Két piarista paptanár, Balázs Gergely (1947–2020) és Szabó István (1941–2020) atyák személyének és szolgálatának az emléke állt a középpontjában annak a nagyszabású konferenciának, amelyet 2025. november 5-én és 6-án tartottak Kecskeméten a piarista templomban. A rendezvény a város hagyományos egyházi konferenciasorozatának részeként valósult meg, az elhangzott előadások pedig rámutattak: a koronavírus-fertőzésben elhunyt két szerzetes a rend alapítója, Kalazanci Szent József jelmondata szerint élt és dolgozott – „Mindent Isten nagyobb dicsőségére és embertársaink javára” –, ma pedig a Szentírás szavai juthatnak róluk az eszünkbe: „Akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok!” (Dán 12,3).
Varga Mónika moderátor „nemes hagyománynak” nevezte a konferenciasorozatot, amely immár a 14. állomásához érkezett. A rendezvény reggel nyolc órakor ezúttal is szentmisével kezdődött, amelyet Nyeste Pál plébános mutatott be hat paptársa koncelebrálásával a hívekkel, öregdiákokkal, cserkészekkel, a két piarista atya hozzátartozóival és barátaival, érdeklődőkkel teljesen megtöltött piarista templomban. Szentbeszédében Nyeste Pál Szent István és Szent Imre példáján keresztül az irgalmasság, a békesség és a türelem fontosságát emelte ki. Elmondta: csak akkor válhatunk igazán emberségessé, ha az irgalom vezeti tetteinket, és ahogyan István király rábízta örökségét Imrére, nekünk is képesnek kell lennünk értékeinket továbbadni a fiataloknak. Nem én vagyok az érdemszerző, én -megőrző vagyok. És a feladatom nem csupán a megőrzés, hanem az erősítő változás – hangzott a tanítás, és ugyancsak fontos feladatunkként jelölte meg Nyeste Pál, hogy vegyük észre a ködöt, ami bennünk van, és oszlassuk szét azt. Balázs Gergely és Szabó István atyákat a szolgálatban elkötelezettként jellemezte.

Lévai Jánosné önkormányzati képviselő, egyházi ügyekért felelős tanácsnok, a rendezvény szervezője a konferencia kezdetén tolmácsolta Zsódi Viktor tartományfőnök gondolatait, aki üzenetében úgy fogalmazott: „Azzal, hogy életre hívták és megszervezték ezt a konferenciát, saját ötéves adósságunkat is segítenek nekünk pótolni, hiszen 2020. november 14-én a tomboló Covid-járvány miatt csak szűk körben voltunk kénytelenek búcsút venni két, a kecskemétiek által igen tisztelt és megbecsült rendtársunktól. Hálásan köszönjük, hogy mindaz a megemlékezés, méltatás és kegyeletadás, ami akkor a járvány miatt esetleg elmaradt, most méltó módon és formában megvalósulhat.”
A bevezető- és köszöntőszavak után Tokovics Tamás kisfilmösszeállítását tekinthettük meg.
Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár Kalazanci Szent Józsefről, a nyomdokaiba lépő magyarországi piaristákról és diákjaikról tartott előadásában hangsúlyozta: a hitre, tudásra és szolgálatra nevelő iskolarendszer ma is iránytű lehet mindannyiunk számára. „Napjainkban más módszerekkel, más lehetőségekkel kell tanítani, de két dologra ma is szükség van: szeretetre és időre. Az odafigyelés a gyermekre ma is a legfontosabb” – húzta alá személyes emlékeinek a felelevenítését követően az államtitkár.
Németh-Nagy Johanna énekművésztől Wolf Péter és Fülöp Kálmán Ave Mariáját hallhattuk, majd Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója, szintén volt piarista diák szólt a jelenlévőkhöz. Megosztotta velük azt is, hogy a brüsszeli magyar lelkész, Havas István volt az osztályfőnöke. Előadásában Móczár Gábor emlékeztetett: 1956 óta hatmillió magzat nem született meg és neki régi terve az emlékükre egy emlékpark kialakítása a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. Összefognak ezért az Osztie Zoltán atya által létrehozott, életvédő szervezeteket tömörítő „Jó, hogy vagy!” Életvédő Szövetséggel, a Mindenki Születésnapja Alapítvánnyal és az életpárti gondolkodás más képviselőivel. Móczár Gábor az ifjúságnevelés kapcsán kitért a Nemzeti Emlékezetpedagógiai Programra is, amelynek célja, hogy a diákok élményszerű módon ismerkedjenek meg Magyarország történelmével és kulturális örökségével, szervezett keretek között, pedagógus kíséretével látogassanak el nemzeti és történelmi emlékhelyekre, magyar emlékpontokra.
Kispál György cserkésztiszt, a Csepeli Jézus Szíve Egyházközség plébánosa a piaristák és a cserkészet kapcsolatáról, Sík Sándor örökségéről beszélt, majd személyes emlékek felidézésével fejezte ki főhajtását a „cserkésztiszt piarista matektanár” emléke előtt. Szabó István covidos rendtársát, Balázs Gergelyt ápolta és eközben ő is elkapta a fertőzést. Kispál György ezzel zárta szavait: „Amilyen volt Szabó István élete, olyan volt a halála is. Vagy inkább megfordítva: a halála olyan volt, mint az élete: másokért halt meg, mert másokért élt!”
Bányai Gábor fideszes országgyűlési képviselő, kormánybiztos a covidjárvány áldozatául esett ötvenezernyi magyarnak állította emlékül előadását, egyben hálaként ajánlotta azt az orvosoknak, a betegekért imádkozóknak és a családjának. Valódi tapasztalatokat hallhattunk tőle a covidosok haláltusájáról. Megrendítő tanúságtételében felidézte száztizenegy napig tartó, mérhetetlenül nagy szenvedését és ezalatti három majdnem-eltávozását, amikor elhunyt édesapjával és Istennel is találkozott. „Az út a halálig borzalom, de a halál gyönyörű” – jelentette ki nagyon határozottan. Bányai Gábor azt is a hallgatósága szívére tette: „Isten él. Mindent megad, mindent megtesz értünk. Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni.”
Farkas István (Lupus) piarista paptanár, nyugalmazott dunaszigeti plébános, a Budakeszi-Makkosmária kegyhely lelkésze A legkiválóbb nevelő: Mária. A piaristák Mária-tisztelete című előadásában rámutatott: az elmúlt ötven évben Kecskeméten a Mária-tisztelet elmélyülése Balázs Gergely rendtársának köszönhető. Az oktatásra térve leszögezte: az egyházi iskolák fontosabbak a mai liberális világban, mint a kommunista diktatúrában voltak.

A Piarista Gimnázium Kórusának Fehérvári Gábor tanár által zongorán kísért műsorszámai után Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, a konferencia fővédnökének Gyógyítás és kereszténység című előadása hangzott el. „Az igazi és mindenre kiterjedő betegápolás és kórházintézmény az egyház nevéhez fűződik” – állapította meg az érsek atya. Szólt arról is, hogy az emberi szaporodás új módszereinél, a géntechnikánál, a szervátültetéseknél, eutanázia vagy halni segítés nagy kérdéskörében mindig az élet védelme az alapelv. „A katolikus egyház különösen is képviseli azt az álláspontot, hogy az élet a megtermékenyítéssel kezdődik és a természetes halállal kell hogy véget érjen. Mindaz az eljárás, ami ezt segíti, dicsérendő és alkalmazandó” – fogalmazott Bábel Balázs.
Finta József érseki helynök, a Kecskeméti Római Katolikus Főplébánia plébánosa Balázs Gergely atyáról azt emelte ki, hogy lelkipásztorként nagyon odaadó és buzgó volt, a betegek iránti óriási elkötelezettséggel. A nem annyira a szavak, mint inkább a tettek emberét, Szabó István atyát, mint mondta, rendkívül erős közösségi szemlélet, egyszerűség, igazságoság és alázatosság jellemezte. A kettejük példájából levonható lelkipásztori tanulságok között említette azt, hogy a személyes jelenlét az emberek életében fontosabb, mint a programok vagy a szép szertartások. „Nem a minden mást háttérbe szorító tehetséggondozás, inkább az emberré nevelés legyen az irány! Ne legnagyobb sportolókat, legnagyobb zenészeket akarjunk nevelni, hanem olyan fiatalokat, akik testileg is, lelkileg is az alapvető erényekben helyt tudnak állni” – világított rá erre a nagyon fontos tanulságra is.
Berényi Tivadar adjunktus, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége kecskeméti csoportjának elnökét és családját szoros barátság fűzte Szabó István piarista atyához, előadása éppen ezért személyes hangú és szeretettel teli volt. Nyeste Pál plébános pedig az igazság munkatársának nevezte a mélyen eucharisztikus lelkületű, a betegekkel és a gyászolókkal együttérző Balázs Gergely atyát.

A program kísérőrendezvénye volt az a kiállítás, amelyen Bedő Istvánné vertcsipke-készítő népi iparművész munkáiból is megtekinthettek néhányat az érdeklődők.

A konferencia első napja a 13 éves Deutsch Levente versbe foglalt gondolatainak a felolvasása után közös imádsággal és a Boldogasszony Anyánk eléneklésével zárult. Távozáskor mindenki ajándékba kapott egy 78 oldalas, tartalmas, színes kis imafüzetet, amely szintén elmaradhatatlan eleme a nagymúltú konferenciasorozatnak. Este ugyancsak a piarista templomban jótékonysági hangversenyt tartottak a kecskeméti árvák és a covid-árvák javára, november 6-án, csütörtökön délelőtt pedig a program tanúságtételekkel folytatódott, majd délben hálaadó szentmisével fejeződött be.
Lévai Jánosné bejelentette: a következő, 2026 novemberében esedékes 15. egyházi emlékkonferencia témája Szent Miklós, Kecskemét város védőszentje és Szent Filoména lesz.
Köszönet illeti Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzatát és az Alföld Idegenforgalmáért Alapítványt, személy szerint Lévai Jánosné önkormányzati képviselőt és Deutschné Sipos Irén kuratóriumi elnököt a konferencia megszervezéséért, miként az előadókat, közreműködőket, támogatókat és a résztvevőket is. Messzemenően illő kifejeznünk a hálánkat Szemereyné dr. Pataki Klaudia polgármester asszonynak is azért, hogy 2013 óta minden évben támogatja az emlékkonferenciákat és esetenként az Önkormányzat dísztermét is felajánlja a rendezvény számára.
Kecskemét keresztény/keresztyén város. 2023-ban megalakították az Önkormányzati Imacsoportot. Minden közgyűlés előtt – egyházi képviselővel – imádkoznak a város polgáraiért, a betegekért, a fiatalokért, az ország vezetőiért és a várva várt békéért.
Amint Zsódi Viktor piarista tartományfőnök megfogalmazta, a mostani konferenciát a mennyországban is élő egyenes adásban közvetítették, Gergely és István atyák pedig mosolyogva hallgatták végig odafentről a róluk szóló anekdotákat, visszaemlékezéseket, mint ahogyan ez egy jó hangulatú öregdiák-találkozón történne. Mi mást is mondhatnánk végül, de nem utolsósorban a két atyának, akiknek az ünneppel és a szakmai tanácskozással emléket állítottunk? Csak azt mondhatjuk: sosem feledjük őket – és nyugodjanak békében!
Képek és szöveg: Varga Gabriella
Kapcsolódó tartalmak:
