Kercaszomor a Nyugat-dunántúli régióban, Vas megye déli részén, az őriszentpéteri kistérségben található. Az alig kétszázötven lakosú község a Kerca patak völgyében húzódik öt kilométer hosszan, 1287 hektár területen. A Történelmi Őrséghez tartozó Kerca és Szomoróc 1942-es egyesítésével jött létre a mai település. Mindkét falu lakói az első királyaink által az országhatár védelmével megbízott őrök utódai. Ezt a hagyományt még a XX. században is őrizték: egyedül a Kárpát-medence községei közül fegyverrel szálltak szembe a betolakodókkal. Bátor tettüket az Országgyűlés törvénybe iktatta, a településnek a „Communitas Fortissima” – Legbátrabb Falu címet adományozva.
Hetvenhárom év után turistaút nyílt Kercaszomor és Szerdahely (Središce, SI) között
A szomoróci felkelés 101. évfordulója alkalmából tartott idei kétnapos megemlékezés- és ünnepségsorozat Kercaszomoron a Communitas Fortissima-emlékműnél kezdődött 2021. július 31-én, szombaton délelőtt. V. Németh Zsolt parlamenti képviselő, a kiemelkedő nemzeti értékek felügyeletéért felelős miniszteri biztos ünnepi beszéde után a jelenlévők – köztük Balassagyarmat, a Legbátrabb Város küldöttsége – elhelyezték az emlékműnél koszorúikat, majd Kapornaky Sándor polgármester szólt a történelmi hagyományok őrzésének kercaszomori terveiről. A település első embere egyúttal megnyitotta az Őrzők öröme-turistautat.
A keleti és nyugati birodalmak küzdelmei miatt 73 évig nem volt átjárható köz- és gyalogút a két szomszédos település, Kercaszomor és a szlovéniai Szerdahely között. Lakói most már újra hatalmas kerülő nélkül gyalogolhatnak át egymáshoz, rokonaikhoz. A szerdahelyi Antal Ferenc Művelődési Egyesület és a magyarországi Fortissimi (Legbátrabbak) Alapítvány a több mint száz éve országhatárral elválasztott községek között a Közös Századok Programja keretében készíttetett jelzett turistautat. Az út elkészítését, a két község lakóinak határtalálkozóját a Kárpát-medencei összetartozás jegyében a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta.
A 2021. július 31-én megnyíló, Kercaszomort és a szlovéniai Szerdahelyt 73 évnyi elzártság után ismét összekötő utat járták végig a megemlékezők a szomoróci emlékműtől a Pusztatemetőn át a szerdahelyi Faluotthonig a turistajelzés szerint.
A gyaloglás azonban nem volt folyamatos, útjukat a megemlékezők egy ponton megszakították.
Az évezreden át együtt élő szomoróciaknak, kercaiaknak és szerdahelyieknek az Árpád-dinasztia kora óta közös szakrális terük, templomuk állt a mai Pusztatemető helyén. Az Őrség legrégibb keresztény helyén, Szentviszlón, a Szent Vencel-templom maradványai fölött (Szentviszló a török pusztításig magyar település volt a ma Pusztatemetőnek nevezett területen) július 31-én emlékoszlopot avattak, hogy az emlékeztesse az arra járót a hitközösségre. A történelmi találkozás emlékoszlop köré összegyűlt résztvevőinek igencsak nagy meglepetésben volt részük, amikor a déli harangszó előtt Ozsváth Imre kercaszomori református lelkész egyszer csak bekapcsolta ott az erdő magaslati közepén a kezében lévő nagy retró rádiókészüléket és abból a következő szavak csengtek ki:
„Ma délben a szlovéniai szerdahelyi református imaház harangjai szólnak a Kossuth Rádióban. Szerdahely község a veleméri kerület részeként a felsőlendvai uradalomhoz tartozott. A színmagyar, zömében református hitű falvak történelmi és gazdasági szövedéke a trianoni diktátum után felbomlott. A vasfüggönyös időszakban ez a falu veszítette el legtöbb lakosát Jugoszlávia területén. A fazekas múltjukra büszke szerdahelyieket az országhatár attól is elzárta, hogy értékőrző művészetüket a szomszédos magyarszombatfai kerámiaüzemben folytathassák. A határszéli elzártság, a nyelvi elszigeteltség évtizedei alatt a tűzoltó- és a hagyományőrző egyesület tartotta bennük a reményt. A vidék református gyülekezeteinek tragédiája az volt, hogy az akkori Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban nem maradt olyan hely, ahol lelkész és templom lett volna. Szerdahelyre Póth Károly lelkipásztor költözött Baranyából. A második világháború után azonban a lelkészt börtönbe csukták, családját, három lányát, köztük a legkisebb, 15 hónapos kislányt munkatáborba hurcolták. A kicsi nem élte túl a deportálást. A család végül 1947-ben elhagyta a gyülekezetet és visszaköltözött Baranyába. A szerb-horvát háború után a helyi reformátusok helyzete lassan kiegyensúlyozottabbá vált. Jelmondatuk: »Erőm és pajzsom az Úr, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát.« Szerdahely református imaházát – egy 1902-ben épült kápolnából – Vörös Kálmán gondnok vezetésével 1960-ban átépítették. Tornyában két harang lakik. Az egyik az árvaság, a másik a hűség hangján mesél a bizalom erejéről.” (Forrás: mediaklikk.hu)
A szerdahelyi imaház harangjának Kossuth Rádióból közvetített déli szava után Dóka Ferenc őriszentpéteri katolikus plébános és Jurij Štravs felsőszentbenedeki (Kančevci) kapucinus szerzetes, Ozsváth Imre kercaszomori és Bódis Tamás szentlászlói (Motvarjevci) református lelkész, valamint Kollerné Loós Zsuzsanna őrségi és Andrejek Mitja muravidéki (Križevci, Domanjševci) evangélikus lelkész megáldotta és megkoszorúzta az új emlékoszlopot, majd Orbán Róbert helytörténész, Kercaszomor díszpolgára, a Fortissimi Alapítvány kurátora ismertette a templomos hely történetét.
Innen a megemlékezők az új határkapu felé folytatták útjukat, azon áthaladva pedig 13 órára megérkeztek Szerdahelyre (Središče) a Faluotthonba (Vaški dom). Ott a vendégeket Vugrinec Zsuzsi, a maráci Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség elnöke és Sánca Szilvia, az Antal Ferenc Művelődési Egyesület elnöke fogadta. A magyar és a szlovén himnusz eléneklése, illetve a köszöntők elhangzása után Tornyos Jázmin diáklány, a három évvel ezelőtti Kapornaky Gyula Versmondó Verseny egyik nyertese elszavalta a névadó kercaszomori költő Jó napot, Őrség című versét, majd a jelenlévők elénekelték közösen a Nélküled című, himnusszá nőtt Ismerős Arcok-dalt, benne a jól ismert és mélyen a szívekbe égett, Egy vérből valók vagyunk szavakkal. Az ünnepség itt a helyi Antal Ferenc Művelődési Egyesület által szervezett állófogadással zárult.
Aznap (július 31-én, szombaton) este a program Kercaszomoron a Takács Családi Zenekar fellépésével, azután pedig az őrségi Előretolt Helyőrség rockzenekar bemutatkozó koncertjével folytatódott. Utóbbin Tóth István, a hajdani Hétrét Együttes Kercaszomoron élő vezetőjének új formációját ismerhette meg a közönség. Mindeközben a Faluházban még meg lehetett tekinteni a Fortissimi Alapítvány 2020. február 9-én nyílt centenáriumi kiállítását az 1920. évi szomoróci felkelés hőseiről.
A szomoróci felkelés 101. évfordulója alkalmából szervezett emlékünnepség második napján, 2021. augusztus 1-jén, vasárnap délelőtt ünnepi istentiszteleten vettek részt a helyi gyülekezet tagjai, vendégeikkel együtt a kercaszomori református templomban. S ha valaki azt gondolta volna, hogy a meglepetések sora nem folytatódik tovább, hát tévedett: Ozsváth Imre tiszteletes 11.57-kor ismét elővette ugyanazt a retró rádiókészüléket, amelyet a megelőző napon is kezében tartott az erdő közepén, és ezúttal is bekapcsolta, az Úrvacsoraosztáshoz előkészített terített asztalt körülálló gyülekezeti tagok pedig nem mást hallhattak a rádióból, mint ezt:
„Ma délben a kercaszomori református harangláb harangja szól a Kossuth Rádióban. Kercaszomor a Dunántúl délnyugati szegletében, az Őrségi Nemzeti Park területén fekszik. 1942-ben jött létre Kerca és Szomoróc községek egyesítésével. A több mint nyolcszáz éves településről fennmaradt legrégebbi oklevél az őrök falujaként említi. Az itt élők évszázadokon át a nyugati határt védték, ezért a királyok kiváltságokban, szabadságjogokban részesítettek őket. 1919-ben a jugoszláv hadsereg megszállta Szomorócot. 1920 nyarán, a trianoni döntés után, a helybeliek fegyveres felkelésben rövid időre visszafoglalták községüket. A muraszombati börtönt is megjárt szomoróciak 1922. február 9-én, a jugoszláv uralom alóli felszabadulás örömére a hűség városában, Sopronban újraöntették az 1877-ben épült református harangláb harangját. Az Országgyűlés 2008 októberében, Kercaszomor hajdani védőinek tántoríthatatlan bátorsága előtt fejet hajtva, a Communitas Fortissima, a Legbátrabb Falu címet adományozta a településnek. A térség egyházmegyéjének felfogása szerint a gyülekezet »kicsi, de nem gyenge«. Tíz év alatt három új református templom és két új parókia épült errefelé. A Legbátrabb Falu, Kercaszomor nevezetes harangja a Kárpát-medence egyik legszebb ágasfás, boronafalú, nyolcszögletes tetősüveggel védett haranglábjában lakik. A délidőben megszólaló szomoróci harang a szülőföld megtartó erejét és a haza szeretetét hirdeti.” (Forrás: mediaklikk.hu)
Leírhatatlan, különös érzés volt abban a templomban állni, amelyikből a Kossuth Rádió a déli harangszót közvetítette. Az ott lévők még inkább emelt lélekkel járultak az Úrvacsorához, hallgatták lelkészük szavait, énekelték el a magyar himnuszt, majd tértek be az istenházából a Faluházba, Okos Márton, a Báthory-Bem Hagyományőrző Egyesület elnökének Szent Márton szülőhelyétől Márton Áron szülőhelyéig című fotókiállításának megnyitójára, amellyel a Kercaszomor Község Önkormányzata, a szerdahelyi Antal Ferenc Művelődési Egyesület és a Fortissimi (Legbátrabbak) Alapítvány által szervezett ünnepségsorozat lezárult.
De a költő szavai tovább visszhangzanak a szívekben: „– Jó napot, szép őrségi nyár! / Erdődben kakukk rikkant már, / s hajnalban füttyent a rigó: / maradj csodásan virító!”
Kapornaky Gyula: Jó napot, Őrség! Fölfedeztek, megbámultak, sok nyoma maradt a múltnak, Veleméren, Szentpéteren és Szalafőn: Pityérszeren. Írtak rólad sok jót, szépet, megcsodálták szép vidéked. Sok városi itt ver tanyát, Őrségben lelve nyugalmát. A tévé is mutogatva világolt a „Szala-partra”. Aprófalvak kopnak, fogynak, az ifjaink batyut fognak, s búcsút intve e szép tájnak, más világok felé vágynak. Szemükben őrségi béke, hazajönnek vendégségbe… …Özönlenek a turisták, ajtóinkat nyitogatják, s viszik, hordják, mi vihető: cserépkorsó, vasserpenyő, fészer alól öreg kerék, háromlábas bográcscserép, mángorlófa, rokkant rokka kerül városi polcokra. …Változik a táj orcája: új idő kozmetikázza; sok-sok barát körülfogja, s lesz köztük e tájnak foglya! – Jó napot, szép őrségi nyár! Erdődben kakukk rikkant már, s hajnalban füttyent a rigó: maradj csodásan virító!
Kép és szöveg: Varga Gabriella
DICSŐSÉG A TRIANONI GYALÁZAT ELLEN HARCOLÓ (H)ŐSEINKNEK!!!