E témához röviden nyúlni szinte lehetetlen kísérletnek tűnik. Ugyanakkor hézagpótló és szükségszerű. Aki e rövid híradást olvassa, ha alaposabban is érdeklődne, utánanézhet akár honlapomon is a www.szasztasi.hu honlapon, ahol a Hitel külön fejezetként is fellelhető.
A történet a régmúltban kezdődik, amikor Erdélyben a magyar kulturális és politikai folytonosságot átmentő nemzeti fejedelemség idején, 1554 és 1568 között lezajlott az a folyamat, amely végül a vallásszabadság tordai kinyilvánításához, a vallások szabad hirdetésének elfogadásához vezetett. Ez világtörténelmi tény, miközben nemrégiben a közvéleményre befolyást gyakorolni képes helyzetben dolgozó és mai képzésben részesült fiatal történész – beszélgetésünk során – mosolyogva fitymálta le („merjünk kicsik lenni”) és azt állította, hogy a római katolikusokra nem is vonatkozott. Itt most erről ennyit!
De lássuk tulajdonképpeni témánk közelebbi gyökereit.
Az első Trianon után már román oktatás mellett felnőtt, tehát a balkano-bizantin világot megismerő romániai magyar nemzedék két jeles tagja, a református püspök-író, Makkai Sándor fia, László és Erdély későbbi nagy katolikus püspökének Márton Áronnak kedves tanítványa, Venczel József hozták létre a Széchenyi István és Makkai Sándor önvizsgálatra alapozott szellemiségét hordozó Hitel című folyóiratot. A cél a kiáltó hiányok pótlása, a kisebbségbe szorult és intézményi, valamint állami hátterét vesztett erdélyi magyar értelmiség nemzettudatát építő és azt küzdelmeiben erősítő, hézagpótló ismeretekkel történő támogatása a közírás eszközeivel. A lap rövid kezdet után anyagi okokból és a Makkai család expatriálási tervei folytán megszűnt volna, de Venczel József, Albrecht Dezső, Vita Sándor és Kéki Béla összefogásával szüleimet, Szász István gazdamérnököt és őt mindenben támogató feleségét, Hort Ida visszavonult színművésznőt kérték fel támogatónak és „szállásadónak”. Családunk további életét ez határozta meg és tevékenységemnek is egyik szép feladata lett. A lap ezután negyedévenként, oktáv formátumban jelent meg, s a Helikon és a Pásztortűz irodalmi lapokkal munkamegosztásban – Tamási Áron szerint a korszak legnagyobb szellemi teljesítményeként – a nemzetpolitikai fontosságú írások gazdája lett. A napi munka mellett szellemi köre is a szüleim házában gyűlt össze. A kor legjelesebb irodalmi és tudományos nagyjai vettek benne részt Kós Károlytól Tamási Áronig és a Helikon-mecénás Kemény Jánosig. A munkatársak sora 220-ra tehető. A lap 1944-ig működött és Teleki Pál németvonal-ellenes politikáját támogató Erdélyi Pártjának is magját képezte, sőt alapszabályaik is szinte azonosak voltak. A háborús években a politikai élet kockázatait is vállalták. Így például a kiugrásra felszólító negyvenek beadványát ők küldték el a kormányzóhoz Teleki Géza által, majd annak kivitelezésében is részt vettek.
A munkájukban ismeretlen volt a vallási és ideológiai különbség firtatása, jelesebb szerkesztői üléseiken, nagyobb gondok megtárgyalása során a négy magyar püspök is ott ült, s közöttük a Hitel-munkatárs Márton Áron vagy a református Tavaszy Sándor különösen nagy tekintélynek örvendtek.
Saját példával is alátámaszthatom az akkor és ott uralkodó szellemet. Református apám és katolikus anyám kései gyermekeként Tavaszy Sándor keresztelt meg reformátusnak, de Márton Áron is felkereste a boldog szülőket és így áldott meg: „Légy jó magyar ember.” Barátsága édesapámmal sírig tartott. Vasárnaponként református főgondnok apámmal a Farkas utcai templomban voltunk istentiszteleten, délután pedig anyám fogott kézen és vitt misére a ferences barátok templomába. A nehéz időkben is!
A lap szellemiségét csak írásainak megismerése révén lehet értékelni. Ennek érdekében sikerült több évtizedes munkával a tárgyi relikviákat először megőrizni, majd megmenteni, aztán átmenteni és nyugdíjba vonulásom után létrehozni a Hitel Múzeum-Galériát, amelyet Leányfalun az ezt a célt is szolgáló – Makovecz Imre barátságának köszönhető – házamban lakásmúzeumként rendeztem be. 2010-ben Szőcs Géza államtitkár nyitotta meg. Azóta sokan látogattak el ide és hallgatták meg az igények szerint kapcsolódó tartalmakkal is kiegészített (pl. Trianon vagy éppen az ökumené) előadásaimat. Közben a Kriterion kiadta a lap elhallgatásának történetéről írott könyvemet. 2012-ben az Írószövetségben egész napos konferenciát rendeztem, hogy a Hitel visszatérhessen a tudományos köztudatba is. A budapesti Hitel is ennek a gondolatiságnak jegyében folytatja a munkát. A konferencia alkalmával kaptuk meg a Magyar Örökség Díjat. Ez alkalomból a kolozsvári Hitelről szóló zsebkönyv kiadására kértek fel. Ezt a Kairosz adta ki.
Aztán ötéves munkával egy nagyméretű, majdnem ezer oldalas könyvben foglaltam össze a Hitel teljes tíz évét (1935–1944) és láttam el minden egyes megjelent írásra vonatkozó, a mai olvasónak hasznos magyarázatokkal. Mellette két másik kötetben jelentek meg a Hitellel kapcsolatos írásaim és az említett 2012-es konferencia előadásai.
A múzeum anyaga gyarapodott, és felöleli annak a 32 éves sorozatnak az emlékezetét, amelyet ma is folytatok Erdélyi Művészek Leányfalun címmel, s eddig már több mint 40 erdélyi jelesünket mutatta be, nagyszámú közönség jelenlétének örvendve.
Most – koromra való tekintettel is – a múzeum sorsának további biztosítását megcélozva hoztuk létre a Hitel Múzeum-Galéria Alapítványt, s reméljük, hogy a kétéves kötelező sikeres működés után közhasznúvá is válhat, így biztosítva túlélését.
A cél a nemzettudat építéséhez való hozzájárulás. Ahhoz a nemzettudathoz, amely az áldozatvállalás és a most létfontosságú egészséges veszélyérzet ébren tartása mellett erős építőelemeként a kis túlzással 1568 óta hungarikumnak is nevezhető ökumené szellemét szintén tartalmazza.
Szász István Tas
Leányfalu, 2021. január
A Hitel Múzeum-Galéria Alapítvány elérhetőségei és bankszámlaszáma:
Cím: 2016 Leányfalu, Gyulai Pál utca 9/B.
E-mailcím: hitelmuzeumgaleria@gmail.com
Bankszámlaszám:
MTB Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt.
50421026-10002405
IBAN HU11 5042 1026 1000 2405 0000 0000
SWIFT (BIC) kód: TAKBHUHB
Székhely: 1122 Budapest, Pethényi köz 10.
Névjegy
Dr. Szász István Tas általános és pszichiáter szakorvos, címzetes főorvos, egészségpolitikus, szakíró, író, költő és kultúrszervező 1938. július 15-én született Kolozsváron. Apja dr. szövérdi Szász István gazdamérnök, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület (EMGE) utolsó ügyvezető alelnöke, a Bolyai Egyetem egyik alapító tanára. Anyja Hort Idy, a Trianon utáni kolozsvári – Janovics Jenő alapította – magyar színház egykori jeles művésznője. Iskoláit a kolozsvári Református Kollégiumban (államosítása után 2. sz. Magyar Fiúközépiskola) kezdte és ott is érettségizett úgynevezett vörösdiplomával az akkori szabályok szerint tíz osztály elvégzése után, 1954-ben. Felsőfokú tanulmányait a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben (ma MOGYE) kezdte, de onnan 1959-ben, ötödéves korában, az egyetemek egyesítésének évében, az ott létrehozandó román szekció szervezését megelőző megfélemlítő kampány során, 1956-ra hivatkozó vádak alapján kizárták. A hivatalos indoklás az elvtelen szolidaritás, illetve ellenséges magatartás volt. Mint ólombányász, burkoló kőműves, majd ólomkeretes ablakkészítő betanított munkás dolgozott Borsabányán, Aranyosgyéresen és Kolozsváron. Élmunkásként vették vissza az egyetemre és 1962-ben szerezte meg orvosi diplomáját. 1962-től körzeti orvos volt Kusajban, Szilágyságban majd a Maros mentén, Tompaházán és Csombordon. A háziorvosi szakvizsga és főorvosi vizsga letétele után pszichiátriai szakosodásra versenyezett Bukarestben és kalandos körülmények között került be Kolozsvárra. Ezután szakvizsgázott és a kolozsvári Pszichiátriai Klinika orvosa lett. Részt vett a kolozsvári Mentálhigiénés Központ megszervezésében. Az intézmény létrejötte után azonban törvénytelenül Kolozsborsára helyezték ki a bűnöző idült elmebetegeket ellátó kórházba. Ekkor kérte visszahonosítását Magyarországra, amit három és fél év után, amikor is mindenükről le kellett mondaniuk, kapott meg. Tíz évig Pápakovácsiban, majd nyugdíjazásáig Leányfalun volt körzeti orvos.
Az utóbbi harminc esztendőben bekapcsolódott a Magyar Orvosi Kamara munkájába, közben 2004-től az Alapellátó Orvosok Országos Szövetségének is elnöke lett. Egészségpolitikai cikkekkel 1990-től jelentkezett a magyarországi szaksajtóban. Öt egészségpolitikai lapnak (Alapellátási Hírlevél; Alapellátás; Orvosi Tükör; Látlelet; Szabaduló Szakorvos) volt főszerkesztője, közel ezer egészségpolitikai közlemény szerzője, amelyek számos lapban és hat kötetben láttak napvilágot. Több száz orvostovábbképző est szervezője.
Negyven éve foglalkozik köz- és szépírással. 2007-ben a Magyar Írószövetség, majd a Magyar Irodalomtörténeti Társaság is tagjává választotta. Tanulmányai és naplójegyzetei eddig hét kötetben láttak napvilágot, ezenkívül megjelent három verseskötete, memoárja, episztolái és az egykor a szülőházában kiadott kolozsvári Hitel című nemzetpolitikai szemle tíz évfolyamának történetével és utóéletével kapcsolatos két kötete. Több mint harminc éve szervezője az Erdélyi Művészek Leányfalun kiállítás és irodalmi est sorozatnak, eddig mintegy száz erdélyi képzőművészt, írót, irodalom- és művészettörténészt, előadóművészt mutatott be a közönségnek. Kárpát-medence-szerte és Nyugat-Európában is tartott és tart előadásokat, könyvbemutatókon szerepel, televíziós- és rádióműsorokban vesz részt és több dokumentumfilmnek is szereplője, munkatársa volt. Az immáron több mint 80 lapban és folyóiratban közölt mintegy 2000 írása mellett különösen fontos, hogy 2018-ban megjelent a kolozsvári Hitel folyóirat (1935–1944) teljes tíz évfolyamának általa, napjaink olvasatában elmagyarázott teljes feldolgozása egy 927 oldalas nagykötetben. Nagy jelentőséget tulajdonít az 1962 óta minden adventre elküldött episztoláinak, amelyeket az elektronika jóvoltából már mintegy 600 címre juttat el a 250 postai cím mellett. Hat éve jelent meg e levelek legutóbbi gyűjteménye Égi-földi várakozásaink címmel. A Magyar Orvosi Kamara Hippokratész kuratóriumának még mindig aktív elnöke. 2019-től a Százak Tanácsának tagja. A Leányfalun – a lakásában – működő, általa alapított Hitel Múzeum Galériában rendszeresen fogad csoportokat. A múzeum díjmentesen látogatható.
Fényképgaléria a leányfalui Hitel Múzeumról
(Negyven fotó Ozsváth Judit, Tófalvi-Balassa Szilvia és Gulyás László jóvoltából)
