Menü Bezárás

Negyvenéves a Bécsi Napló, Nyugat-Európa egyetlen magyar nyelvű közéleti-kulturális lapja

Ez idő tájt ünnepli negyvenedik születésnapját diaszpórai testvérlapunk, a Bécsi Napló. Az újság nemcsak az ausztriai, hanem az egész világ magyarságához szól, eljut bolygónk minden pontjára, ahol magyarok élnek Európától Ausztráliáig és Észak-, illetve Dél-Amerikáig, sőt még Afrikába is. Hasábjain változatos áttekintést ad az aktuális világpolitikáról, az ausztriai történésekről, a magyar diaszpóra eseményeiről és a magyar irodalommal kapcsolatos újdonságokról. Amint azt Deák Ernő, a lap főszerkesztője a decemberi farádi kibővített szerkesztőségi ülésen megjegyezte: az emigrációba kényszerült magyarság kisebb csodaként éli meg, ha egy kiadvány megéli a tíz évet, a Bécsi Napló pedig 40 éves – ez tehát mindenképp csodaszámba megy!

Az 1980 márciusa óta kéthavi rendszerességgel, 12 oldalon, 2500 példányban megjelenő Bécsi Napló az egyetemes magyarság érdekeit szolgálja európai szellemben. Szabad fórum, ahol a pluralisztikus demokrácia elveit követve helyet kap minden, szélsőségektől és pártpolitikától mentes igényes véleménynyilvánítás. Az európai integráció elkötelezettjeként figyelemmel kíséri mindazon politikai és szellemi-kulturális folyamatokat, amelyek a történelmi hagyományok jegyében egyrészt Európa egyesítésének, másrészt földrészünk sokszínűsége megőrzésének hordozói.  Az európaiság részeként kezeli az etnikai kisebbségeket, és úgy tartja, azok fennmaradása, érdekeik védelme közös európai feladat.

Négy évtizedes tapasztalattal a szerkesztőség és a szerkesztőbizottság összetételében ugyanezen sokszínűség tükröződik. Valamennyien minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül látják el feladatukat. Munkatársai Ausztria mellett rendszeresen tudósítanak Magyarországról, Szlovákiából, Kárpátaljáról, Romániából, Szerbiából, sőt Nyugat-Európa és a tengerentúl országaiból is.

Ma már Nyugat-Európa és tágabb értelemben a diaszpóra egyetlen magyar nyelvű, nyomtatott közéleti-kulturális újságja. Olvasótábora, amint már említettük, Ausztrián túlmenően Magyarországról és a vele szomszédos államokból (Csehország, Szlovákia, Kárpátalja, Románia, Szerbia), Nyugat-Európában Svájcból, Németországból, Svédországból, Hollandiából, Angliából verbuválódik, de eljut a lap a távolabbi földrészekre is.

A 41. évfolyamába lépett lap idei első, 2020. január–februári száma elsőként adott hírt arról, hogy az Életünk új utakra lépett. Azt, hogy miként az elmúlt évtizedben, úgy most is számíthatunk a Bécsi Naplóra, ezúton is köszönjük!

A Felvidék Ma szemléjét idézve, a Bécsi Napló 2020. januári-februári száma is változatos, széles skálán mozgó írásokat kínál az olvasóknak. A címoldal vezércikkében Georg Paul Hefty, a Frankfurter Allgemeinen Zeitung újságírója Nemzeti érdekek és európai arányok címmel foglalja össze Európa jelenlegi legfontosabb politikai törekvéseit, köztük a Magyarországra és a magyar kormányra váró feladatokat a trianoni békediktátum évfordulója évében. Erhard Busek egykori osztrák alkancellár Hol van ma Közép-Európa? című írásában Közép-Európa közelmúltját veszi górcső alá és számos ajánlást fogalmaz meg, amelyeket meg kellene fogadniuk az államoknak, kormányoknak sikeres létünk, védelmünk és jövőnk érdekében. Martos Péter a nemrég összeállt osztrák koalíciós kormány céljait taglalja, kiemelve Sebastian Kurz kancellár fő elképzeléseit az ország irányultságával összefüggésben.

Száz évvel Trianon után című cikkében Kató Zoltán ezt írja: „Trianon az egyik legtragikusabb esemény a magyarság történelmében”, majd összefogásra szólít fel értékes, de törékeny eredményeink megvédésére a százéves évforduló kapcsán.

A Nemzetközi sajtószemle többek között olyan témákkal foglalkozik, mint az élő sejtekből álló robot, a Japánban felépülő jövő városának prototípusa, az Agar art nemzetközi versenyben elért magyar sikerek. A Grenoble-ban élő és dolgozó Reményi György a klímaváltozás okairól, az üvegházhatásról, a Föld felmelegedésének káros következményeiről ír.

A Nagy Istvánnal, Magyarország agrárminiszterével készült interjúban a tárcavezető felvázolja a hazai mezőgazdasági termelés előtt álló feladatokat, az agrártámogatás szükségességét, az agrárpolitika reformjának megvalósítását és azt az előkészítés előtt álló stratégiai tervet, amelyet a mezőgazdaság sikeres működése érdekében az Európai Bizottsággal szeretnének elfogadtatni.

Deák Ernő főszerkesztő „Felelősséggel Ausztriáért” – és a népcsoportokért is? című írásában az Ausztriában élő népcsoportok támogatásának, tevékenységük elismertetésének kapcsán sorolja fel az új osztrák kormány részéről elvárandó intézkedéseket. A nemzeti régiók kiemelt támogatásáért indított, egymillió polgár aláírását igénylő Európai Polgári Kezdeményezés eddigi eredményeiről szól Dabis Attila beszámolója, azzal az igénnyel, hogy tegyünk meg mindent azért, hogy a kezdeményezés elindításához szükséges egymillió aláírás 2020. május 7-ig összegyűljön.

A Szlovákia előtt álló parlamenti választásokról írt cikkében Varga Sándor, Fehér Márta a legújabb szerbiai fejleményeket taglalta, Paládi Renáta pedig Ukrajna politikáját foglalta össze a politikai rendezés ügyétől a Teheránból Kijevbe tartó, rakétatámadást szenvedett repülőgép tragédiájáig.

Bari Károly költő Magyar Örökség-díjban részesült, ehhez kapcsolódva ismerteti alkotói tevékenységét Szakolczay Lajos és a Bécsi Napló jelenlegi számát is a képzőművészként kevésbé ismert Bari Károly elismerésre ugyancsak érdemes színes rajzai illusztrálják. Ádám Ágnes könyvrestaurátor Szirmai János munkásságát mutatja be. A sokoldalú professzor, akit akadémiai szaktanácsadóként, művészeti alkotóként tartanak számon, még egy különleges területen, a könyvkészítés technikatörténetének feldolgozásában is nagyot alkotott.

Érett férfikorba lépett a Bécsi Napló címmel Duray Miklós írt emlékező cikket a lap megjelenésének 40. évfordulója alkalmából. „A Bécsi Napló nem eszmeiséget, azaz ideológiát képviselő lap, hanem szellemiséget, azaz gondolkodásmódot megjelenítő újság. Ugyanakkor mondjuk ki, hogy ez az egyetlen olyan magyar nyelven megjelenő, klasszikus sajtótermék, amely az egész nemzetet megszólítja, tekintet nélkül pártállásra” – írja a szerző.

Az újság kiadója és laptulajdonosa az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége.

A lap folyamatos megjelenéséhez a nyugati magyarok megrendelésükkel és támogatásukkal járulnak hozzá.

Dr. Deák Ernő

1940. június 9-én született a Sopron megyei Peresztegen, kisbirtokos családban. (Apai ágon nagylózsi nagyszülei Deák Antal és Fejes Ágnes, a peresztegi anyai ágon Bongár János és Sinkó Marcella.) 1956. december 9-én hagyta el Magyarországot, azóta Ausztriában él. A középiskolát Ausztria különböző magyar gimnáziumaiban végezte, Innsbruckban érettségizett az 1960/1961-es tanévben. Ezt követően a Bécsi Tudományegyetemen főszakon gazdaság- és társadalomtörténetet, illetve kelet-európai történetet, mellékszakon germanisztikát végzett. Doktori értekezését a mai Burgenlandban fekvő Lánzsér-lakompaki uradalom történetéből írta, fősúllyal a XVI–XVII. századra, kitekintéssel a Mária Terézia-féle urbáriumrendezésre. 1970. július 9-én avatták a filozófiai tudományok doktorává. 1970–1976 között kutató tanársegédként dolgozott a Tudományegyetem Gazdaság- és Társadalomtörténeti Intézetében, majd az Osztrák Tudományos Akadémia Gazdaság-, Társadalom- és Várostörténeti Bizottságához, onnan a Történettudományi Bizottságához (1997) került, ahol 2005. december 31-ig tudományos munkatársként alkalmazták. Tudományos munkásságának súlypontja az újkori gazdaság- és társadalomtörténet, különös tekintettel Közép-Európára, ezen belül az agrártörténet, várostörténet, kisnemesi életmód valamint a kivándorlás a XIX–XX. században. Úgyszintén érdeklődési köréhez tartozik a kisebbségkutatás. Várostörténeti kutatásai az Osztrák Tudományos Akadémia kiadásában jelentek meg németül: A magyar korona városai (1785–1918): I. A városok és a városias települések általános meghatározása (1979), II. A városok adattára (1989). III. A városok struktúrája és tipológiája (előkészületben). Egyetemi tanulmányai megkezdése óta (1961. ősz) megszakításokkal aktív szerepet vállal az ausztriai (bécsi) magyarok egyesületi életében. 1967-ben egyik alapítója és névadója volt az integratio című magyar-német nyelvű kulturális folyóiratnak, amelyet a gondozásában 1979. óta könyvsorozatként adnak ki. Ausztriában elsőként adott ki gyűjteményes felmérést az ausztriai népcsoportok múltjáról és jelenéről németül (1979). Elnöksége éveihez (1971–1973) kapcsolódik az „Europa”-Club átszervezése. Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének alapításától (1980) főtitkára, 1991–2014 között elnöke. 1985 januárjától szerkeszti az 1980 márciusa óta megjelenő Bécsi Naplót. Alapító- és vezetőségi tagja az 1982 óta működő interetnikus Nemzetiségi Ügyek Bécsi Munkaközösségének. A 2001 novemberében alakult Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének elnöke. A Magyar Napló kiadásában 2016-ban megjelent, Az Öreghegytől a Schneebergig – Utam állomásai című, fényképekkel illusztrált kötetében életútjának állomásait járja végig gyermekkorától kezdve az Ausztriába történő kivándorlásán át egészen napjainkig érdekes, olvasmányos stílusban. 2019-ben Útkeresés a jövőbe címmel 900 oldalas „betakarított tanulmány, értekezés és értékelés”-gyűjteménnyel jelentkezett (Mosonvármegye Kiadó, szerk.: Böröndi Lajos).

Összeállította: Varga Gabriella