriella

Szabó Gyula atya 1960. július 12-én született Szombathelyen. A teológiát Győrben végezte, 1985. június 20-án szentelték pappá. Mottóját János evangéliumából kölcsönözte: „Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért.” Segédlelkészként 1986-ban Szany egyházközségében, 1986–1987-ben Tatabánya Alsógalla városrészének plébániáján, 1987–1989 között pedig Ács városban szolgált. 1989-től napjainkig Mezőörs, Mindszentpuszta, Bársonyos, valamint a pervatpusztai idősotthon plébánosa – és ennél is több: Gyula atya az egész térség kulturális fejlődésének előmozdítója. Neve egybeforrt az ott élő fiatalok tehetséggondozásával, a falusi gyermekek felkarolásával, a közösség szellemi, lelki és egzisztenciális felemelésével. Mind mondja, a falvakban szinte mindenütt újra kell építeni a közösséget és ez meghaladja az egyházközségi kereteket. „Egy plébánosnak nem pusztán a vallási szertartások elvégzése és a hittanórák megtartása a feladata, hanem a tágabb értelemben vett közösségépítés is” – hangsúlyozza.

A Magyar Műhely Közhasznú Alapítvány 1993. február 26-i megalapításától kezdve tölti be annak elnöki tisztét. Az alapítvány a térség, a megye és ezen keresztül a nyugat-dunántúli régió szellemi központja lett. Támogatja a helyi társadalmi szervezeteket, népfőiskolája keretében konferenciákat, előadásokat szervez és 1999 óta alapítványi tanintézményt működtet, amely általános iskolát és gimnáziumot is magában foglal. A Magyar Műhely Általános Művelődési Központ mára a vidék legnagyobb iskolája lett; Győr, Bábolna, Pannonhalma és Kisbér térségek közel harminc településéről mintegy 200 diák tanul itt.

Gyula atya munkásságát számos díjjal elismerték, többek között oktatás, köznevelés kategóriában 2014-ben megkapta a Győr-Moson-Sopron Megyei Príma Díjat, 2019-ben pedig a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést is átvette.

Jakab Antal püspök életét és életművét jól ismeri, Jakab Antal küzdelme a megmaradásért (Ki lesz az utód?) címmel 2013-ban könyvet is szerkesztett róla. A hitvalló gyulafehérvári főpásztorról úgy tartja: „Jakab Antal története szép példája a nemzeti összefogásnak, az alapvető kisebbségi vallási jogok melletti kiállásnak. Azt is mondhatjuk, hogy Jakab püspök elsőként kivívta az erdélyi római katolikusok autonómiáját.” „Erdély XX. századi történetének egyik legnagyobb püspöke volt.”

Az ünnepi szentmise

Mindig teret talál a jóra

A díjátadási ünnepségen dr. Szabó Eszter alkotmányjogász méltatta a kitüntetettet. Laudációjában többek között a következők hangzottak el:

„Az ateizmus minden rombolása dacáraaz ifjú Gyula atya a hitet úgy tudta felmutatni az embereknek, ahogy csak karizmatikus és bátor emberek tudják. Tudta, hogy az elszigetelt egyház képét le kell bontania a köztudatban, és az embereket a templomfalakon kívül is meg kell tudnia szólítani. Elszántan kereste ehhez minden korban a megfelelő eszközöket. […] Rövid idő alatt lelkes fiatalokból, felnőttekből álló közösségek szerveződtek körülötte, akik áhítattal hallgatták őt, ahogy hétről-hétre Jézus Krisztus tanításairól beszélgetett velük, ahogy a társadalmi folyamatokat magyarázta. Újratanította az emberekkel, hogy Kárpát-medence és magyar nemzet, Boldogasszony és Szent Korona. A fiatalok hangszereken kezdtek tanulni körülötte, a templomot betöltötte a zenés misék öröme. Gyula atya tanítói küldetésében a mai napig aktív, négy évtized alatt megszámlálhatatlanul sok ember világlátását alakította. […]

Neve egyik pillanatban a Széphavas környékén merül fel, a másik pillanatban eléri, hogy a bécsi nagykövetségről közvetlenül Mezőörsre érkezzen egy páratlan kiállítás anyaga, egyik pillanatban megszenteli az alapkövét egy budai kápolnának, másik pillanatban Lakitelken dolgozik, pálosokkal diskurál magyar ügyekről, ferencesekkel egyeztet Csíksomlyón, Felvidékre hívják vagy Erdélyben várják barátai. Hol döntéshozókkal tárgyal nemzetstratégiai kérdésekben, hol embereknek próbál segíteni betegségek leküzdésében. Ki az életét köszönheti neki, ki a megélhetését, ki a lelki békéjét.

Ő egy különleges életutat járó ember,energiája apadhatatlan, Istenbe vetett hite minden pillanatban töretlen, utolsó erejével is nemzetének jobbításán dolgozik. Karizmája generációkat állított már ügyei mellé az elmúlt évtizedekben.

Egy XXI. századi hídember Isten országa és szeretett nemzete között – mindig teret talál a jóra.”

Dr. Szabó Eszter
Dr. Szabó Eszter alkotmányjogász laudációja Szabó Gyula plébános kitüntetése alkalmából – a Jakab Antal-díj átadásán, 2022. február 13-án, Mezőörsön

Tisztelt Jakab Antal Keresztény Kör! Tisztelt Országgyűlési Képviselő úr!
Kedves Hívek! Kedves Vendégek! Kedves Díjazott Szabó Gyula plébános úr!
Megtisztelő és örömteli ez a pillanat, amikor néhány gondolatot megoszthatok a jelenlévőkkel annak alkalmából, hogy 2022-ben a Jakab Antal Keresztény Kör által adományozott Jakab Antal-emlékdíjat Szabó Gyula plébános úrnak ítélték meg.
A díjazottat meglehetősen régen, a pápa győri látogatásának köszönhetően ismertem meg. Akkorra ő már komoly múlttal rendelkezett, akárcsak ha Mezőörsön való munkálkodását nézzük, melynek állóvizét újszerű tenni akarásával már ideérkezésekor erősen megmozgatta, s előrevivő mozgásban tartja azóta is. Akár egyházában, melyben sohasem sorolódott a névtelen papok közé. 
Első pillantásra Gyula atya három kisalföldi település, Mezőörs, Mindszentpuszta és Bársonyos római katolikus plébánosának tűnik. Életét a hívek szolgálata, lelkivezetése bőven ki is töltené. A Jóisten azonban mindig újabb és újabb feladatokat ültetett el a szívében, melyeket ő nem restellt felismerni és megvalósítani.    
Második pillantásra az ember felfedez Gyula atya környezetében olyan szimbólumokat, melyek az ő világlátását, nemzeti elköteleződését, szíve értékeit illetően beszédes jelek.
Harmadik pillantásra az ember észreveszi, hogy időről-időre hírek szólnak Gyula atyáról: éppen befejezett egy építkezést, vagy elindított egy új programot, könyvet adott ki, vagy a televízióban szerepelt, a szellemi élet, a közélet képviselőit fogadta Mezőörsön, vagy éppen őt várják találkozókra határokon innen és túl. Papi mivolta sohasem volt akadálya annak, hogy minden hitével, tudásával és kreativitásával folyamatosan jelen legyen a társadalomban.

I.
Jelenléte Mezőörsön 33 éve vette kezdetét.
Kinevezése körülményeit érzékelteti a Szegényen, de szabadon – Napi operatív jelentések 1987–1989 között című könyve, amelyből kitűnik, hogy 1989-ig titkosszolgálati eszközökkel minden módon megfigyelték az ifjú Szabó Gyulát, s amikor az egyháza üldözéséről írt cikke kalandos módon kijutott egy nyugati újságba, elrendelték a teljes elszigetelését és lejáratását.  
Hogy az elszigetelés és lejáratás megvalósítási módja volt-e Mezőörsre való száműzése 1989-ben, nem feladatunk megítélni, mindenesetre a megye perifériáján, lényeges adottsággal nem rendelkező, lassú fogyásra kárhoztatott falvacska volt Mezőörs akkortájt, fiatalokat megszólítani képtelen egyházközségével, méltatlanul hanyatló és néptelen plébániájával.
Ki gondolta volna akkor, hogy Szabó Gyula atyának generációkra kiható, elvitathatatlan érdeme lesz abban, hogy mára egy szellemiségében más minőségű vidéken állunk?  
Az ateizmus minden rombolása dacára az ifjú Gyula atya a hitet úgy tudta felmutatni az embereknek, ahogy csak karizmatikus és bátor emberek tudják. Tudta, hogy az elszigetelt egyház képét le kell bontania a köztudatban, és az embereket a templomfalakon kívül is meg kell tudnia szólítani. Elszántan kereste ehhez minden korban a megfelelő eszközöket. 
Fiatal plébánosként közösségszervező erejét jelzi, hogy rövid idő alatt lelkes fiatalokból, felnőttekből álló közösségek szerveződtek körülötte, akik áhítattal hallgatták őt, ahogy hétről-hétre Jézus Krisztus tanításairól beszélgetett velük, ahogy a társadalmi folyamatokat magyarázta. Újratanította az emberekkel, hogy Kárpát-medence és magyar nemzet, Boldogasszony és Szent Korona. A fiatalok hangszereken kezdtek tanulni körülötte, a templomot betöltötte a zenés misék öröme. Gyula atya tanítói küldetésében a mai napig aktív, négy évtized alatt megszámlálhatatlanul sok ember világlátását alakította.
Pontosan tudta, hogy a keresztény hazafivá nevelésnek mekkora megtartó ereje van. Megszólított közéleti személyeket, akik a nemzet szellemi újjáépítését e vidéken is szívükön viselték, és 28 éve megalapították a Magyar Műhely Alapítványt. 
Célul elérhetetlennek tűnő dolgokat tűztek ki: létrehozni e térség szellemi központját, elvállalni a vidéki gyerekek keresztényi és nemzeti nevelését, egy életen át tartó önművelésre biztatni a falvak lakosságát, megismertetni az itt élőkkel a szerves műveltséget. Újraszőni a szálakat a Kárpát-medence magyarjai között. 
Hogy a Gondviselés hogyan adta Gyula atyának egyik segítséget a másik után az elmúlt 40 esztendőben – elmesélni kevés lenne az idő. 
Alapítványi elnökként szó szerint a semmiből épített fel mindent. Szavára a hazai szellemi élet legnagyobb alakjai érkeztek a népfőiskolára évtizedeken át tanítani. Lépésről-lépésre alakította Alapítványát a környék egyik legnagyobb iskolafenntartójává és munkáltatójává, napi szintű felelősséget adva ezzel saját magának is.
Mindig fontosnak tartotta, hogy a gazdasági élet területén is megerősödjenek és szerepet kapjanak azok a szakemberek, akik jó hazafik is egyben. Tagja több szervezetnek, alapítója a Pannon Tájegység Vállalkozói Egyesülésnek. Legutóbbi közös eseményüket ámulva néztük, ahogy a Székelyudvarhelyről induló Szent Korona 5 méter magas installációját néhány hétre le tudták telepíteni a szomszéd kisvárosban. 
Szabó Gyula atya legújabb küldetése szintén a népfőiskolai eszmeiséghez kapcsolódik: a Gróf Széchenyi István Népfőiskola regionális központtá formálása a kreatív magyar szemléletmód középpontba helyezésével és a hagyományőrzéssel. Sok munkát és sok munkatársat igénylő feladatnak ígérkezik a következő évtizedben.
Érdeme van abban is, hogy minden szervezet megtalálja e térségben a maga küldetését és feladatát, és hogy e sokféle küldetés nem egymás rovására, hanem együtt tud működni az itt élők javára. 

II.
Amikor az 1990-es években megnyílt a lehetőség az 1989 előtti egyházi múlt feltárására, Gyula atya több paptársával együtt elsők között folyamodott tudományos kutatói státusért a Történeti Levéltárba. Akik körülötte dolgoztak akkortájt, a tanúi annak, hogy az egyházügyi kutatásaik megkezdése után hogyan forrt fel pillanatok alatt a levegő körülöttük, mennyi furcsaság érte őket.
A kutatómunkát minden körülmény dacára folytatta. 25 év alatt kutatótársaival együtt számtalan előadást tartott szerte a Kárpát-medencében a diktatúra egyházat érintő államhatalmi befolyásáról, kutatási anyagát könyvekben dolgozta fel, majd megjelentette, riportműsorokban, dokumentumfilmekben vendégeskedett, szerepet vállalt az Uránia Filmszínházban is bemutatott különleges hangulatú filmben, a Bokros jelentésekben. 
Küldetése lehet az, hogy munkája enyhítse egyháza valamikori kiszolgáltatottságát. 
 
III.
Mindezeken túl Gyula atyát rendre megtalálják egyéb küldetések is.
Neve egyik pillanatban a Széphavas környékén merül fel, a másik pillanatban eléri, hogy a bécsi nagykövetségről közvetlenül Mezőörsre érkezzen egy páratlan kiállítás anyaga, egyik pillanatban megszenteli az alapkövét egy budai kápolnának, másik pillanatban Lakitelken dolgozik, pálosokkal diskurál magyar ügyekről, ferencesekkel egyeztet Csíksomlyón, Felvidékre hívják vagy Erdélyben várják barátai. Hol döntéshozókkal tárgyal nemzetstratégiai kérdésekben, hol embereknek próbál segíteni betegségek leküzdésében. Ki az életét köszönheti neki, ki a megélhetését, ki a lelki békéjét. 
Igazán nem tudni, hogyan, de a mai napig jut ideje arra is, hogy tanítsa a gyerekeket. Tanítványaiban jó szemmel látja meg a nekik rendelt küldetést, életüket igyekszik figyelemmel kísérni és egyengetni. 
Mindig közösségben gondolkodó, közösségépítő ember, aki a feladatokba bevonzza híveit. Elképzelései nemegyszer teljesen reménytelennek tűnnek, aztán Isten áldásával és sok-sok munkával megvalósulnak. 
Pillanatképek ezek csupán, de jelzik Gyula atya személyiségének sokszínűségét.
Ő egy különleges életutat járó ember, energiája apadhatatlan, Istenbe vetett hite minden pillanatban töretlen, utolsó erejével is nemzetének jobbításán dolgozik. Karizmája generációkat állított már ügyei mellé az elmúlt évtizedekben. 
Egy XXI. századi hídember: Isten országa és szeretett nemzete között – mindig teret talál a jóra.
Úgy képzelem, mély csönd ereszkedett Gyula atya szívére, amikor kézhez kapta a Jakab Antal Keresztény Kör levelét arról, hogy 2022-ben őt jelölték a díjra. Nemcsak azért, mert könyvet írt a mártírsorsú püspökről, így ismerte emberi keresztútja küzdelmes történetét. Hanem mert mélyen tiszteli is őt. Papként pontosan tudja, mekkora jelentősége volt az 1970-es, 1980-as években annak, hogy minden elszigetelési és lejáratási törekvés ellenére egy nemzetét és egyházát soha el nem alkuvó Jakab Antal volt főpásztora a gyulafehérvári püspökségnek. Jelenléte egyháza élén – ma már pontosan látjuk – nemzetmentő jelentőségű volt. Így e díj üzenete is sokrétegű és nemes.
Örök emlékem, amikor réges-régen először jártunk Gyula atya vezetésével negyvened-magunkkal Erdélyben, mennyit sétáltunk csak azért, hogy megérkezzünk Márton Áron püspök szobrához Székelyudvarhelyen és tiszteletünket fejezzük ki előtte. Meglehet, közülünk akkortájt csak Gyula atya volt az, aki a püspök jelentőségét ismerte. De ő, mint általában a gondjaira bízott közösséggel szokta tenni, abba a szent áhítatba akkor, ott felemelt bennünket is.
Emelkedett és emlékezetes pillanat marad ez a mai is tanítványai, hívei, a jelenlévő közösség számára. Örömmel vagyunk tanúi a díjátadásnak.
Biztos vagyok abban, hogy Szabó Gyula atya büszkén lép be a díjazottak sorába és a Jakab Antal-emlékdíj szívében a legszebb helyen lesz őrizve. 
Mi pedig hálával gondolunk mindazokra, akik nem engedik feledésbe merülni példamutató főpásztoraik nevét.  
Köszönöm megtisztelő figyelmüket és szívből gratulálok Gyula atyának a díjhoz!
Szabó Eszter

Kovászember, fáklya

A Jakab Antal-emlékdíj 2022. február 13-i mezőörsi átadási ünnepségének fővédnöke Pánczél Károly, a Magyar Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottságának elnöke volt. Írásos köszöntőlevelében ezekkel a gondolatokkal fordult az ünneplőkhöz és az ünnepelthez:

Tisztelt Ünneplők!

Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket a Jakab Antal-emlékdíj átadása alkalmából, dr. Jakab Antal püspökké szentelésének 50. évfordulóján.

Szerencsés nemzet vagyunk. Mi, magyarok, a történelmünk során csak úgy ontottuk magunkból az olyan nagyszerű embereket, akik gondolataikkal és tetteikkel méltók lehetnek arra, hogy életük példaként szolgáljon minden ma élő magyar számára. Jakab Antal is ilyen nagyszerű ember volt. Nagysága a felvidéki mártír-politikuséhoz, Gróf Esterházy Jánoséhoz, vagy példaképéhez, tanítómesteréhez, Márton Áronéhoz fogható.

Jakab Antal jelkép. Jelkép, aki a legnehezebb kommunista diktatúra éveiben vezette egyházát, amikor nemcsak hívő kereszténynek megmaradni volt embert próbáló feladat, de külhoni, nemzetét szerető és szolgáló székely-magyarnak is. Jakab Antal hitéért és nemzetéért elődjéhez, Márton Áronhoz hasonlóan vállalta a szenvedést, a megaláztatások sorát, a súlyos börtönéveket is. Évtizedes éheztetéssel, vallatással, veréssel sem tudták elvenni hitét, megtörni hűségét.

Töretlenül vallotta: „A kereszténység és a magyarság egy és széválaszthatatlan. Ha szétválasztjuk, az olyan, mint amikor a test a lélektől válik el: az a halál.”

Köszönet a Jakab Antal Keresztény Körnek, amely ápolja a püspök emlékezetét. Köszönet azért, mert 2010-ben létrehozták a Jakab Antal-emlékdíjat, amellyel a ma élő nemzedékek elé is követendő példákat, példaképeket állítanak olyan egyének vagy közösségek személyében, akik vagy amelyek munkájukkal és elkötelezettségükkel a püspök által vallott értékek továbbvivői és védelmezői.

A Jakab Antal-emlékdíjat eddig 16 erdélyi és 1 magyarországi kitüntetett vehette át. Az elismerést idén, második magyarországiként Szabó Gyula plébános úr, a Magyar Műhely Közhasznú Alapítvány elnöke érdemelte ki.

Gratulálok, plébános úr! Gratulálok ahhoz az értékteremtő munkához, amit közösségépítőként, igazi kovászemberként kifejt. Köszönet a régió polgárosodásának elősegítéséért, az iskolaalapításért és -fenntartásért. Köszönet a magyar hagyományok, a keresztény értékek, a viselkedéskultúra megismertetéséért. Köszönet azért, mert arra nevelik tanítványaikat, hogy szeressék nemzetüket, és ragaszkodjanak a szülőföldjükhöz. Különösen fontos ez a mai, globalizálódó világunkban, abban a világban, amelyben a hagyományos értékek védelemre szorulnak. Együtt, közösen, a Szabó Gyula plébános úrhoz hasonló gondolkodású fáklyák környezetüket beragyogó fényénél van esélyünk arra, hogy megvédjük értékeinket, és mindenki, aki magyarnak születik, egy büszke nemzet tagja lehessen, szülessen akár a távoli diaszpórában, akár Székelyföldön, akár itt, Mezőörsön.

Ismételten szívből gratulálok plébános úrnak, és üdvözlöm a kedves ünneplőket.

Az Isten áldja Önöket!

Budapest, 2022. február 11.

Pánczél Károly
elnök
Nemzeti összetartozás bizottsága

Könyvbe véste

Kara Ákos, a térség országgyűlési képviselője is megtisztelte jelenlétével a díjátadás eseményét. Szavaiban rámutatott: míg Hajdúnánás Magyarországon egyedüliként kőbe véste, addig Szabó Gyula Magyarországon egyedüliként könyvbe véste Jakab Antal nevét. A plébános személyiségéből Kara Ákos is kiemelte a kihíváskereső jellemvonást és a magyar nemzet jövője iránti elkötelezettséget.   

Válaszszavaiban Gyula atya a gyermekek, fiatalok előtt felmutatandó példaképek fontosságát hangsúlyozta, akik között, mint mondta, ott van Jakab Antal is. Ezért is megható és megtisztelő számára, hogy idén ő kaphatta a nagy püspök nevét viselő elismerést, jegyezte meg.

A műsorban vallásos énekekkel a mezőörsi egyházközség kórusa, zongorán eljátszott saját szerzeményével pedig Horváth Bence diák működött közre.

A jelenlévők többször is hallhatták Jakab Antal szavait, az emlékév jelmondatát – „Hitünk és népünk ügyét soha el nem alkudtam” –, és szó esett arról is, hogy március is az emlékezés hónapja: a püspök születésének 113. évfordulóját ünnepeljük. Azt, hogy 1909. március 13-án Kilyénfalván meglátta a napvilágot Erdély magyar katolikus népe XX. századi történetének meghatározó személyisége: Jakab Antal.

Varga Gabriella
Fotó: Okos Márton

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük