Menü Bezárás

Poing magyar szemmel

„Nem hallgathatok!” (Boldog P. Rupert Mayer)

Ez a kisváros Münchentől keletre fekszik kb. 20 kilométernyire. A település a bajorországi magyarok számára az itt található állatparkról nevezetes, ahol egy erdőben lehet honos állatok között járkálni.

Most két, magyarokat, magyarságot érintő nevezetességet szeretnék bemutatni.

Már a waldkraiburgi cikkemben (Életünk, 2020. október, lásd alább) írtam a Mühldorfer Hartbeli koncentrációs táborról, ahol 5000 magyar fogoly is volt. A tábort 1945 áprilisában ki kellett üríteni, a még „mozgatható” foglyokat vonatra rakták és elindították München felé. A szerelvény több megállás után Poingban mozdonyhiba miatt hosszabb megállásra kényszerült. Április 27-én az étlen-szomjan lévő foglyok fellázadtak, az őrök pedig, akiket a kialakult helyzet meglepett, kinyitották a vagonajtókat. A vonat egy kilométer hosszú volt, a pálya mellett szántóföld. Az éhes emberek a földből kézzel kaparták ki a növényeket és a pocsolyákból próbáltak inni. A házak a vasúti pályától távol voltak, de néhányuknak sikerült ott menedéket találni. Schwartz László (Leslie Schwartz az Endstation Seeshaupt című filmben mesél erről) magyar zsidó is próbált menekülni, mert azt hallották, hogy a második világháború véget ért, de egy közeli táborból kivonuló, egyesek szerint SS alakulat parancsba kapta, hogy a foglyokat fegyverrel visszaterelje a vonatokba. Lászlót is megsebesítette a nyakán egy lövés. Több mint 200-an sebesültek meg és sokan nem élték túl a „támadást”. A szerelvény innen kalandos úton folytatta tovább útját, és április 30-án a végállomáson, a Starnbergi tó déli végén szabadult föl. A poingi vasútállomás déli oldalán lévő parkban található az emlékmű.

A másik emlék a Boldog Rupert Meyernek 2018-ban szentelt templom. 2020-ban megkapta a Frate Sole olasz alapítvány „legszebb modern templom” díját. Az épület az Új-Poing városrészben épült fel, az evangélikus templom tőszomszédságában, a vasútállomás északi oldalán. Most felvetődhet az olvasóban, hogy mi köze ennek a magyarsághoz. Az, hogy a templom patrónusa P. Rupert Mayer német jezsuita szerzetes, akit München Apostolaként is neveznek, az első világháborúban a magyar-román fronton, a magyar oldalon tábori lelkészként szolgált. 1916. november 16-án szenvedte el első sérülését: az ojtozi fronton éjszakai őrjárat idején egy visszacsapódó fenyőág megsértette mindkét szemét. A közeli Brassóban orvosolták sebeit. Ugyanazon év végén, 1916. december 30-án másodszor is megsebesült: a kosteleki főutca és a Gyepecére vezető utak kereszteződésénél, Szulca patak régi fahídján két becsapódó lövedék között akart átugrani, amikor a második lövedék térden alul szétzúzta a lábát, melyet amputálni kellett. A kétszeri műtétre a csíkszeredai, majd a kolozsvári hadikórházban került sor. Többször emlegette beszélgetéseiben az „Erdélyben megboldogult lábát”.  1945. november elsején, Mindenszentek ünnepén prédikáció közben agyvérzés érte és még aznap elhunyt, életének 70. évében. II. János Pál pápa 1987. május 3-án a boldogok sorába iktatta. Kostelek mellett a csíkszeredai Millenniumi templomban a Boldog P. Rupert Mayer-kápolna is őrzi emlékét, benne Márton Árpád festőművész Rupert-falfestményével. Évente a „kötözőhelyen” megemlékezést tartanak a helyiek.

Remélem, sikerült e város – Poing – iránt is felkelteni az érdeklődést.

Funke Attila

 *

Waldkraiburg – nyomor, lelkigondozás és országgyűlés között

Ebben az évben (2020-ban) a Müncheni Magyar Katolikus Egyházközség új filiával gazdagodik. Ez a kis város, amely Münchentől hetven kilométernyire keletre fekszik a 94-es autópálya közelében, 1950 április 1-jén vált ipari telepből saját jogú településsé. Gazdag a magyar történelemmel a kapcsolata.

Mühldorfer Hart egy 1100 hektár nagyságú erdő, ahol a második világháborúban betonbunkereket építettek a német repülőgépgyártás megsegítéséhez. Az első tervek szerint hat helyen szerettek volna félig földbe süllyesztett, egyenként 600 000-800 000 négyzetméter nagyságú bunkereket építeni. Később a terveket módosították és már csak 60 000 négyzetméterről volt szó. Kétszáz saját és 800-1000 kényszermunkással hat hónap alatt szerették volna felépíteni. Sajnos ez a munkástömeg messze nem volt elegendő ennek a projektnek a megvalósításához. A táborban Buchenwaldból magyar foglyot is „kölcsönöztek” a munkára. Nagyon sokan haltak meg itt, nyomorúságos körülmények között. 1945 áprilisában kb. 4000 fogollyal tehervonat indult el, hogy ne kerüljenek a közeledő amerikai katonák kezébe. Erről a vonatútról film is készült Endstation Seeshaupt címmel, a szereplők ebben részletesen beszámolnak a táborról és az utazásról.

A magyar történelem szempontjából másik fontos hely az Inn folyó másik oldalán a hegyen lévő Guttenburgi kastély. XII. Heinrich építtette a hegyoromra a várat 1258-ban. Többszöri átépítés és lerombolás után a XVIII. században nyerte el végleges formáját. De ami számunkra fontos: 1946. május 5-én Kótai Zoltán vatikáni delegátus a kastélyt 22 szobával a lelki erősödés érdekében kibérelte. A lakószoba mellett egy kápolna, mellékhelyiségek és személyzeti lakások álltak a Misszió rendelkezésére. 1948. január 15-től a Menekültügyi Tanács rendelkezése szerint a második emeletről le kellett mondani, így az első emeletet teljesen átbútorozták. Öt darab 2-4 ágyas és egy 14 ágyas szobát rendeztek be. 1948. május 1-jén lejárt a bérleti szerződés és el kellett hagyni a helyiségeket.

A lelkigyakorlatos házban 1946. június 1-jétől december 31-ig 17 lelkigyakorlatot tartottak 472 személy részvételével. 1947-ben 53 csoport fordult meg 1285 résztvevővel, 1948-ban pedig június 1-jéig 326 résztvevő időzött ott. A ház vezetője Koráni Elemér vatikáni kamarás (Szilberek, 1888. március 13. – Innsbruck, 1957. július 25.) és Fabianek József voltak. 1947. augusztus 19-én, egy nappal az augusztus 20-i altöttingi zarándoklat előestéjén az 1939-es magyar nemzetgyűlés alsó és felsőházi tagjai országgyűlést hívtak össze – az egyetlent, amit a Kárpát-medencén kívül tartottak. Mai tudásunk szerint ez a gyűlés alkotmányjogilag megkérdőjelezhető, de akkor a résztvevő tagoknak az volt a lényeges, hogy a „szabad” földön lévő elmenekült magyaroknak legyen politikai képviseletük. Legfontosabb döntésük volt a Szent Korona jogfolytonossága. A kastély magántulajdon, így nem látogatható. Sajnos 1950-től 1999-ig csak romlott az állapota. Semmi sem emlékeztet benne a magyar vonatkozásokra.

Mind a két helyet érdemes felkeresni és emlékezni a hozzájuk kötődő magyar emberekre.

Funke Attila
Forrás: Életünk – Az európai magyar katolikusok lapja, 2020. október, 7. oldal