Vencser László, az európai magyar Életünk újság felelős szerkesztője és a Keresztény Jövőnkért Alapítvány kuratóriumi elnöke 2024. április 17-én, szerdán délután Máriapócson a kegytemplomban barátai körében hálát adott az elmúlt hónapok kegyelmeiért, imádkozott egészségéért, élő és elhunyt szeretteiért, tanítványaiért, évfolyamtársaiért és Európa jövőjéért.
A hálaadásban és könyörgésben vele tartott Tófalvi-Balassa Szilvia énektanárnő, a Hitel Múzeum-Galéria Alapítvány elnöke Budapestről, Varga Gabriella, az Életünk újság főszerkesztője, a Keresztény Jövőnkért Alapítvány ügyvezető titkára szintén Budapestről, Juhász Imre újfehértói plébános két hittanos növendékével, Buczkó József hajdúnánási néprajzkutató-muzeológus, a helyi egyházközség világi elnöke, és csatlakozott a csoporthoz dr. Papp Tibor görögkatolikus pap, a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola oktatója.
A szentmise kezdetén szívünkből csendültek fel a Máriát köszöntő ének sorai: „Nyíljon ki szívetekben az örömvirág! / Zengjétek, hogy hallja meg az egész világ! / Édesanyánk, hozzád jöttünk, / lángadozva, mert szeretünk, / ó, Szűz Mária, / hogy köszöntsünk úgy, mint egykor / az Úr angyala.”
A Magyarok Nagyasszonya ünnepe alapján összeállított liturgia részeként az olvasmányt Sirák fia könyvéből, a szentleckét Szent Pál apostolnak a galatákhoz írt leveléből, az evangéliumot Szent Lukács könyvéből hallhattuk. Tófalvi-Balassa Szilvia énekhangjával kiegészülve különösen szépen csengett az Örvendetes napunk támadt, az Angyaloknak királynéja, tiszta Szűz, később az Égből szállott szent kenyér és a többi ének.
Beszédében Vencser László elmondta: amikor otthon, Székelyföldön jár, mindig elmegy a Csíksomlyói Szűzanyához hálát adni és megfogalmazni kéréseit. Ugyanezért pappá szentelésének 52. évfordulóján, 2023. szeptember 12-én a mariazelli zarándokhelyet kereste fel, ahová több mint félszáz Ausztriában élő magyar is elkísérte. A főcelebráns kifejezte örömét, hogy most itt lehet a máriapócsi kegyoltárnál, kedves barátaival együtt. Szintén a hála és a kérés vezette ide – magyarázta. Hálát adni jött a 2023. október 13-án végrehajtott műtét sikeréért és az azóta eltelt hathónapnyi időszak alatt tapasztalt gyógyulásáért, egyúttal kérte a Szűzanya közbenjárását, hogy az április végén esedékes egészségügyi kontrollvizsgálatok szintén jó eredményt hozzanak.
A továbbiakban Vencser László megemlékezett arról, hogy egy nappal korábban, 2024. április 16-án hatvanadik évfordulója volt Jakab Antal püspök börtönből való szabadulásának. Szóba hozta azt is, hogy egy nappal később, 2024. április 18-án 53. évfordulója lesz annak, hogy az évfolyamtársait Márton Áron püspök Gyulafehérváron a székesegyházban pappá szentelte. Megemlítette, hogy az abban az évben szentelt 12 évfolyamtárs közül négyen már távoztak a földi életből: Sáska Jenő, Siklósi Sándor, Kolozsvári István és Cserháti Ferenc. Az élők közül hárman még aktív papként, öten pedig – beleértve őt magát is – nyugdíjasként szolgálnak.
Hallhattuk a szentbeszédben azt is, hogy Vencser László 1976–1996 között pappá szentelt tanítványai közül 77-en elhunytak. A volt erkölcsteológiatanár és vicerektor értük is imádkozott Máriapócson.
Beszéde folytatásában külön kérte a Szűzanya közbenjárását családtagjai egészségéért is, akik Gyergyószentmiklóson élnek és akik közül a legfiatalabb, Edina május 5-én járul először szentáldozáshoz. Ugyanígy imádkozott a jelenlévő, de a távol lévő barátaiért is, köztük Ausztriában élő falusfeleiért.
Végül, de nem utolsósorban fontosnak tartotta imáiba foglalni azt is, hogy a világban hallgassanak el a fegyverek, legyen mielőbb béke, továbbá hogy az Európai Unió térjen vissza az alapítók által kifejezett elvekhez, értékekhez.
Gondolatait Vencser László azzal zárta, hogy mint minden zarándokhelyről, úgy Máriapócsról is gazdagodva, lelkileg feltöltődve térünk haza. Amint hallottuk Szent Lukács evangéliumából: „Az Úr veled van”, mondta az angyal Máriának, úgy nekünk is meggyőződésünk, hogy az Úr állandóan velünk van, meghallgatja kéréseinket és segít nekünk különféle élethelyzeteinkben. „Azt is hallottuk a szentleckében, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ennek tudatában érkeztünk zarándokként Máriapócsra és ezzel a tudattal távozunk innen. Magunkkal visszük a Szűzanya üzenetét, akiről Sirák fia könyve a mai olvasmányban így ír: »Anyja vagyok én a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, a hitnek és a szent reménynek.« A Szűzanya a mi anyánk is, aki mindig vigyáz reánk, mindig velünk van és bátorít minket” – zárta szavait Vencser László.
A hívek könyörgésében fohászkodtunk Szentatyánkért, hogy az ő vezetésével Krisztus hűséges tanítványai és Nagyasszonyunk buzgó gyermekei legyünk. Főpásztorainknak, papjainknak és szerzeteseinknek testi-lelki erőt kértünk, hogy munkájuk nyomán egyre gazdagabban viruljon a krisztusi élet Mária országában. Kértük az Urat, fogadja el jelenlévők hálaadását, hallgassa meg kérő imáikat, illetve tekintsen az egybegyűltek szűkebb és tágabb közösségeire és segítse azok tagjait a kölcsönös megbecsülés, tisztelet és egyetértés útján járni. Végül azt kértük az Élet és a Halál Urától, hogy jutalmazza meg az örök boldogsággal elhunyt szeretteinket és mindazokat, akik hozzánk közel álltak.
A szentáldozás után elénekeltük a Nagyasszonyunk, hazánk reménye kezdetű éneket, majd egy nem mindennapi tanúságtételt hallhattunk az áldás előtt. Buczkó József lépett az ambóhoz, és felelevenítette, hogy annak idején a hároméves kisfián súlyos betegség lett úrrá. Kiütések lepték el a testét, és az aggódó szülők hiába kerestek fel több orvost is, egyikük sem találta a gyógyírt. Végül a család felkerekedett és elzarándokolt a Pócsi Máriához. Az apuka karjaiban a beteg gyermekkel lépett a Szűzanya képe elé, segítséget kérő imái közben felmutatta Neki, eközben a felesége a templomban fohászkodott az Égi Édesanyához, hogy járjon közbe a gyermek gyógyulásáért. Négy nappal később eltűntek a kiütések, a kicsi ismét egészséges volt. Az orvosok nem tudtak az esetre magyarázatot adni.
Buczkó József felfedte a csoport előtt azt is: ezt a nem mindennapi történetet számos alkalommal felidézte magában itt a pócsi kegytemplomban, azonban most először elevenítette fel a történteket hangosan, hívek előtt, a kegykép alatt. S hogy miért tette ezt éppen most? Hogy ezzel is megerősítse Vencser atya előtt: a Szűzanya meghallgatja a hozzá fordulókat.
A szentmise a Boldogasszony anyánk közös eléneklésével ért véget, de a társaság egy része még együtt maradt, így téve kerekké ezt a délutánt.
Mit is mondhatnánk, mondhatnék még?
„Ó hallgasd meg hő imám, Könnyező Szent Szűzanyám, s add meg azt a kegyelmet, melyért Hozzád esdeklek. Ámen.”
Varga Gabriella
A fényképgaléria IDE KATTINTVA tekinthető meg.
