A Münchenben élő katolikus magyarok Mária-tisztelete igazán csak a második világháború befejezése után követhető. 1947-re már sokan eldöntötték, hogy nem térnek vissza Magyarországra, így az itt munkájukat végző papoknak is könnyebb lett a közösségépítés. A táborokban már addig is folyt a szentségek kiszolgáltatása és a szentmisék együtt ünneplése, de az állandó vándorlás miatt ez nehéz volt.
1947. május 15-én Kótai Zoltán, az akkori Vatikáni Delegátus vezetésével, a Fatimai Mária-jelenések 30. évfordulóján a Vilshofen körzetben lévő Aldersbach kegytemplomához zarándokoltak. A szervezésre csak egy hét volt, de így is 1500 hívő vett részt rajta.
1947. június 29-én Rozsály Ferenc szorgoskodása révén a St. Ursula altemplomában megalakult a Patrona Hungariae Római Katolikus Egyházközség az Actio Catholica mintájára. Megalakulását Michael von Faulhaber bíboros, müncheni érsek jóváhagyólag elismerte és Mindszenty József hercegprímásunk levélben köszöntötte.
1947. augusztus 20-án Altöttingbe hívták hálaadó zarándoklatra a Németországban lakó híveket felekezeti hovatartozás nélkül. Itt több mint tízezer menekült vett részt a különböző rendezvényeken.
1948. május 13-án újra Aldelsbachban gyűlt össze 800 katolikus hívő. Közben az előző évben megfogadott folyamatos szentségimádást folytatták.
Ebben az évben a pénztelenség és Altötting járvány miatti lezárása miatt Landshutban jöttek össze augusztus 20-ra a ünneplők, még mindig több mint 1500-an. A 19-ről 20-ra virradó éjszakán több mint 200-an imádkoztak a Jesuitenkirchében.
Sajnos az ’50-es években a kivándorlás miatt csökkent a magyarok száma Münchenben. De 1951-től 1954-ig Patrona Hungariae Római Katolikus Egyházközség Tájékoztatója címmel lapot is adtak ki.
1956-ban Eperjes Ernő vezetésével Mariazellbe zarándokoltak.
1960-ban az egyházközség szerepet vállalt a 37. Eucharisztikus Világkongresszus lebonyolításában.
1967-től az egyházközség már Müncheni Magyar Katolikus Egyházközség néven szerepel.
1972-től az egyházközség nevéből elmarad a Patrona Hungariae és Müncheni Magyar Katolikus Misszióként szerepel.
1973-tól a mára már Misszióból Egyházközséggé alakult közösség beköltözött a ma is használt Oberföhringerstrassei házba. 1973 június 30-án Mindszenty bíboros is meglátogatta a Missziót.
A magyarok körében a Magyarok Nagyasszonya ezután is nagy tiszteletnek örvendett, az egyházi kórus is Őróla nevezték el.
1993. október elsején, az épület felújítása és átépítése után felavatták az egyházközség kápolnáját. 1994. március 6-án „Patrona Hungariae et Bavariae” névre keresztelték.
Azóta az egyházközség tagjai évente felkeresnek minimum egy Mária-kegyhelyet.
2017. október 21-én az 1947. augusztus 20-i zarándoklatra emlékezve emlékzarándoklatot szerveztek 350 részvevővel.
Sajnos a kápolna búcsúja a nyári szabadságok időszakára esik, de így is megemlékeznek a szentmisén a hívek.
Részlet az 1948-as élménybeszámolóból:
„Hányszor tört fel belőlünk az imás könyörgés otthon is, itt is:
Nyújtsd ki mennyből, ó Szent Anyánk, kezedet,
Ne utáld meg szükségében népedet.
Mária, Mária, Mária Szűzanya.
Oltalomhely Isten után csak Te vagy,
Szólj mellettünk, mert szavad ereje nagy.
Mária, Mária, Mária Szűzanya.
A Vilshofenből Aldersbachba vivő vonaton szorongunk.
Mintha Besnyőre mennénk. Mindenki magyar; táskák, hátizsákok, kiscserkészek, cserkészlényok, papok, néhány bácskai asszony, férfi, ez a zarándokok egyik csoportja. Zúg, zsong a magyar szó, nehezen dohog fölfele a Vils völgyében a kis mozdony, majd halkan peregnek a szavak, valaki mesél, mi történt Fatimában.”
Funke Attila, Erding