Menü Bezárás

Vallomásvirágokon rajzékkövek: szavak és képek az államalapítóról – A Szent István Archikon elindult a szórvány és a diaszpóra felé

Nem érdemes az archikon kifejezés jelentését az idegen szavak gyűjteményében keresni, a próbálkozás nem járna sikerrel. Az archikon fogalmat ugyanis Dobos Marianne író és Schéner Mihály Kossuth-díjas festőművész alkotta az arche és az ikon összevonásával. Így már könnyebben megfejthető, mire akar utalni ez az ismeretlen (szak)irodalomműfaji meghatározás. Az arche (arkhé) kezdet, őselv, ősforma, ősanyag, az összes létezőnek közös ősoka, a dolgok sokaságának alapja és a tapasztalható változások indítóoka is. A hagyományosan vallási-kulturális jelentőséggel bíró ikon pedig általában valamilyen fontos személyre, eseményre vagy fogalomra utal. Innen egyenes út vezet Sirák fia könyvének 10. fejezetéhez és annak is az 1–2. verséhez: „A bölcs uralkodó erősíti népét, az okosnak kormánya jól meg van szervezve. Olyan a nép, mint a fejedelme; amilyen a város feje, olyanok a lakói is.” Ezt választotta mottójául az ötletgazda-szerkesztő annak a félszáznyi kézírásos kéziratot és több mint száz grafikát egybegyűjtő albumnak, amely államalkotó első szent királyunkról fűzi csokorba kortárs kiválóságok látásait és láttatásait, és amely Szent István Archikon címmel 1988-ban a Békés Megyei Tanács Művelődési Osztálya, majd 2008-ban hasonmás kiadásként a Miskolci Minorita Egyházközség gondozásában látott napvilágot. Az alkotópáros 82. életévében járó hölgytagja nemrég úgy határozott: az idei nemzeti ünnepünkhöz – 2024. augusztus huszadikához – kapcsolódóan megajándékozza a kötettel a diaszpórában és a szórványban élő minél több magyar honfitársunkat. A nem mindennapi kiadványok továbbítását a Keresztény Jövőnkért Alapítvány vállalta és az első példányokat bécsi, valamint burgenlandi magyar közösségek képviselőinek adta át.

Dobos Marianne író, kezében a kötettel. Fotó: Balogh Jenő. Forrás: Hol vagy István király? – EÖKK (eokk.hu)

„A tavaszi rügyekkel együtt pattant ki a Nagy Magyarok Emlékkönyv-sorozat gondolata Schéner Mihály agyában. Rajzaival már évtizedek óta fejet hajt történelmünk nagyságai előtt. Képileg száz rajzban II. Rákóczi Ferenc személye, kora és utókora, mondhatnám, nyomdakész volt, amikor a művész kijelentette: először Szent István-megfogalmazásait adja közre. A sort az államalapítónak kell megnyitnia!” – emlékeztet a kötetben Dobos Marianne. A visszatekintést a könyv létrejöttére így folytatja: „1987 karácsonya után, az évenként szertartásosan megünnepelt Schéner-születésnapon, január kilencedikén, az akkor megnyíló jubileumi Szent István-évben (1988), amikor az egész ország, sőt világ figyelmének reflektorfényébe került a 950 éve eltemetett király, különleges és aktuális vállalkozásba kezdtünk a festőművésszel. Szellemi életünk kiválóságaitól egy csokorba gyűjtöttem kötetnyi véleményüket, kézzel írott szövegeiket államalkotó első szent királyunkról. Weöres Sándor talán utolsó kézírását rögzíti például a kötet, és szerepel irodalmunk nem egy már távozott klasszikus nagyságának véleménye. Schéner Mihály rajzai és mellettük ökumenikusan, magasrangú egyházi személyiségek, történészek, írók, költők, zeneszerzők, művészet- és irodalomtörténészek kézírásos, illetve kéziratos virágai különleges színpompát nyújtva, az egymást kiegészítő vélemények összhangzatával szimbolizálják egy nép jogfolytonosságát és megújulási készségét. Vajon milyen volt István, az ember, a férj, az édesapa és az utód nélkül sírba szálló uralkodó? Milyen volt népe akkor és ilyennek álmodta-e a mait? Hová lettek törvényei és ki hallgatja intelmeit? Schéner Mihály száz rajza száz kérdésre száz felelet. Nemcsak kérdez és nemcsak válaszol. Gondolkodása továbbgondolkodásra is ösztönöz. A megemlékezés koszorújának örökzöld alapja – ehhez gyűjtögettem a vallomásvirágokat. Ahány annyiféle került egymás mellé. S ahogy szaporodtak az írások, egyre jobban izgatott: összefonhatók-e vajon?”

Dr. Konkoly István püspök, dr. Kacziba József püspök, dr. Harmati Béla püspök, dr. Tóth Károly püspök, Papp Tihamér OFM, dr. Ferencz József püspök, Basil Végvári OFM, dr. Szántó Konrád teológus, Kovács Éva történész, Fabiny Tibor teológus, Kőröspataki Kiss Sándor újságíró, Kányádi Sándor író, Jánossy István költő, Kralovánszky Alán történész, Szabó Magda író, Nemes Nagy Ágnes költő, Kabdebó Lóránt irodalomtörténész, Veress Miklós költő, Szőllősy András zeneszerző, Károlyi Amy költő, Somlyó György költő, Eszterházy Péter író, Bella István költő, Gedai István történész, Major Ottó író, Kovalovszki Júlia történész, Weöres Sándor költő, Sőtér István író, irodalomtörténész, Tornai József költő, Demény János zenetörténész, Ágh István költő, Határ Győző író, Bárdos B. Artúr költő, Lengyel Balázs író, irodalomtörténész, Lakatos István költő, Balassa Péter író, Panek Zoltán író, Benda Kálmán történész, Soltész István újságíró, Turczi István költő, Raj Tamás történész, rabbi és Németh Lajos művészettörténész mondja el a krónikás által legszentebb királynak nevezettről, hogy mit jelentett akkor s mit jelent ma a hit, a szeretet a hazának a keresztény erkölcsi normák szellemében.

Húsz év elteltével, 2008-ban Dobos Marianne így tekintett a hasonmás kiadásra: „Húsz év történelmi léptékkel mérve nem nagy idő, de nemzetünk életében felvirágzást hozható volna. A haza újjászületését, keresztény értékek alapján. Akkor elgondolkodtatónak szántuk a magyar értelmiségnek a várható változások küszöbén – de mára sem maradt csak dokumentum, hanem államalapító Szent királyunk halálának 970. (ma, 2024-ben már 986. – a szerk.) évfordulóján, Nagyboldogasszony ünnepén ma is felemelően meggondolkoztató és tanulságos. Hiszen István törvényhozása szigorú és igazságos volt, törvényeinek megtartatását a király hatalma országszerte biztosítani tudta, s így ennek a jogbiztonságnak köszönhetően Európa (hangsúlyozzuk: Európa! – a szerk.) minden részéből megindult a bevándorlás, megtalálhatták itt boldogságukat és boldogulásuk helyét a legkülönbözőbb foglalkozásúak, vallásúak és nemzetiségűek. Magyarország független monarchia lett a bizánci és német császárság között, mint a Német–Római Birodalom túlsó oldalán elterülő Franciaország. Ehhez a függetlenséghez ragaszkodott igen kitartóan Szent László királyunk is okos politikájával, hangoztatva az István szentté avatását kérő dokumentumokban, hogy szent elődje az országot és magát »az örökszűz boldog istenszülő Mária« védelmébe ajánlotta. Boldogasszony anyánk, régi nagy Pátrónánk pedig soha nem feledkezik meg Magyarországról, édes hazánkról, hiszen címerünk kettőskeresztje Fia keresztjének darabját tartalmazza a legenda szerint, s az ezredévi szenvedés, Krisztus halálában való részesedés magában hordja a feltámadás reményét is.”

Ilyen reményteli szívvel, az Istenbe vetett hitből fakadó, felebarátainkért cselekvő szeretettel forgassuk a hasonmás kiadású könyvet – teszi hozzá Dobos Marianne. És ilyen reményteli szívvel, az Istenbe vetett hitből fakadó, felebarátainkért cselekvő szeretettel adjuk át a köteteket mi, a Keresztény Jövőnkért Alapítvány kuratóriumának tagjai is a szórvány és a diaszpóra képviselőinek. Az első példányokat Ausztriában Pál László kismartoni püspöki vikárius, kanonok, egyházmegyei bíró, a kismarton-szentgyörgyi osztrák és a kismartoni magyar hívek plébánosa vette át, továbbá a Bécsben élő Molnár András és Molnár Ilus házaspár, akik a Pázmáneum rektora, Varga János atya, valamint a Kaláka-Club elnök asszonya, a 2024. augusztus 6-án 80. születésnapját ünneplő Wurst Erzsébet részére is eljuttatják a nekik szánt köteteket.

Dobos Marianne és a mi együttes, közös célunk az, hogy minél többekhez eljusson az üzenet: „A Szent Jobb erős ököl. Igaz, ezer év leapasztotta, összezsugorította, így történhetett meg, hogy markolásából országrészeket szakított ki az idő. De még így is töretlen ízületekkel őrzi a maradékot: az országot” (Károlyi Amy). És minél többen megértsék Kabdebó Lóránt szavait: (Szent István) „Jóvoltából a történelemben élünk. Ő kívül volt a történelmi időn. A sorsfordítók a jelent formálják.” S végül minél többen megfontolják Kányádi Sándor óhaját: „István királyunk intelmei szerint kellene élnünk, hogy valahol otthon lehessünk a világban.”

Varga Gabriella


Névjegyek

Dobos Marianne
Mérnök, közíró. Miskolcon született 1942. szeptember 18-án. Kabdebó Lóránt József Attila-díjas magyar irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár özvegye. Két gyermekük Tamás Lóránt (1965) és György Imre (1966), unokáik: Krisztián, Fanni, Laura, Noel-Dominik és Brigitta-Boglárka.
Marianne 1948–1956 között szülővárosában a Soltész-Nagy Kálmán utcai Általános Iskola, 1956–1960 között a Kossuth Lajos Gimnázium diákja volt. 1960-tól a Miskolci Egyetem hallgatója: 1965-ben kohómérnöki, 1968–1970 között folytatott tanulmányai eredményeként pedig hőkezelő szakmérnöki diplomát szerzett.
1965–1975 között a Lenin Kohászati Művek metallográfusa, 1975-től 1978-ig a Kohó- és Gépipari Számítástechnikai Szervezési Intézet szervezője, 1978-tól 1984-ig a Vegyiműveket Építő és Szerelő Vállalat műszaki-gazdasági tanácsadója volt. Kutatóként a KLM (Kabdebó Lórántné Marianne, Kazánlemez Marianne Módra) nevű hidegszívós, melegszilárd acélmárka egyik szabadalmaztatója.
1984 óta foglalkozik közírással, számos cikksorozatot jelentetett meg folyóiratokban. 2005-től a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség Magyar-Hon-Lapján napi rendszerességgel jelentek meg tanulmányai és jegyzetei. Írásait könyvekben is publikálta. Önálló és gyűjteményes kötetei: Társaink az állatok, Világ tenyerén katicabogár (1986, második kiadás: Isten tenyerén, 1995); Bocsásd meg, Úristen, ifjúságom vétkét (1987); Embereszményeim (1989); A szívek kötelessége megmarad (1989); Szeretet önkéntesei (1990); Akkor is karácsony volt (interjúkötetek 1944, 1956 és 1989 karácsonyáról, 2002, 2004, 2006, összevont változata: Sorsfordító karácsonyok, 2009); Bölcsészek 1956-ról (2004); Szőlővesződségeim (2005); …nekünk a vihart állni kell (2006); „Csókolj mancsot neki” (2006); Ádventre várva 1989 (2006); Beszélgetések az imáról (2008); Szent István Archikon (Schéner Mihállyal közös kötet, 1988, 2008); Ki hengeríti el a követ? (2008); Idegen föld csavargója, in memoriam Dr. Balogh István tábori lelkész alezredes, gróf Wass Albert egyetemi tanár, író (2008); A Gondviselés útjain (2008); Tiszta kéz és feddhetetlen szív (2008); Az egészen összetört alabástrom edény (2009); Az összecsomózott szalag (2011), Rózsaablak (2014); A mezítelen Lázár feltámasztása (2017); Wskrzeszenie nagiego Łazarza (2017); A szőttes túloldalán (2018).
Fontosabb sajtó alá rendezései: Regőczi István: Az Isten vándora (1986); Temel M Amata: Szent Domonkos Szerzetesrend Szentjei és Boldogai (1990); Tadeusz Zapeta atya: A rádiós rózsafüzér-imaóra emigráns hitoktatói (Soós Viktor Attilával közös szerkesztés, 2021).
Aktívan támogatja a miskolci minorita templom volt plébánosának, Bogdan Adamczyk OFMConv megújuló kezdeményezését a szentéletű Kelemen Didák, a Miskolcon elhunyt minorita rendfőnök boldoggá avatásáért. Szorgalmazta a rendfőnök életéről és munkásságáról szóló PhD-dolgozat elkészítését, és kurátorként a PhD-dolgozat védését előkészítendő hat konferencia és két hazafias mise szervezésében vett részt. Ezalatt felfedezte Wojciech Topoliński lengyel minorita szerzetes, a második világháború előtti időkben a Vatikánban posztulátori szerepet vállaló, utóbb a Gestapo fogságában Stumban mártírrá vált lengyel szerzetes ténykedését, amit kutatásai alapján több tanulmányban és könyvben publikált.
Mindezek elismeréseként a PoLíSz folyóirat Gyulai Pál-díját, valamint Miskolc Város Szabó Lőrinc-díját nyerte el 2011-ben. 2017. szeptember 11-én a Charta XXI. Egyesület emlékérmét vette át. Az emlékérem ünnepélyes átadásán Surján László a kitüntetést ezekkel a szavakkal indokolta: „Több évtizedes irodalmi munkásságáért, lélekemelő, embert gazdagító könyveiért, a tiszteletreméltó Kelemen Didák emlékének ápolásáért, a lengyel–magyar kapcsolatok erősítéséért, Wojciech Topoliński életének és halálának kutatásáért, hetvenötödik születésnapja alkalmából.” 2019. január 22-én Lengyelország nagykövetétől a Lengyel Köztársaság Lovagkeresztje kitüntetést vette át.
Munkásságának átfogó értékelése 80. születésnapjához kapcsolódóan a Napút, a Holdkatlan, a Kalejdoszkóp és az Országút internetes folyóiratokban történt meg. Az alkalomhoz kapcsolódóan a Miskolci Keresztény Szemle 69. száma a lap sok évtizede hűséges szerzőjének Ady és a transfiguratio című írását közölte, életművét pedig a Miskolci Keresztény Szemle 70. számában Dancs Rózsa kanadai író méltatta.

(Portré: Szigetvári Zoltán. Forrás: kieselbach.hu)

Schéner Mihály
Kossuth-díjas festő, grafikus, szobrász, keramikus és bábtervező. Medgyesházán született 1923. január 9-én. A képző- és iparművészet több ágában, több műfajban is kipróbálta tehetségét. A művész és a művészet szabadságát vallotta. Neoavantgárd expresszív jellegű szürreális alkotásai a XX–XXI. század egyik jeles művészegyéniségévé avatták.
A Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatott tanulmányokat 1942–1947 között. Mesterei Rudnay Gyula, az alföldi iskola festője és Elekffy Jenő voltak. 1943-tól vett részt kiállításokon, de önálló tárlata csak 1962-ben volt először. 1956-ig rajzot tanított a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban. Az 1960-as évek közepétől többször is volt tanulmányúton külföldön, hosszabb időt töltött Párizsban és Stockholmban, sikeres kiállításai voltak Londonban. Festmények mellett készített grafikákat, szobrokat, kerámiákat, sőt báb- és díszlettervezéssel is foglalkozott. Jeles alkotótelepeken fordult meg. 1982-ben a Nagyatádi Faszobrász Alkotótelepen, 1985-ben a Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelepen, Dunaújvárosban működött. Gazdag motívumkincsét a mitológiából, a bibliából, a legendákból, a magyarországi kézművesmesterségek termékeiből, a természetből és mindennapjainkból merítette. Jellegzetes stílusában alkalmazta a mézeskalácsformákat, népi motívumokat. Anyagfelhasználása változatos, szinte minden megmunkálható anyagra vagy anyagból – papír, fa, textil, fém, agyag, üveg – formázott. Munkamódszere szisztematikus volt: előbb lerajzolta, amit látott, érzékelt és érzett, majd eldöntötte a végső formát, és grafika, festmény, báb vagy éppen szobor lett belőle. Textilszobraival új műfajt teremtett. Festészetét expresszionista hevület és szürrealisztikus hatás jellemezte. Kollázstechnikát is alkalmazott. Festményeinek színgazdagságát és színharmóniáját a geometrikus szerkesztés mentén teremtette meg, fehérei, sárgái, pirosai mögött a nagybányai és a nagyalföldi fények derűje ragyogott.
Huzamos ideig munkatársa volt az Új Auróra című művészeti folyóiratnak, amelybe gyakran írt XX. századi jeles magyar művészekről (köztük Barcsay Jenő festészetéről, Csete György Kossuth-díjas építész organikus építészetéről, Csete Ildikó textilművészetéről, Huszárik Zoltán filmrendező- és grafikusról, Kohán György grafikus- és festőről, Várnai Gitta képeiről). A szegedi Tiszatájban, az Élet és Irodalomban, önálló kötetekben (Diabolikon, Békéscsaba, 1988; Kézkivirágzások, Budapest, 1997; Boldogságbetakarítás, Szeged, 2005) is jelentek meg művészeti írásai.
Munkássága elismeréseként Munkácsy Mihály-díjat (1978), Érdemes Művész (1984) és Kiváló Művész (1989) címet, Kossuth-díjat (1995), Klebelsberg-díjat (2002), Hazám-díjat (2004) és Prima-díjat (2005) kapott. Tagja volt a Magyar Művészeti Akadémiának és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.
Művei többek között a Nemzeti Galériában, Székesfehérváron és Szombathelyen találhatóak.
Budapesten hunyt el 2009. május 11-én, életének 87. évében.

(A névjegyek a Wikipédia leírásai és más források alapján készültek.)