Talán az Isten képmására való teremtettségünk legmélyebb vágya, hogy kapcsolatban legyünk másokkal, szerethessünk és szeretve legyünk. Az óhatatlanul adódó fizikai távolságot pedig legtöbbször azáltal próbáljuk csökkenteni, hogy féltve őrzünk egy a szeretett személlyel kapcsolatos tárgyat, emléket.
Minden valószínűség szerint már Szent István korában zarándokoltak magyar keresztények Aachenbe, hogy tisztelhessék a Jézus-korabeli textilereklyéket. A magyar zarándoklatok első írásos nyoma 1221-ből származik, de azok csak Nagy Lajos király után váltak rendszeressé; azóta hétévenként számos zarándok érkezik a kegyhelyre.
Miután Nagy Károly a késői VIII. században megépíttette az aacheni dómot, a Szűzanya tiszteletére szentelt templom idővel olyan neves zarándokhellyé vált, mint Jeruzsálem vagy Santiago de Compostella.
A XIV. század közepére a magyarok aacheni zarándokjárása már olyan nagy arányokat öltött, hogy számukra a kegyhelyen Nagy Lajos király 1364-ben magyar kápolnát alapított, amelyet Szűz Mária és az Árpád-házi szentek tiszteletére 1367-ben szenteltek fel. A dóm egyik legszebb magyar vonatkozása az eredeti gótikus kápolna helyén 1767-ben épült kápolna, amelyben ma az Oltáriszentséget őrzik. Az aacheni magyar kápolna alapító oklevele felsorolja a templomi felszereléseket, liturgikus kellékeket, amelyekkel ugyancsak a magyar király látta el a kápolnát. Ezekből néhányat megtekinthetünk a dóm kincstárában.
A világ minden tájáról érkező zarándokok azonban nem a magyar vonatkozások miatt látogatnak el Aachenbe, hanem hét különleges textilereklye előtt akarják tiszteletüket tenni. Ezek közül négyet a dómban, hármat pedig a Kornelimünster nevű bencés apátságban őriznek. A hagyomány szerint a dómban található textilereklyék: Mária ruhája, Jézus pólyája, Jézus ágyékkötője és a Keresztelő Szent János lefejezésén használt kendő. Mindezt a császár a bizánci birodalomból, Rómából, Bagdadból és Jeruzsálemből szerezte be.
A város központjától tíz kilométerre található bencés apátságban, amelyet Nagy Károly fia, Jámbor Lajos alapított, a következő három ereklyét tisztelik: Jézus kendője, amellyel megtörölte az utolsó vacsorán tanítványainak lábát (Linteum Domini), Jézus gyolcsruhája, amelybe temetésekor göngyölték (Sindon munda) és a Jézus arcát fedő kendő, amellyel a sírban takarták be (Sudarium Domini).
A hétévente megrendezett aacheni nagy zarándoklatot idén június 9–19. között tartották. A tizenegynapos rendezvénysorozatból két nap is magyar hangsúlyt kapott. Június 13-án a 11 órakor kezdődő zarándokmisét Martos Levente Balázs, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke celebrálta. A szentmisén részt vett a Via Sacra zarándokutazási iroda szervezésében érkezett zarándokcsoport Horváth Zoltán atya, a budapesti Avilai Nagy Szent Teréz-templom plébánosának lelki kíséretében. A Rottenburg-Stuttgarti egyházmegye magyar hívei Merlás Tibor atyával érkeztek, a Kölni Főegyházmegye magyar híveit és az aacheni magyarokat Lukács József plébános kísérte, a Gyulafehérvári Főegyházmegyéből pedig Hajlák Attila plébánossal érkeztek zarándokok.
Az ünnepi szentmisén Martos Balázs püspök atya magyarul is köszöntötte a jelenlévőket, valamint magyar nyelven hallhattuk az olvasmányt, az evangéliumot és az egyetemes könyörgéseket. Külön megtiszteltetés volt, hogy e sorok írója a szentmise keretében felmutatott ereklyék közül a Keresztelő Szent János lefejezésekor használt kendőt tarthatta.
Az idei zarándoklat mottója – Kinek tartotok engem? – a zarándokhimnusz refrénjében már a bevonuláskor fülünkbe csengett: „Kinek tartotok engem? – kérdezi Jézus az emberektől. Az Egyház így válaszol: én Uram, én Istenem. Kinek tartotok engem? – kérdezzük egymástól. S a válasz Istentől jön: Ember, te vagy az én képmásom.”
Ha mi, keresztények, akiket Isten saját képmására alkotott, Jézusra mint a számunkra legszeretettebb személyre tekintünk, akkor az ereklyék tisztelete nemcsak elvont rituális szokás lesz, hanem szeretetünk és szeretett mivoltunk mély kifejezésévé válhat.
Püspök atya a szentbeszédében kiemelte, hogy az aacheni dómban őrzött ereklyék közös vonása, hogy mindegyik szövet és Jézus életéhez kapcsolódik. A szövetek, a ruhák betakarják, védik viselőit. Emberként „kiszolgáltatottak vagyunk, védelemre szorulunk. S bár nem szeretünk kiszolgáltatottak lenni, de közben igazából mindvégig kiszolgáltatottak vagyunk Istennek, Aki végtelen szeretettel tart bennünket a kezében.
Szövet, ruha, test – elvezet bennünket Krisztus emberségének teljességéhez.”
Elmélkedésében felhívta figyelmünket arra, hogy életünkben is – akárcsak a szövet szálai – ezernyi szál fonódik össze, de gyakran csak utólag látjuk az összefonódásokat.
Délután a magyar kápolnában imádkoztak és énekeltek a magyar zarándokok, ahol a püspök atya Szent István királyunk országfelajánló imájával zárta közös találkozásunkat és áldásával erősített, hogy továbbinduljunk földi zarándokutunkon.
Június 17-én újabb különleges élményben lehetett részünk: a németországi, belgiumi és luxemburgi magyar közösségek tartottak zarándoknapot az aacheni Szent Adalbert-templomban. Az ünnepi szentmise főcelebránsa Belényesi József frankfurti magyar plébános volt. A teljesen megtelt románkori templomból nemzeti lobogókat követve, közösen vonult a dómba több mint száz zarándok, hogy találkozhasson Krisztus földi életének tanúival, az aacheni dómban őrzött textilereklyékkel. A magyar kápolna szentjei ezen a napon is meghallgatták a szívből zengő Boldogasszony Anyánkat és nemzeti himnuszunkat.
Ezt követően az Aacheni Magyar–Német Baráti Kör nagyon kedvesen agapéra várta a fáradt, de lélekben igazán feltöltődött zarándokokat, ahol – egyéni találkozásokkal és baráti beszélgetésekkel – örömteli hangulatban zárult az aacheni magyar zarándoknap.
Bár az ereklyék városát magunk mögött hagytuk, földi zarándoklásunkra magunkkal vittük Belényesi József atya szavait prédikációjából: „Nemcsak az apostolokat küldte az Úr Jézus, minket is küld nap, mint nap, hogy tanúságot tegyünk Róla.”
Mustos Edit
