Mustos Edit: A Jó Pásztor földi helytartójának hívó hangját sokan meghallották

Húsvét negyedik vasárnapján, Krisztus, a Jó Pásztor földi helytartója kicsiny magyar nyáját terelgette Budapesten. A hívó hangot sokan meghallották, köztük én is. A pápalátogatás minden eseményét figyelemmel kísértem a modern technikai eszközök adta legkülönbözőbb lehetőségeket kiaknázva: hol számítógépen, mobiltelefonon, hol tévékészüléken vagy épp az autó kihangosítóján követve a Szentatya magyarországi útját. 

Mint húsvétvasárnap kora hajnalban az asszonyok, a szamosújvári és kölni „mininyáj” bárányaiként mi is korán elsiettünk, hogy a hat órai kapunyitáskor már a Kossuth téren lehessünk. 

A várakozás óráit a bensőséges közös ima és ének pillanatokká zsugorította. Önkéntelenül is eszembe jutottak Ferenc pápa szavai, amelyeket szombaton intézett a fiatalokhoz: „Az imádkozás nem unalmas dolog! Mi tesszük unalmassá. Az imádság találkozás, találkozás az Úrral: szép ez!”

A szentmisére hívó harangok megkondulása után egyik kedvenc kórusművem csendült fel: Liszt Ferenc Krisztus című oratóriumából az Egyház alapítása. A zeneszerző tulajdonképpen két evangéliumi részből állítja össze a tétel szövegét: „Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta” (Mt 16,18). Majd János evangéliumából a feltámadás utáni találkozást idézi, amikor Jézus átadja a főhatalmat Péternek: „Simon, János fia, szeretsz te engem? – Legeltesd bárányaimat, legeltesd juhaimat!” (vö. Jn 21,15–17). Liszt Ferenc ezután egy félmondattal visszautal Jézus szenvedése előtti imájára az utolsó vacsorán, amelyben Péterért könyörög: „Én azonban imádkoztam érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, hogy te egykor megtérve megerősítsd testvéreidet” (Lk 22,32). Ebből azonban csak annyit idéz a műben, hogy erősítsd testvéreidet. Végül pedig mintegy keretként nyomatékosítja, hogy „Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta”.

Az Országház oldalában állva a csodálatos ének hallgatása közben a felhő nélküli, ragyogó kék eget néztem. Pénteken a bazilikában Ferenc pápa Mindszenty bíboros szavait idézte: „Ha van egymillió imádkozó magyar, nem félek a holnaptól!” Én pedig számoltam, vajon a jelenlévőkkel és a képernyők előtt ülőkkel határon innen és túl van-e most egy millió magyar, aki a Szentatyával imádkozik. Törékeny világunkban, az Egyház jelenlegi nehéz időszakában és minden emberi gyarlóságunk ellenére Jézus most is közöttünk áll és megerősít: a pokol kapui nem vesznek erőt sziklára épült egyházán!

Ferenc pápa pedig prédikációjában – Péter utódaként testvéreit megerősítve – arra buzdított: „érezzük meg annak örömét, hogy Isten szent népe vagyunk, […] akiket a Jó Pásztor név szerint szólított meg, arra hívott, hogy szeretetét befogadjuk és továbbadjuk”.

Kép és szöveg: Mustos Edit, Köln