Menü Bezárás

„Megyek, megyek az alkonyati fényben, Piros reményben” – Ezüstmiséjét ünnepelte Bécsben Varga János, a Pázmáneum rektora

„Virág közt jártam, friss vetés közt, / A dús határ mind nekem állt, / Huszonöt termő boldog éven át” – idézte legkedvesebb költője, Sík Sándor versének sorait Varga János, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye egykori bécsi szemináriuma, mai tanulmányi és vendégháza: a Collegium Pázmáneum rektora június 19-i hálaadó szentmiséjén. A patinás intézet kápolnájának búcsúján, Jézus Szent Szíve ünnepén 25 éves papságának, 60. életévének és 10 éves bécsi szolgálatának hármas jubileuma alkalmából az ünnepeltet szentbeszéddel Vencser László, jókívánságaikkal pedig magyarországi és ausztriai vendégek köszöntötték.

Az ünnepelt meghívását elfogadta és az alkalmat megtisztelte személyes jelenlétével a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárság Délvidéki és a Diaszpóra Főosztályának vezetője, Pirityiné Szabó Judit, kedves férjével; Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója; Maurer Péter, a szombathelyi Martineum Felnőttképző Akadémia igazgatója; Bárány Anzelm, a bécsi Balassi Intézet – Collegium Hungaricum igazgatója; Wurst Erzsébet, a bécsi Kaláka-Club elnöke; Tánczos Zoltán, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének vezetőségi tagja; Tánczos Etelka Kinga, a bécsi Europa-Club vezetőségi tagja és sokan mások, mintegy negyvenen.

A szentmise kezdetén bevezetőszavaiban Varga János felidézte: a városmajori Jézus Szíve-templomban keresztelték, ott énekelt a kórusban, ott kapta hivatását és most egy Jézus Szíve-kápolnában adhat hálát huszonöt papi évéért, Jézus Szíve Főünnepén. „Jézus Szíve Isten szeretetének a legeslegközéppontja” – fejezte ki örömét a Pázmáneum rektora. Humorosan megjegyezte azt is: az ezüst nem liturgikus szín, az ezüstérem, a második helyezés – még – nem győzelem…

Varga János 1960. április 12-én született Budapesten. Harmincöt évvel később, 1995. június 17-én szentelte pappá az esztergomi bazilikában Paskai László bíboros. Egyik közelmúltbeli írásában Isten hívószavait, a kiválasztást, a szólítás konkrét pillanatait: az elsőáldozáshoz kapcsolódó felnőtt-ifjúsági hittanórákat, a bérmálkozást, a Budapest–Esztergom útvonalon a papszentelési éjszakai zarándoklatokat, a kóruséneklést Bach János passiójának zárókoráljával – „Ich will Dich preisen ewiglich!”, „Téged akarlak örökre dicsőíteni!” egy-egy új kezdetnek, egyben csodálatos utazásnak nevezi, amely elvezette őt a pappá szenteléshez. Választott két papi jelmondata közül az egyiket – „Krisztus szeretete sürget minket” (2Kor 5,14) – annak idején a meghívóra, a másikat pedig – „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,13) – az újmisés szentképre írta. Caritas Christi urget nos – Szent Pál szavai álltak azon a gyertyán is, amely huszonöt évvel ezelőtt és most, a hálaadó szentmisén is lobogta fényét az oltáron.

Ennek a két jelmondatnak a szellemében kezdte meg Budapesten papi szolgálatát huszonöt évvel ezelőtt Varga János. Tizenkét évig segédlelkészként volt jelen a fővárosban, majd Remetekertvárosban plébánosként vezette a Szentlélek-plébániát. Aktivitását a Communione e Liberazione és a Házas Hétvége mozgalomban, a médiában és a kulturális élet szervezésében jól ismerjük. Tíz évvel ezelőtt, 2010. augusztus 1-jén érkezett az osztrák fővárosba és vette át rektorként a Pázmáneum vezetését.

„Jézushoz hasonlóan Te is állandóan hívod az embereket, mert tudod, hogy sokan vannak, akik terheket cipelnek. Hiszel abban, hogy ez a négyszáz éves intézet képes összegyűjteni az embereket, képes a bécsi magyarok számára igazi otthont nyújtani” – mutatott rá szentbeszédében Vencser László, majd emlékeztetett az ünnepelt szavaira, aki a csillagászati tavasz elnevezés helyett bevezetné a kegyelmi tavasz kifejezést, mert szerinte ebben konkrétan is megmutatkozik Isten üdvözítő működése, a megváltás kegyelme és annak gyümölcsei. „Ilyen tavaszt hoztál tíz évvel ezelőtt ide Bécsbe, a Pázmáneumba. Lelki, szellemi, kulturális központtá tetted ezt a házat, ahol az emberek a szombat esti szentmiséken, a különféle programokon töltekeznek és megerősödnek. A bécsi magyarok, de minden magyar nevében is megköszönöm Neked ezt az önzetlen szolgálatot” – fogalmazott az ausztriai idegen nyelvű pasztoráció napokban leköszönő országos igazgatója. Közös emlékeik közül Vencser László felidézte a 2011. szeptember 12-i, ditrói, Idegenből a szülőföldért című konferenciát, Márton Áron püspök szarkofágjának 2016. szeptemberi gyulafehérvári megáldásának szép eseményét, az ausztriai magyar és magyarul beszélő papok mindenkori januári kismartoni találkozóit és más alkalmakat, amelyeket Varga János előadásával, lelkivezetői, paptestvéri, baráti és humorral tele szavaival gazdagított-gazdagít. „Ezüstmiséd alkalmával megköszönjük Neked mindazt, amit életedben tettél, amit 25 éves papi szolgálatod által az embereknek nyújtottál. Imádkozunk érted, hívek és mi, paptestvéreid. Kívánjuk, hogy örökre dicsőítsd Istent és enyhítsd az emberek fájdalmát, könnyítsd terheiket. Gratulálunk Neked! Ad multos annos!” – zárta szavait az ünnepi szentmise szónoka.

A Ripka János cselló- és Várkonyi Borbála fuvolajátékával még ünnepélyesebbé tett szentmise végén köszönetét Varga János így sűrítette csokorba: „Hála az életért, a szülőkért, a nevelőkért, a hitért, a tudásért, a szeretetért, a jótevőkért, a segítőkért, a példaképekért, a barátokért, a társakért, a munkatársakért, a közösségekért, a munkáért, a szolgálat lehetőségéért, a nehézségekért, a próbatételekért, a bizalomért, a bocsánatkérés és a megbocsátás lehetőségéért, a biztatásért és elismerésért, azért, hogy sokat kaptam, azért, hogy jót tehettem, azért, hogy most is tehetem a jót, és azért is, ha az Úr ad még időt…”

S amint Sík Sándor szavaival kezdte, úgy azzal is zárta hálaadó szentmiséjét, a Borongás naplementekor költemény szavait ültetve a maga és vendégei szívébe.

Borongás naplementekor

Közelebb hozzám a vég, mint a kezdet.
Még dús gerezdek
Hintálnak izmos száramon.
A szüretelők fiatalja, vénje
Sikongva jár még mézes venyigémre,
Még idecsalja illatom.

Még szeretem az ablakom kitárni,
Hegyeket járni
Hajlós bokám nem lomha még.
Megkönnyezem az eldobott virágot,
S ha két szerelmest összenézni látok,
Még mindig áldást mondanék.

De néha nincsen íze a gyümölcsnek.
Már néha bölcsnek
És hűvösnek érzem magam.
Sokszor messzének látom már a messzét,
S mint nesztelen fecske a ház eresszét,
Valami olykor megsuhan.

Hajamban több a szürke, mint a barna.
Az évek karma
Belém-belémkap vérzetőn.
Meg-meglegyint a túlnani sötétség,
Mikor az esti nap legördülését
Lesem a hűlő hegytetőn.

Nézem a gyorsan eltűnő korongot,
És elborongok,
De sohasem a múltakon:
Még nem tanultam visszanézni mélán,
A pezsgő pír az esti ég acélán
Nekem még hívó sugalom.

Megyek, megyek az alkonyati fényben,
Piros reményben,
Előretárva két karom.
Mit bánom én, ha nő az árnyék!
Mindent, mindent, ami rendelve vár még:
Fiatal szívvel, akarom.

Ezüstmiséje alkalmából a Szentatya is elküldte az ünnepeltnek apostoli áldását. Az okiraton ez áll: „Őszentsége Ferenc Pápa szívből adja Apostoli Áldását pappá szentelésének 25. évfordulója alkalmából Főtisztelendő Varga János életére, bőséges mennyei kegyelmeket kérve számára, és a Szentséges Szűz Mária anyai pártfogását, hogy növekvő hűséggel és belső örömmel folytassa Istennek és Egyházának szentelt imádságos papi hivatását. Esztergom, 1995 – 2020. június 17., Vatikánváros, 2020. május 13., Card. Konrad Krajewski Eleemosynarius Apostolicus.”

A hálaadó szentmise után Varga János a következő szövegű emléklappal ajándékozta meg a jelenlévőket: „»…nem az a dolog lényege, amivé a természet alakította, hanem amivé a szentelés változtatta… nagyobb az ereje a kegyelemnek, mint a természetnek« (Szent Ambrus). Hálás imádsággal mindazokért, akik elkísértek eddig az évfordulóig, és imát kérve mindazoktól, akik ezt a szentképet a kezükben tartják, hogy Isten tegye teljessé a jót, amit megkezdett bennem. Ezüstmisés áldással Varga János, 2020. Bécs – Budapest”

Mi pedig, akik ezt a szentképet átvehettük tőle, csatlakozunk a Vencser László ajándékplakettjén álló szavakhoz: „Isten áldása kísérjen útjaidon!”

Varga Gabriella
Fotók: Tánczos Zoltán

Bővebb fényképgaléria ITT.