Menü Bezárás

Kívülállóként szemlélve a bensőségességet

A napokban meghívást kaptam erre a filmbemutatóra Budapestre. Bár ez nem volt filmpremier, de Magyarországon először vetítették nyilvánosan a Corvin Moziban. A téma a legfájdalmasabb és sajnos egyre aktuálisabb: a gyermekpornográfia. Lévén a Dobroprajnosť (Jóindulat) Polgári Társulás egykori alapítója, kötelességemnek éreztem Felvidéket egy személyben képviselni. Kicsit kívülállónak éreztem magam, és szerintem joggal, amikor a következő sorokat megkaptam:

Tisztelt Partnerünk! Szeretettel meghívjuk a Szent István Intézet és az Axióma Központ szervezésében a hazai ifjúságvédelem szereplői és együttműködő partnereink számára megrendezett zártkörű filmvetítésre. A magyar mozikba most kerülő A szabadság hangja című, kis költségvetésből készült, ám annál nagyobb visszhangot kiváltó amerikai sikerfilmet (rendezte: Alejandro Monteverde, főszerepben: Jim Cavaliez) 2024. február 8-án, 18 órakor vetítjük a Corvin mozi Jávor termében (érkezés 17 órától). A közös filmnézést követően rövid kerekasztal-beszélgetés keretében vázoljuk a gyermekvédelem aktuális, sürgető kérdéseit Földi-Kovács Andrea, Máthé Zsuzsa, Giró-Szász Áron és Puskás Balázs részvételével.

Hát mit mondjak, az est végén elég vegyes érzésekkel távoztam. A film valóban felkavaró – de vannak a témával kapcsolatosan sokkal felkavaróbb, a YouTube-on is bárki számára hozzáférhető valós játékfilmek (Ártatlanság eladó; Veszélyes külváros; Törékeny liliomok; Lilya 4-ever (https://www.youtube.com/watch?v=zqrQBJNDMgo) és még sorolhatnám.

Évek óta kaptam meghívásokat gyermek- és ifjúságvédelmi magyarországi konferenciákra, de a Coviddal mintha ez megszűnt volna. Most öt év után már alig ismertem meg valakit, újabb önkéntes szervezetek jelentek meg ebben a kényes témakörben, csupa fiatal tehetség. Magát a filmet nincs szándékomban méltatni, arra lesznek hivatottabbak, de az ezt követő kerekasztalbeszélgetés ugyancsak mély nyomot hagyott bennem. Számtalan statisztikai adat hangzott el arról, mennyire romlik a helyzet Európában és hazánkban is – és itt most értve Magyarországot. Teszem ezt hozzá azért, mert Felvidék mintha nem a hazánk lenne. Pedig… Pedig történetesen rendelkeztem sokkal frissebb és sokkal égetőbb adatokkal is – ott a beszélgetők hallgatósága között. Tény és biztos igaz, hogy sokszorosára nőtt a „pornó” iránti kereslet Magyarországon. Ha jól emlékszem, heti szintre lebontva 1 700 000 megkeresés van jelenleg a csak Magyarországon elérhető pornóoldalakon. Majd jöttek a még feketébb, a gyermekpornográfiáról szóló, fájóan „ordító” adatok. S amiről nem esett szó, az a fogalomtisztázás. Ehhez előbb egy klasszikus példa a szakrális művészetből:

Balthasar Esterbauer festett szobra a németországi comburgi kolostor templomának szószékén – Bujaság –, valaminta dunaszerdahelyi Szent György-templom szószéke (részlet)… a szeretet allegóriája. Mint látjuk, nem is igazán a mezítelenséggel van gondjuk a katolikusoknak, ha az templomainkban méltó helyet kap.

Másodsorban tehát nyugalmazott egyetemi tanárként javasolnám mielőbb tisztázni az alapvető fogalomeltorzulásokat: mi is a pornográfia voltaképpen? S ennek nem én akarok lenni a megmondója. Két hiteles katolikus magyar szakirodalomban a tagadhatatlan eltérések fölöttébb szembetűnőek. A legújabb Magyar Katolikus Lexikon szerint, idézem az első mondatokat:

pornográfia (a gör. porneia, ‘paráznaság’ és grafia, ‘leírás’ szavakból): szennyirodalom, →paráznaságot propagáló írás és/vagy kép. – A ruhátlan emberi test és a nemi cselekmények olyan ábrázolása és leírása, amellyel azt a látszatot keltik, hogy az ember boldogságát a szexuális vágya ingerlése és kielégítése jelenti, tekintet nélkül arra, hogy hogyan vagy kivel történik.

Világegyházunk Katolikus Katekizmusa ezzel szemben sokkal konkrétabb (érthetőbb): egyáltalán nincs szó (bűnös) ruhátlan emberi testekről – hiszen ez a művészek gyakori kifejezőeszköze, s amire mégis hajlamos a bigott szülő ráfogni, hogy „pornó”, csak hogy ne kelljen bővebben foglalkozni vele a gyermeknevelésben. A serdülő fiatal viszont kíváncsian szomjazza a mezítelenséget, a testiség puszta felfedezését. A paráznaság tisztátalanság, az tény, de attól még nem feltétlenül pornográfia. Olvassuk csak el a teljes, józanabb idevonatkozó (vatikáni) szöveget:

A pornográfia kivonja a tényleges vagy tettetett szexuális aktust a partnerek bizalmas szférájából, hogy azt szándékosan harmadik személy(ek)nek bemutassa. Sérti a tisztaságot, mert eltorzítja a házastársi aktust, mely a házastársak egymásnak nyújtott intim ajándéka. Súlyosan károsítja mindazok méltóságát, akik részt vesznek benne (színészek, kereskedők, nézők), mert egymás számára primitív élvezeti cikké és a meg nem engedett profit forrásává válnak. A pornográfia mindnyájukat egy nem létező világ illúziójába ringatja. Súlyos bűn. A polgári hatóságoknak meg kell akadályozniuk pornográf anyagok előállítását és terjesztését (KEK 2354). Vagyis a „paráznaságot” külön kell tárgyalni a nevelésben, nem szabadna egy kalap alá venni a pornográfiával.

Ezt a tömör és érthető fogalmazást az említett Lexikonunk részletesebben próbálja kifejteni s ezzel ködösebbé teszi a fogalmakat. S amikor megemlíti azt a bizonyos „illúziót”, hadd tegyem hozzá: némileg ezzel már le is vagyunk körözve ebben a versenyfutásban. Amíg a kötelezőnek vélt iskolai nemi (szexuális) felvilágosítás alatt a legtöbb pedagógus tárgyilagos szomatikus ismereteket, nemi betegségeket, fogamzásgátlásokat ért, addig a pornó ezekkel mit sem törődve valami mást, „többet” kínál. Azt, amire valójában a legnagyobb az igény: testiség – gyönyör – kéj – élvezet – szenvedély… Persze hamis képekkel, de ezt csak utólag, sokkal később ismeri fel a fogyasztó. Ha mi, keresztények is mernénk nem csak beszélni, valamint a művészetben manapság is esztétikusan ábrázolni ezeket az érzelmi igényeket, bizonyára nálunk lenne nagyobb a kereslet. Ha a szülők autentikusan meg tudnák élni nőiességüket/férfiasságukat, egymás iránti szenvedélyüket a családban, a gyerekek rajtuk csüngenének, nem az interneten. Attól, hogy egy nő anya lett, még lehet bájos, lehet lenyűgözően varázslatos a megjelenése, a charm-ja. A testiség nem kell hogy csak bűnt jelentsen, annak a családban helye kell hogy legyen – a mosoly, a kedves érintések, a gyakori ölelések mind-mind az egész emberre irányulnak.

Az érintés hiánya sokkal súlyosabb lelki zavarokat okoz, mint a szex hiánya. Amikor megérintünk valakit, megváltozik a megérintett fizikai érzete – csökken a feszültséget okozó hormonok szintje, csökken az idegrendszer feszültsége, javul az immunrendszer állapota és ez kihatással van a viselkedésünkre, hangulatunkra.
Nagyon sok embernek, akinek az életéből hiányzik a szex, elsősorban a gyengédség iránti vágya nem teljesül. A szerelmesek azért szárnyalnak, mert átlagosan négyszer több érintést, ölelést, simogatást adnak egymásnak, mint a többi ember. Kutatások igazolják, hogy az az ember, akit valaki gyakran a karjába zár, magához ölel, a szívéhez szorít, kevésbé frusztrált, kevésbé szorong, a félelemérzete csökken. 
Az ölelés oldja a stresszt. A kutatások szerint az érintés szükséglete sokkal erősebb a táplálék iránti szükségletnél.
A testi kontaktus szükséglete folyamatosan jelen van az életünkben, de a társadalmi szabályok a legtöbbször megakadályozzák az érintések vágyát. Pedig az érintésnek hihetetlen nagy, mondhatni csodát tevő energiája van. 
Az érintés, a simogatás felülírja a fájdalomérzést. Ugyanis a bőrünkben a simogatás érzékelésére külön idegrostok találhatók, ezek a CT-idegek, s minden egyes ilyen idegrost körülbelül egy négyzetcentméternyi területről továbbítja a simogatás hatását.
Virginia Satir pszichológus szerint napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz. Érdemes tehát elgondolkodnunk azon, mi hány ölelést adunk és hány ölelést kapunk naponta? Az ölelés szempontjából éppen csak túléljük-e az életünket vagy gyarapodunk-e általa? Családtagjainkat az anyagi javakon kívül ellátjuk-e elegendő testi érintéssel, hogy az egészségüket is megtámogassuk?
Az érintésben hihetetlen erő lakozik. Összeolvasztja az embereket, ledönti a közöttük lévő falakat, jobban mint bármi más, és mindannyian reagálunk rá.
Az érintésben energia van, csodát tévő energia. Az érintés a szeretet egyik legerősebb megnyilvánulása, amely legyőzi a gátlásokat és megerősíti a kapcsolatokat.
A szeretet a legerősebb gyógyító erő.
Az érintés, az ölelés és a kézzel való kontaktus – amikor szeretetet adunk vagy kapunk –
fizikai, szellemi és érzelmi változást idéz elő bennünk. Nagyon kevés az érintés és az ölelés. Hozzáérni valakihez és megölelni nem is olyan egyszerű… Nem lehet tudni, hogy a másik ember hogyan reagál. Lehet, hogy ellök magától és ellenségesen viszonyul a közeledéshez. Ez eggyel több ok, hogy megpróbáljuk feloldani a gátlásait.
A szeretethez bátorság kell. Készen állni, megkockáztatni, hogy ellökjenek maguktól, hogy fájdalmat okozzanak, de leggyakrabban mégis győzni fogunk. Érdemes megpróbálni… Az emberek előbb-utóbb megnyílnak nekünk. Ha mindannyian arra várnánk, hogy a másik ember teszi meg az első lépést, akkor mi lenne velünk? Csak ölelésre kell tárni karjainkat és ezzel megnyitjuk a szívüket. Akkor majd megérzik a szeretet energiáját, amelyet az érintés ereje lobbant lángra.
(Forrás: https://bmstudio.hu/az-erintes-hianya-sokkal-sulyosabb-lelki-zavarokat-okoz-mint-a-szex-hianya/) 

Az Életünk online kiadásának köszönhetően több alkalommal is módomban állt bővebben kifejteni, mit is értek voltaképpen az erotológia fogalom alatt, miért kell szenvedélyesen megélnünk női/férfi mivoltunkat, hogy az érosz egyfajta életelevenséget is jelent, ami alól a szerzetesek sincsenek felmentve. Az intimitás valamennyiünk létigénye, s állítom azt is, hogy bár a Teremtőben nincs szex, annál több lehet Benne az érosz, a szenvedélyes vágy és vonzalom irántunk (is). Mindez persze felfoghatatlan számunkra, halandók számára – a misztikusainknak is csupán halovány sejtelmük volt, van és lesz.

Posvátný erós – Boží eros – jelentése: egyfajta szent – „isteni érosz” – katolikus könyvek arról, hogyan élesszük fel magunkban az isteni szenvedélyt. Hamarosan véget ér a farsang, a gyakori nemi kicsapongások, karneválok időszaka. Számunkra, gyakorló keresztények számára a böjt jelentse azt a megtisztulást, amely lehetővé teszi majd bennünk az isteni érosz feltámasztását. Főleg a gyermekek vannak kiéhezve a titok, a misztérium iránt, ezt mutatják a legfrissebb szlovákiai adatok is. Ennek negatív mellékhatása, hogy mivel ez növekvő: jelenleg heti szinten a 13-15 éves gyerekek több mint 40% keresi a pornót, derül ki a kutatásokból. Ideje megkongatni a vészharangot.

Puss Sándor SJ

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük