Az ausztriai magyarok szentmisével és koszorúzással emlékeztek meg 2024. október 23-án a bécsi Collegium Pázmáneumban Mindszenty József hercegprímás Bécsbe érkezésének 53. és az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének 68. évfordulóján.
A program 17 órakor szentmisével kezdődött, amelyet Varga János rektor mutatott be. Prédikációjában felidézte Mindszenty József bíboros személyét, valamint Kapisztrán Szent János alakja mellett az előző napokban ünnepelt Boldog IV. Károly királyt és Szent II. János Pál pápát is. Kiemelte: mindhárman úgy élték meg az Istentől kapott hivatásukat, hogy az egy egész életre szól. Hozzáfűzte, hogy mennyire aktuálisak ma is Mindszenty bíborosnak az 1956. november 6-án kelt végrendeletében írtak: „Magyar a magyart részvéttel szeresse és ne ártson egymásnak!” Majd idézte a hercegprímás utolsó körlevelét 1975 áprilisából: „Az első, amit meg kell tennetek, az, hogy öntudatosodjatok! Hogy ráeszméljetek, rádöbbenjetek arra, hogy Szent István, Szent László, Szent Erzsébet, Hunyadi János, Rákóczi, Zrínyi és Széchenyi István népe vagytok! Ezért ne haljon el nyelveteken a magyar szó!” Ennek kapcsán emlékeztetett Varga János Széchenyi István szavaira: „Nem a nép mennyisége, hanem minősége hervaszt vagy virágoztat valamely hazát…” Befejezésül idézte Gérecz Attilát (Dunakeszi, 1929. november 20. – Budapest, 1956. november 7.), az 1956-os forradalom és szabadságharc hősi halottját, akinek hat év börtön után hét nap szabadság adatott. A váci fegyházban 1955-ben írt versében így fogalmaz, imádkozik a fiatal költő:
S barlang ölén, cellák sötét
mélyén fények gyúlnak.
Népedért szólj, Boldog Özséb,
mondj imát az Úrnak.
Hívd egybe, ki hív és magyar!
Hívd ki sebbel ékes!
Győzni fog, ki hinni akar,
s áldozatra képes!
Szállj, ragyogj te mennyei fény,
angyalszárnyú ének,
fájó szívén: magyar szívén
minden remetének.
Add Urunk, hogy rab és szegény,
mind testvérre leljünk,
áldd meg hazánk, hogy a remény
átölelje lelkünk!
(Boldog Özséb himnusz)
A kántori szolgálatot Pálmai Árpád tanár úr, egyházzenész, karnagy, énekművész látta el.
A szentmise után az emlékezők levonultak az aulába, ahol Mindszenty József felújított bronzemléktáblájánál folytatódott az este programja.
A Pázmáneum homlokzatára 1985-ben, Mindszenty bíboros halálának tizedik évfordulója alkalmából elhelyezett bronzemléktábla Nagy Ernő Franciaországban élő művész alkotása, amelyet 1998-ban – igen kopott állapotban – levettek és helyére egy díszesebb márványtábla került. A portréval díszített eredeti emléktábla a raktárban várta jobb sorsát, mígnem 2014-ben újra elhelyezték, immár az aula falán.
A Külgazdasági és Külügyminisztérium a „Külföldi magyar emlékek megőrzésére” szóló programja keretében támogatta a Mindszenty-emléktábla felújítását. A munkálatokat Prím József fémötvös-restaurátor művész végezte.
A rektor köszönetet mondott a Minisztérium, valamint a Nagykövetség munkatársainak a segítségért, majd megáldotta az emléktáblát.
Ezt követően beszédet mondott Szilágyiné Bátorfi Edit, Magyarország ausztriai nagykövete. Miután köszöntötte az egybegyűlteket, fontosnak nevezte a Pázmáneumban való megemlékezést október 23-án. „Istentisztelettel kezdtük itt a megemlékezést, ami egészen más, emelkedett lelkiállapotot jelent” – fogalmazott. Kiemelte, hogy mintegy tíz évvel a háború után az események arra világítottak rá Magyarországon, hogy tévedtek, akik azt gondolták, ki lehet irtani a hitet, meg lehet szüntetni a vallást. „Mindszenty bíboros példát adott hűségből, és őrizte a reményt, hogy lesz még szabadság Magyarországon…” – hangsúlyozta. Szilágyiné Bátorfi Edit nagykövet asszony örömét fejezte ki, hogy megújult az emléktábla. Végül a figyelmet a jövő évre irányította, amikor az üldözött főpásztor halálának 50. évfordulója lesz.
Az emlékezés koszorúját elsőként a nagykövet asszony, majd a társszervező, a bécsi Kaláka Club elnöke, Wurst Erzsébet, végül a Pázmáneum nevében két egyetemista: Szalay Lotti és Balogh Áron helyezte el.
Ezt követően a program a Díszteremben folytatódott Pálmai Árpád Tiszták, hősök, szentek című verses-zenés műsorával. Az előadó a prózai és énekes darabokat zongorával, régi hangszerekkel kísérte.
A jeles nap végül agapéval fejeződött be.
