Menü Bezárás

Az Eucharisztia címet is viselhetné – Lukácsovits Magda esztelneki templom részére készült falképvázlatáról

Lukácsovits Magdának az esztelneki templom részére készült freskóvázlata az Eucharisztia címet is viselhetné, mint ahogy az tematikájában a tabernákulum közvetlen szomszédságába vagy éppen az oltár fölé illeszkedhet, de mindenképp egy templomszentély részére indított munkát vélünk felfedezni benne.

A négyzet alakú vázlat függőleges középtengelyén a karjait áldásra táró Krisztus egész alakja látható, a képen való jelenléte betölti a teljes kompozíciót. A Megváltó feje fölött lángnyelvek, mellének közepén fehér szentostya, körülötte aranykereszt alakban elhegyesedő sugarak, a jobb melléből kicsöpögő vért egy aranyszínű kehely fogja ki. Jézus istenemberségét művészileg találékony módon a deréktól átlátszóként való ábrázolása is fokozza optikailag. A második háttérben egy hullámzó tengeren ábrázolt vitorlás hajót láthatunk, a fehér színű vitorlán a Krisztus monogrammal (XP), a hajóorron a reményt szimbolizáló horgonnyal.

A vázlatrajz közepétől lefelé részleteiben még kidolgozatlan embercsoportok tűnnek fel, hét különböző együttesben. Jézus jobbján két embercsoporttal találkozunk:

  • hat különböző nemű és korú meztelen ember, akik karjaikat Jézus felé tárják, Őt próbálják megérinteni, megbocsátást, lelki gyógyulást remélve;
  • szintén hat személyből álló jelenet: egy piros miseruhát viselő pap, kezében gyertyát tartó ministráns asszisztálásával egy előtte térdeplő idős embert áldoztat, mögöttük sorban áll egy háromtagú fiatal család, kisgyermekkel az apa ölében.

A kiskompozíció a három generációt sejteti.

A Megváltó balján öt kisebb személyi kompozíciót azonosíthatunk:

  • egy héttagú, színes hosszú ruhát viselő, perspektivikusan elrendezett embercsoport, kezük imára kulcsolva;
  • egy háromtagú, kendőt viselő, egymással szemben álló vidéki asszonycsoport, amelyből az egyikük imára összetett kezében rózsafüzért tart;
  • egy háromtagú férficsoport, szintén vidéki munkásöltözetben és kezükben szerszámokkal (kalapács, kasza, fűrész);
  • egy kórházi ágyban fekvő beteget vizsgáló orvos, akiből együttérzés sugárzik az ápolandó személy felé;
  • székely népviseletbe öltözött háromtagú embercsoport: egy kisfiú és egy kislány széken ülő édesapjukat figyeli, amint a Szentírásból olvas nekik.

Jézus Krisztus bal és jobb oldalán a következő két újszövetségi idézetet olvashatjuk: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20) és „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van és én feltámasztom az utolsó napon” (Jn 6,56). Mindkét közismert szentírásidézet Jézus állandó jelenlétére és az Oltáriszentség megváltó erejére utal. A kép legalján vízszintesen pedig az „Íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28,20) felirat teszi teljessé szövegértelmezésben a freskóvázlatot.

A vázlat színei vidámak, nyugtatóak, az alakok elhelyezése a sík felületen figyelemmel van a térbeliségre, a kompozícióból összhang, remény és nyugalom árad.

A Jézus alakját körülvevő alakok öltözetéből és ábrázolásmódjából, valamint a feliratok értelmezéséből arra következtethetünk, hogy a freskót a művésznő székelyföldi falusi templom szentélye részére szánta.

Forrás: Bernád Rita, Tekerőpatak: „Íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28,20), In.: Fidem pinxit – Sie malte den Glauben – A hitet festette, Das Lebenswerk der siebenbürgischen Kunstmalerin LUKÁCSOVITS MAGDA erdélyi festőművésznő életműve, BAUER – VERLAG Thalhofen, 2014, I. kötet 63. old., II. kötet, 36–37. oldal.