Menü Bezárás

Különleges zarándoktalálkozások Aachenben

Copyright: Domkapitel Aachen – Niklas Birk

Talán az Isten képmására való teremtettségünk legmélyebb vágya, hogy kapcsolatban legyünk másokkal, szerethessünk és szeretve legyünk. Az óhatatlanul adódó fizikai távolságot pedig legtöbbször azáltal próbáljuk csökkenteni, hogy féltve őrzünk egy a szeretett személlyel kapcsolatos tárgyat, emléket.

Minden valószínűség szerint már Szent István korában zarándokoltak magyar keresztények Aachenbe, hogy tisztelhessék a Jézus-korabeli textilereklyéket. A magyar zarándoklatok első írásos nyoma 1221-ből származik, de azok csak Nagy Lajos király után váltak rendszeressé; azóta hétévenként számos zarándok érkezik a kegyhelyre.

Miután Nagy Károly a késői VIII. században megépíttette az aacheni dómot, a Szűzanya tiszteletére szentelt templom idővel olyan neves zarándokhellyé vált, mint Jeruzsálem vagy Santiago de Compostella.

Copyright: Domkapitel Aachen – Niklas Birk

A XIV. század közepére a magyarok aacheni zarándokjárása már olyan nagy arányokat öltött, hogy számukra a kegyhelyen Nagy Lajos király 1364-ben magyar kápolnát alapított, amelyet Szűz Mária és az Árpád-házi szentek tiszteletére 1367-ben szenteltek fel. A dóm egyik legszebb magyar vonatkozása az eredeti gótikus kápolna helyén 1767-ben épült kápolna, amelyben ma az Oltáriszentséget őrzik. Az aacheni magyar kápolna alapító oklevele felsorolja a templomi felszereléseket, liturgikus kellékeket, amelyekkel ugyancsak a magyar király látta el a kápolnát. Ezekből néhányat megtekinthetünk a dóm kincstárában.

A világ minden tájáról érkező zarándokok azonban nem a magyar vonatkozások miatt látogatnak el Aachenbe, hanem hét különleges textilereklye előtt akarják tiszteletüket tenni. Ezek közül négyet a dómban, hármat pedig a Kornelimünster nevű bencés apátságban őriznek. A hagyomány szerint a dómban található textilereklyék: Mária ruhája, Jézus pólyája, Jézus ágyékkötője és a Keresztelő Szent János lefejezésén használt kendő. Mindezt a császár a bizánci birodalomból, Rómából, Bagdadból és Jeruzsálemből szerezte be.

Copyright: Domkapitel Aachen – Niklas Birk

A város központjától tíz kilométerre található bencés apátságban, amelyet Nagy Károly fia, Jámbor Lajos alapított, a következő három ereklyét tisztelik: Jézus kendője, amellyel megtörölte az utolsó vacsorán tanítványainak lábát (Linteum Domini), Jézus gyolcsruhája, amelybe temetésekor göngyölték (Sindon munda) és a Jézus arcát fedő kendő, amellyel a sírban takarták be (Sudarium Domini).

A hétévente megrendezett aacheni nagy zarándoklatot idén június 9–19. között tartották. A tizenegynapos rendezvénysorozatból két nap is magyar hangsúlyt kapott. Június 13-án a 11 órakor kezdődő zarándokmisét Martos Levente Balázs, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke celebrálta. A szentmisén részt vett a Via Sacra zarándokutazási iroda szervezésében érkezett zarándokcsoport Horváth Zoltán atya, a budapesti Avilai Nagy Szent Teréz-templom plébánosának lelki kíséretében. A Rottenburg-Stuttgarti egyházmegye magyar hívei Merlás Tibor atyával érkeztek, a Kölni Főegyházmegye magyar híveit és az aacheni magyarokat Lukács József plébános kísérte, a Gyulafehérvári Főegyházmegyéből pedig Hajlák Attila plébánossal érkeztek zarándokok.

Az ünnepi szentmisén Martos Balázs püspök atya magyarul is köszöntötte a jelenlévőket, valamint magyar nyelven hallhattuk az olvasmányt, az evangéliumot és az egyetemes könyörgéseket. Külön megtiszteltetés volt, hogy e sorok írója a szentmise keretében felmutatott ereklyék közül a Keresztelő Szent János lefejezésekor használt kendőt tarthatta.

Fotó: Lukács József

Az idei zarándoklat mottója – Kinek tartotok engem? – a zarándokhimnusz refrénjében már a bevonuláskor fülünkbe csengett: „Kinek tartotok engem? – kérdezi Jézus az emberektől. Az Egyház így válaszol: én Uram, én Istenem. Kinek tartotok engem? – kérdezzük egymástól. S a válasz Istentől jön: Ember, te vagy az én képmásom.”

Ha mi, keresztények, akiket Isten saját képmására alkotott, Jézusra mint a számunkra legszeretettebb személyre tekintünk, akkor az ereklyék tisztelete nemcsak elvont rituális szokás lesz, hanem szeretetünk és szeretett mivoltunk mély kifejezésévé válhat.

Copyright: Domkapitel Aachen – Niklas Birk

Püspök atya a szentbeszédében kiemelte, hogy az aacheni dómban őrzött ereklyék közös vonása, hogy mindegyik szövet és Jézus életéhez kapcsolódik. A szövetek, a ruhák betakarják, védik viselőit. Emberként „kiszolgáltatottak vagyunk, védelemre szorulunk. S bár nem szeretünk kiszolgáltatottak lenni, de közben igazából mindvégig kiszolgáltatottak vagyunk Istennek, Aki végtelen szeretettel tart bennünket a kezében.

Szövet, ruha, test – elvezet bennünket Krisztus emberségének teljességéhez.”

Elmélkedésében felhívta figyelmünket arra, hogy életünkben is – akárcsak a szövet szálai – ezernyi szál fonódik össze, de gyakran csak utólag látjuk az összefonódásokat.

Fotó: Mustos Edit

Délután a magyar kápolnában imádkoztak és énekeltek a magyar zarándokok, ahol a püspök atya Szent István királyunk országfelajánló imájával zárta közös találkozásunkat és áldásával erősített, hogy továbbinduljunk földi zarándokutunkon.

Június 17-én újabb különleges élményben lehetett részünk: a németországi, belgiumi és luxemburgi magyar közösségek tartottak zarándoknapot az aacheni Szent Adalbert-templomban. Az ünnepi szentmise főcelebránsa Belényesi József frankfurti magyar plébános volt. A teljesen megtelt románkori templomból nemzeti lobogókat követve, közösen vonult a dómba több mint száz zarándok, hogy találkozhasson Krisztus földi életének tanúival, az aacheni dómban őrzött textilereklyékkel. A magyar kápolna szentjei ezen a napon is meghallgatták a szívből zengő Boldogasszony Anyánkat és nemzeti himnuszunkat.

Ezt követően az Aacheni Magyar–Német Baráti Kör nagyon kedvesen agapéra várta a fáradt, de lélekben igazán feltöltődött zarándokokat, ahol – egyéni találkozásokkal és baráti beszélgetésekkel – örömteli hangulatban zárult az aacheni magyar zarándoknap.

Fotó: Mustos Edit

Bár az ereklyék városát magunk mögött hagytuk, földi zarándoklásunkra magunkkal vittük Belényesi József atya szavait prédikációjából: Nemcsak az apostolokat küldte az Úr Jézus, minket is küld nap, mint nap, hogy tanúságot tegyünk Róla.”

Mustos Edit

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük