Menü Bezárás

Van, mire büszkének lennünk – Megnyílt a Magyarság Háza első tíz évét bemutató kiállítás

Az első tíz év – Szemelvények a Magyarság Háza életéből címmel 2021. december 20-án, hétfőn délelőtt a Szent Máté Kulturális Központban (D50) megnyílt a Magyarság Háza első tíz évét bemutató interaktív utazókiállítás. A tárlatot Csibi Krisztina igazgató köszöntőszavai után Pánczél Károly, a Magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának elnöke nyitotta meg. Az eseményen közreműködött a székelyudvarhelyi Monyo Project. A kiállítás 2022. január 20-ig ingyenesen látogatható a Damjanich utca 50. szám alatti Kulturális Központ első emeletén, majd a tervek szerint bejárja a Kárpát-medencét és a diaszpórába is eljut. Az alábbiakban Pánczél Károly elhangzott beszédét adjuk közre teljes terjedelmében.

Pánczél Károly ünnepi beszéde Az első tíz év – Szemelvények a Magyarság Háza életéből című kiállítás megnyitóján

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Diákok, Tisztelt Igazgató Asszony! Nagy szeretettel köszöntök mindenkit a kiállítás mai megnyitóján. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a nemzeti összetartozás ügyének, a nemzetpolitikának szép ünnepi időszakában vagyunk itt, advent utolsó napjaiban, karácsony előtt. Köszöntöm a Magyarság Háza dolgozóit, igazgató asszony kollégáit. Csodálatos tíz év van mögöttünk és erről a tíz esztendőről szól a kiállítás. 
       Tisztelt ünneplők! Sík Sándorhoz fordulok segítségért, aki így írta le, hogy mit jelent magyarnak lenni: „Magyarnak lenni Szent István tanítása szerint erkölcsi fogalom. Még senkit sem tesz magyarrá az, hogy magyarul beszél. Ez még nagyon kevés. Senkit sem tesz magyarrá az, hogy a vére magyar, sőt még az sem, hogy magyarnak vallja magát: a magyarságot erkölcsi küzdelemmel, Isten sürgette cselekvéssel úgy kell kiküzdeni. Magyarnak lenni erkölcsi lendület. Magyarnak lenni: hit. Hit a magyarság hivatásában. Hit abban, hogy az Isten akar velünk valamit, és hogy a magyarság képes megvalósítani ezt az isteni feladatot. Magyarnak lenni: szeretet, együttérzés, átfogása, átölelése mindannak, ami magyar: a magyar földnek, utolsó talpalatnyi rögének, a magyar történelem minden mozzanatával.”
       Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Ünneplők, ezekből a sorokból is látszik az, hogy nekünk, magyaroknak fontos a kereszténység, és ott van bennünk egy Istentől eredő küldetéstudat. Bármennyi szenvedés is volt rajtunk az elmúlt évszázadokban, büszkék vagyunk magyarságunkra.
       Kedves Ünneplők, a magyarokról szól ez a mai nap is, de engedjék meg nekem, hogy két távoli néppel példálózzak, a havas északról az egyik nép a lappok vagy számik, a másik pedig az eszkimók, akiknek több száz szavuk van arra, hogy éppen a jégnek vagy a hónak milyen a halmazállapota, hogy azon könnyen csúszik-e a szán, rá lehet-e menni a jégre fókavadászaton, vajon a rénszarvasok képesek-e az élelmet előkaparni a hó alól a tundrán, hogy alkalmas-e az jégkunyhóépítésre. Miért használnak erre több száz szót? Azért, mert ez a világ van körülöttük, ez az ő életük. És gondoljanak bele, mi, magyarok pedig azt mondjuk, hogy határon túli magyar, határon inneni magyar, anyaországi magyar, elszakított országrészek magyarsága. Tudunk olyan kifejezéseket, hogy diaszpóra, amelyen a nyugati magyarságot értjük, használjuk azt, hogy szórvány a Kárpát-medencei nemzet széleire, de ismerjük azt a fogalmat, hogy sziget vagy tömb, ilyen kifejezéseket használunk. Miért? Mert ez meg a mi életünk. Ilyenné vált az életünk most már több mint száz esztendeje, százegy esztendővel ezelőtt, és mindez mögött ott van egy szó, Trianon, amiben nagyon-nagyon sok minden benne van. És 101 esztendővel ezelőtt hogyan is kezdtük mi magyarok az életünket? Úgy, hogy szétszakított ország, leszakított nemzettestek, politikai karantén, gazdasági elszigeteltség, a honvédelem gúzsba kötöttsége, kultúrában a magányosság és lelki értelemben társtalanság. Így kezdtük az utóbbi százegy esztendőt.
       És sikerült ezt még megfejelnünk 2004. december 5-én azon a bizonyos népszavazáson a kettős állampolgárságról, ahol sikerült beletaposni a határon túli magyarokba. Az akkori baloldal vezette kormány kampánya elérte azt, hogy az a népszavazás, bár sokan voltak az igenek, mégis eredménytelen volt, és ez a népszavazás egy lelki Trianont okozott, szembe állított magyart a magyarral. Úgyhogy volt honnan felállnunk, de talpra álltunk, egymásra találtunk, és köszönet mindazoknak ebben az egymásra találásban, akik a nemzeti összetartozás ügyét szolgálták akkor is, 2010 előtt, amikor ez nem volt kormányprogram és nem volt munka, és szolgálták a nemzetegyesítés ügyét 2010 után. És köszönet a nemzetegyesítés szolgálatáért a Magyarság Házának, hiszen ahogy a Magyarság Háza megfogalmazza a maga küldetését, hidat, hidakat kell építenie magyar és magyar között. 
       Kedves Ünneplők, 2019 őszén, mint ahogy hagyományos, hogy amikor nincs járvány, akkor Budapesten ülésezik a Diaszpóra Tanács, majd a Magyar Állandó Értekezlet Miniszterelnök úr vezetésével, és akkor Orbán Viktor miniszterelnök úgy fogalmazott: „A száz év magány véget ért.” Mennyire igaz ez a mondat! Rímelt a közelgő századik évfordulóra, de rímelt Gabriel García Márquez Nobel-díjas írónak a regényére is, hiszen az ugyanezt a címet viseli, ráadásul az a regény is arról szól, a szülőföld elhagyásáról, a Paradicsomból való kiűzetésről. De olyan eredményeket sikerült elérni 2010 óta a nemzetpolitikában, ami után méltán lehetett azt mondani, hogy a száz év magány véget ért, és ami nagyon fontos, nem vagyunk egyedül. Nem vagyunk egyedül mi, anyaországi magyarok, nem érezheti magát egyedül a diaszpóra magyarsága és nem érzi magát egyedül a Kárpát-medencei elszakított országrészek magyarsága.
      Miről is szól a nemzetpolitikánk? Válaszokat keresünk Trianonra. Mi igazán elmondhatjuk azt az elmúlt száz évben, hogy nem nem soha, de vajon az örökös nemek kimondása, az örökös gyász előrevisz-e minket? Azt gondolom, hogy keresnünk kell az igen-igeneket a megoldásokra. És ez a megoldás a határokon átívelő nemzetegyesítés. Ezt tűztük ki célul 2010-ben. És a válaszunk Trianonra az a már sokszor megfogalmazott nemzetpolitikának az öt alappillére, amelyből az első az alkotmányos alapok megteremtése volt 2010–2011-ben, hiszen született egy új alaptörvény, amelynek a D cikkelye – sokszor idézzük – arról szól, hogy Magyarország felelősséget visel a határon kívül élő magyarokért. És született egy törvény a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről, mely szerint június negyedike a nemzeti összetartozás napja. Mert bár szétszakítottak minket, mégis összetartozunk. 
       A második alappillér a nemzet közjogi egyesítése volt, hiszen született egy állampolgársági törvény az egyszerűsített honosításról, az állampolgárság megállapításáról, és így nyertünk mostanra már közel egymillió-kettőszázezer új magyar állampolgárt. És született egy választójogi törvény ebben a közjogi egyesítésben, hiszen ma már azok a magyarok, akik az anyaországban állandó lakhellyel nem rendelkeznek, mégis részt vehetnek az országgyűlési választáson és pártlistára tudnak szavazni. Ennek eredménye az, hogy 2014 után a mai magyar Országgyűlés már nem egyszerűen Országgyűlés, hanem sokkal inkább Nemzetgyűlés. 
       A harmadik alappillér az identitásmegőrzés. Erről sok-sok percet lehetne beszélni; engedjenek meg ebből csak felvillantani egy-két programot. Ilyen a nagy sikerű Kőrösi Csoma Sándor Program és a Petőfi Sándor Program, amelyben ösztöndíjasok utaznak a Kárpát-medencébe és a távoli diaszpóra területére Ausztráliától Kanadán át nagyon-nagyon sok helyre az ottani magyar közösségekhez és teremtik meg a kapcsolatot az anyaországgal. Működik hétvégi magyar iskolák hálózata a diaszpórával. Lezajlott egy nagy sikerű óvodaépítési program a Kárpát-medencében, működik a Rákóczi Szövetség és annak diáktáboroztatásai, támogatjuk a magyar házakat és itt vannak a Magyarság Háza programjai az elmúlt tíz évből mint identitásmegőrző programok. 
      S a negyedik alappillér a gazdaságfejlesztés, hiszen gazdaságélénkítő programok, pályázatok nélkül a szülőföldön való boldogulás nehéz, segítenünk kell mindazokat, akik ott élnek és ott akarnak maradni a szülőföldjükön, az ő megélhetésüket.
      Az ötödik elem pedig a külhoni etnikai magyar pártoknak a támogatása. 
      Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt tíz évben kialakítottuk a nemzetpolitika intézményrendszerét. Van a nemzetpolitikának miniszterelnök-helyettese, tárca nélküli miniszter Semjén Zsolt személyében. A Miniszterelnökségen belül végre van az elmúlt tíz évben a nemzetpolitikai államtitkárság, az Országgyűlésben 2011-től működik és 2012-től állandó bizottság az országgyűlési törvény értelmében a Nemzeti Összetartozás Bizottság, működik Kövér László elnökletével a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) és működik újra a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) és a Diaszpóra Tanács. És 2010-ben a Szülőföldért Alap jogutódjaként létrehoztuk a Bethlen Gábor Alapkezelőt, amely az állami nemzetpolitikára szánt pénzalap kezeléséről szól, támogatások folyósításáról, pályázatok elbírálásáról, és ebben a törvényben hoztuk létre a Magyarság Házát is a Bethlen Gábor Alapkezelő szervezetén belül. Az alapkezelő feladata, hogy biztosítson forrásokat és lehetőséget a Magyarság Háza működéséhez, annak a célnak az elérése érdekében, hogy a magyar közösségek kölcsönösen megismerhessék egymást, a nemzeti teljesítményeinket, amikre büszkék lehetünk, azokat bemutassa a Magyarság Háza és a magyar-magyar kapcsolatokat segítse elő. 
      A nemzetpolitikánkról tehát elmondhatjuk, hogy az elmúlt tíz évben számos sikert aratott. Nagyon-nagyon nagy siker, amiben a Magyarság Háza dolgozott, a magyar-magyar kapcsolatok javításában, és köszönöm még egyszer, hogy ehhez a sikerhez a Magyarság Háza hozzájárult. Hiszen volt itt az elmúlt tíz évben több mint kétezer fellépő, művészek, színészek, zenészek, előadók, festőművészek, táncosok, volt több mint ezer előadás 250 ezer résztvevővel és a Határtalanul Program diákjaiból mintegy tízezret látott vendégül a Magyarság Háza. Volt legalább százötven rendhagyó irodalom- és történelemóra, és a járvány alatt is dolgozott a ház, hiszen több száz film készült, nem állt le a ház működése. És a tíz év egyik kiemelkedő eseménye volt, amire a mai kiállítás picit hasonlít. Számomra az egyik legkedvesebb kiállítás volt az elmúlt tíz évből a Mi, magyarok kiállítás, amely fönt volt egy tulajdonképpen szakrális térben, a Budai Várban, a Szentháromság téren. Legalább három éven keresztül látogatható volt ez a kiállítás. Azon az elven alapult, hogy a Kosztolányi Dezső által megjelölt tíz legszebb magyar szó köré – láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír – épült. Bemutatta a nyelvünket, az irodalmunkat, a történelmünket, tudósokat, feltalálókat, természeti kincseket, a hazáért vállalt hőstetteket, sportteljesítményeket, hungarikumokat, a magyar gasztronómiát, vagyis a nemzeti önazonosságunkat, az identitásunkat mutatta be ez a kiállítás. Akkoriban a legkeményebb kritika így szólt arról a kiállításról – nem egy konzervatív portálon jelent meg ez a mondat –, hogy ha ez a nacionalizmus, akkor ezt be kell vinni minden iskolába, sőt a tananyagba. Gratulálok ehhez a kiállításhoz. Ennek a szellemisége is megjelenik ma a tízedik évfordulóra készült kiállításban.
      És ma is ez a kiállítás, amit láthatunk, tematikus csoportokba, utazóládákba rendszerezi mindazt, amit be kíván mutatni: tájainkat, természeti csodáinkat, épített örökségünket, művészetünket, irodalmunkat, zenénket, színjátszást, a magyar konyhát, Hunyadi Mátyás udvarát, de van ott még Mesekuckó is és több száz kisfilm, ami megtekinthető. Ez a kiállítás egy pozitív magyarságképről szól, a pozitív magyarságkép kialakításáról, az egymás iránti felelősségérzet elmélyítéséről, és bemutatja a ránk oly jellemző értékeket, eredményeket, teljesítményeket és sikereket. Összegzésként azt lehet elmondani erről a kiállításról, hogy van mire büszkének lennünk nekünk, magyaroknak.
       Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Zárásként egy igét hadd mondjak még önöknek. Pál apostol Timóteushoz írt első levelében a következő található: „Ha pedig valaki az övéiről és az ő háza népéről gondot nem visel, a hitet megtagadta és rosszabb a hitetlennél.” Kedves ünneplők! A mi házunk népe a magyarság, az anyaországiak, a diaszpóra magyarsága, a Kárpát-medencei magyarság, és az erről való gondoskodás erkölcsi kötelességünk és ebben fő zászlóshajó a Magyarság Háza. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. Áldott karácsonyt kívánok önöknek és ami most a legfontosabb, jó egészséget.

(Lejegyezte: Varga Gabriella)

Fotók: Varga Gabriella, Okos Márton és Magyarság Háza

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.