Menü Bezárás

Tájékoztat, szórakoztat, nevel – Húsz éve közvetíti értékeinket a Torontói Magyar Rádió

„Zsolt, én minden héten tanulok magától valamit!” A rádió egyik hallgatója mondta ezt Bede-Fazekas Zsolt szerkesztő-riporter-műsorvezetőnek. „A magyar adás két órájában egyetlen unalmas perc sincs!” Ezt egy másik hallgató véleményezte így.. Mi a titka vajon a huszadik születésnapját ünneplő, „mindentől és mindenkitől független” Torontói Magyar Rádiónak? Alighanem a szerkesztő maga, aki úgy tartja: amikor a tarkabarka kanadai (éteri) nyelvtengerben megszólal a mi csodaszép magyar hangunk (nyelvünk), érdekes, fontos és szép jelzőkkel illethető tartalmat kell közvetítenie, olyant, amiből tanulni is lehet.

A 2000 februárjában alapított Torontói Független Magyar Rádió nyelvünk, hagyományaink, kultúránk megőrzését és továbbadását tekinti küldetésének, ezért is határozta meg úgy önmagát, hogy „magyar rádióadás magyaroknak magyarokról”. Helyesebben, szerkesztő-műsorvezetője, Bede-Fazekas Zsolt jelölte ki ezt a missziós irányelvet a rádió számára és tette az adást kellően színessé és témagazdaggá ahhoz, hogy minden hallgató, kortól és foglalkozástól függetlenül, kedvét lelje benne. Hírek, információk, riportok hangzanak el hullámhosszán Kanada és a történelmi Magyarország területéről – az utóbbi Kleindl László marosvásárhelyi tudósító, Lehőcz László, a Temesvári Rádió munkatársa, Bálint Csaba, a szabadkai Pannon RTV munkatársa és Kiss Ágnes magyarországi riporter tudósításainak köszönhetően. Mindezt anyanyelvi rovatok, történelmi érdekességek, könyv- és programajánlók, szív küldi üzenetek, vendégváró, böngésző, humor, Fülöp László mesterszakács étkei és természetesen sok-sok, minden korosztálynak és ízlésnek megfelelő zene színesíti.

Bede-Fazekas Zsolt Győrben született 1961. december 12-én. 1980 és 1987 között a Győri Nemzeti (akkor Kisfaludy) Színházban dolgozott feleségével együtt, aki Pécsett végzett balett szakon; Hortenzia táncolt, Zsolt pedig segédszínészi státusban játszott a társulatnál. E mellett, ahogy Zsolt mondja, „nyakig benne volt a kultúrában”. „Imádtam a filmet, az irodalmat – a fizetésem nagy része minden hónapban az antikváriumba és a könyvesboltokba vándorolt –, filmklubokba jártam, az amatőrszínház-mozgalom munkájában is részt vettem. C és B kategóriás rendezői szakot is végeztem, ami rendezvényszervezői bizonyítványt is adott” – meséli. S felidézi azt is, hogy „ennek a nagy győri kulturális lubickolásnak” a nyolcvanas évek második felében a 3/3-as ügyosztály vetett véget: megpróbálták beépíteni abba a besúgói rendszerbe, amely behálózta az egész színházat és az egész országot. Feleségével nem láttak más kiutat: 1987-ben elmenekültek Magyarországról.

Egy Ausztriában töltött év után négy bőrönddel megérkeztek Kanadába; a négy bőröndből kettőben könyvek voltak. Torontóban Zsolt első útja a könyvesboltokba vezetett. „A Pannonia volt az egyik, ahol megpillantottam a Torontói Magyar Színház plakátját, és a következő héten már próbáltam a társulattal” – folytatja a visszatekintést. 1989-től több mint tíz éven át játszott a torontói Magyar Színház tagjaként. Olyan, főleg táncos-komikus szerepekben mutatkozott be, mint a Cigány (Kálmán I.: Marica grófnő), Frédi (Hervé: Lili bárónő), Fritz (Jacobi V.: Leányvásár); Ernő (Csiky G.: A nagymama).

„A Pannonia Könyvesboltban az is átfutott a gondolataimon, hogy de jó lenne, ha ez a bolt az enyém lenne… Ma ez a könyvesbolt a miénk, de mivel az egyetlen és utolsó magyar könyvesbolt a teljes nyugati diaszpórában, ezért csak az egyik szemem nevet, a másik sír” – fedi fel érzéseit.

Közben Torontóban filmklubot indított és a Magyar Ház kultúrigazgatói tisztét is betöltötte hat éven keresztül. A kulturális küldetését ilyen sokrétűen teljesítő Bede-Fazekas Zsolt már csak egy lépésnyire állt egy a művészet, a szórakozás és a hagyományok ötvözésének talaján álló klub létrehozásától. Nem is habozott sokáig: felségével 1996-ban megalapították a Paraméter Gondolat Ambulanciát, amely fennállásának mintegy negyedévszázada alatt közel félezer értékálló kulturális-közéleti programot nyújtott a közönségnek, és olyan kiválóságokat látott falai között, mint Cseh Tamás, Berecz András, Vándor Éva, Eperjes Károly, Császár Angéla, Hobó, Jancsó Miklós, Mácsai Pál, a Bojtorján együttes, Tolcsvay Béla, Balogh Kálmán, Háy János, Böjte Csaba, Tarlós István, Szász Jenő… és a neveket még hosszan lehetne sorolni.

Most pedig, lám, 2020 februárja végén a Torontói Független Magyar Rádióról beszélgetünk. Mert húszéves lett, és mert kíváncsiak vagyunk mindenre. Az útra, amely idáig elvezetett. Az örömökre. A gondokra. A tervekre. Bede-Fazekas Zsolt itt is Tamási Áront idézi: „Mint jelképes erő és hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye. Kegyelet, hűség és becsület illeti őt.”

– Amikor elkezdtem rádiózni, interjút készített velem Budapesten Perjés Klára, a Kossuth Rádió akkori főszerkesztője. A műsorom felépítéséről, tartalmáról kérdezett. Közélet, közösségi élet, hírek, irodalom, művészet, történelem, interjúk és illusztrációként zene – feleltem. Meglepetten érdeklődött tovább: az emigrációban nem csak a muzsikát, a magyar nótát kedvelik a hallgatók? Azt válaszoltam, hogy a hallgatók azt szeretik, amit adunk nekik. Igen, kezdetben néhányan hiányolták a magyar nótákat a műsorból, de én követtem rendületlenül a magam elveit és útját, azt, hogy ebben a tarkabarka kanadai (éteri) nyelvtengerben úgy szólaljon meg a mi csodaszép magyar hangunk (nyelvünk), hogy közben érdekes, fontos és szép tartalmakat közvetítsen, amelyekből még tanulni is lehet. Egyik hallgatónk meg is jegyezte, hogy „Zsolt, én minden héten tanulok magától valamit”. Idős emberek mondják, hogy számukra a magyar rádióadás a hét legfontosabb eseménye. Egy másik hallgató véleménye szerint a mi adásunk két órájában egyetlen unalmas perc sincs. Talán mert igyekszem érdekesen és színesen szólni hozzájuk. És mert nálam a magyar szó az első és a zene csak illusztráció! Ha fordítva van, akkor egy idő után az a kevés szó is, ami elhangzik, érdektelenné válik. A nóta egyébként is ott van mindenkinek a lakásában; lemezen, kazettán, CD-n, és az én feladatom sokkal több annál, mint hogy az otthon hallgatott kedvenceket a rádióban is lejátsszam. Úgy tűnik, mégiscsak helyes döntés volt, hogy a magyar nótát magyar szóra cseréltem – ismertette lapunknak munkáját Bede-Fazekas Zsolt.

Megtudtuk tőle azt is, hogy a rádió szoros kapcsolatot tart a torontói Szent Erzsébet Egyházközséggel, Kanada legnagyobb és Észak-Amerika egyik legnagyobb katolikus közösségével, ahol a nyugati diaszpóra legnagyobb hétvégi iskolája is működik. „A jezsuita Forrai Tamás plébános abszolút kultúrember, érkezésével valóságos vérátömlesztést kapott a közösség. Programokat szervez és otthont ad más, nagyobb teret igénylő rendezvényeknek, köztük az enyémeknek is. Inspiráló számomra Tamás atya aktivitása, ezért teljes mellszélességgel melléálltam” – magyarázta Zsolt. Elmondta azt is: a rádióban rendszeresen hirdetik az egyházközség programjait, egy-egy ünnep kapcsán Tamás atya gondolatait is megosztják a hallgatókkal és időről időre mikrofonnal is felkeresik őt. Tamás atya is rendszeresen meghívja – nemritkán díszvendégként – a rádiót az egyházközség jeles eseményeire.

„Mivel református vagyok, a protestáns gyülekezetek felé is igyekszem nyitni. A legnagyobb református gyülekezet, a 91 éve létező Első Magyar Református Egyház is partnerként tekint a torontói magyar rádióra” – tette hozzá a rádió szerkesztő-műsorvezetője. Megemlítette azt is, milyen nagy élményt jelent számára, amikor egy-egy stúdióbeszélgetésben megtapasztalja azt, ami főleg a kis gyülekezetek pásztoraira jellemző: hogy tűzbe mennének a nyájért.

A kerek évforduló persze a nehézségek számbavételére is alkalmat ad. Napjainkra megváltoztak a rádiózási szokások, a fiatalokat a rádió kevésbé vonzza. Az évi 30 ezer dollárnyi stúdióbérleti díjat sem egyszerű előteremteni. „Nemrég, anyagi okokból lecsökkentettük a műsoridőt egy órára, majd öt hónap után nem bírtuk tovább a 60 perc szűkösségét és visszavettük a második órát is” – tájékoztatott az adás gazdája.

Bede-Fazekas Zsolt és felesége, Papp Hortenzia harminckét éve élnek Kanadában. Három gyermekük született ott: két fiú és egy lány. Mindhármukat megpróbálták jó magyarnak nevelni. Új hazájukban is a magyar értékek képviseletét tekintik egyik legfőbb küldetésüknek. Alapelvük, hogy a diaszpórában élő magyaroknak is kötelességük megőrizni kultúrájukat, ehhez pedig a bálok, a gálavacsorák és a látványos koncertek nem elegendőek.

„Könyves emberként azt mondom, hogy addig van nyugati diaszpóra, amíg van könyvesboltja. Persze fizikai értelemben a magyar boltok megszűnése után is van magyar diaszpóra, de mivel a megmaradásunk elsősorban a kultúránkban és a hagyományainkban kulcsszerepet játszó nyelvünkben ölt testet, ezért ha a nyelv, vagyis a könyvesbolt, a rádió, a tévé, a heti- és havilapok és a nyelvünk más hordozói-megtartói eltűnnek, akkor végünk van! Ha a felnövekvő, ma néptáncra, cserkészetbe, hétvégi magyar iskolába járó gyermekek lába alól az emigráció által az elmúlt évtizedekben felépített fundamentumot kihúzzuk, akkor ezek a fiatalok ott fognak majd lebegni a semmiben…” – ad hangot aggodalmainak Zsolt.

Filmklub, színház, kultúrigazgatóság, Pannónia Könyvesbolt, Paraméter Klub, Magyar Rádió – Bede-Fazekas Zsolt ennél többet aligha tehetne értékeink „Óperencián túli” őrzésének ügyéért. Rádióadása megérdemelten részesült 2010-ben Award of Excellence for Best Ethnic show, Toronto, 2013-ban pedig Ex Libris Award (from Hungary) és Producer of the Year elismerésekben. Ő maga méltán vált 2015-ben a Magyarország Barátai Közösség tagjává és vette át a Magyarország Barátja Díjat 2019-ben Budapesten, és okkal adta át számára ugyancsak tavaly a „Kanadai magyar év embere” kitüntetést Torontóban az Extra Hungariam Alapítvány elnöke, Vaski Gábor és Palkovics Valér főkonzul.

Engedtessék meg, hogy egy nem mindennapi „sztorit”  is szóba hozzunk itt még, ha már átfogó képet szándékozunk nyújtani Bede-Fazekas Zsolt életéről és a kanadai magyar diaszpórában végzett, minden figyelmet megérdemlő munkásságáról: 2007. augusztus 20-án elvileg kapott a magyar államtól egy Pro Cultura Hungarica kitüntetést, ám mégsem. Mert mielőtt átadták volna, vissza is vonták. Végül mégis hazavihette a díjat – egy nejlonszatyorban. De hivatalosan nem tartozik a díjazottak közé.

„A programjaimat látogató kanadai magyar honfitársak jelezték az Ottawában székelő magyar nagykövetnek, hogy milyen komoly szellemi és kulturális munkát végzek – meséli a »sztorit« Zsolt. – A nagykövet akkor eljött Torontóba, megnézte az egyik ünnepi rendezvényemet (akkor még nem tudtam, hogy bárki is rám irányította a figyelmét). Később írt nekem egy hosszú levelet, amelyben felfedte, hogy az itteni magyarok hívták fel figyelmét a munkámra, gratulált, és biztosított arról, hogy ha bármiben segítségre lenne szükségem, számíthatok rá. Nemsokára lejárt a mandátuma, viszont távozása előtt valamiről még intézkedett; a torontói magyar főkonzul telefonon értesített arról, hogy a nagykövet úr felterjesztett Pro Cultura Hungarica kitüntetésre. Egy idő után ismét jelentkezett, írta, hogy gratulál, a díjat megítélték, és akkor fogom megkapni, amikor egy magas rangú állami vezető érkezik hozzánk. Telt-múlt az idő, közben jártak mifelénk politikusok, még a köztársasági elnök is, de a díjamról nem érkezett semmi hír. Amikor a főkonzullal erről beszélgettem, csak csóválta a fejét, hogy nem érti, mi történhetett. Aztán persze mindenre fény derült…”

Történt ugyanis, hogy a díj megítélése és tervezett átadása között Bede-Fazekas Zsolt, aki akkoriban a torontói Magyar Ház kultúrigazgatója volt, meghívta Kanadába a Civil Jogász Bizottság tagjait, akik a 2006-os véres eseményeket alaposan kivizsgálva fényt derítettek a szemkilövetésekre, bántalmazásokra, egyszóval a rendőrterrorra. Akkora volt az érdeklődés Torontóban a Civil Jogász Bizottság előadása iránt, hogy a meghívásból észak-amerikai körút lett. Ez természetesen nem esett jól az akkori magyarországi hatalomnak – Bede-Fazekas Zsolt már megítélt elismerését visszavonták, és úgy rendelkeztek, hogy a már Torontóba kiküldött díjat a konzulátus dobja a szemétbe.

„Amikor ugyanez a hatalom jó néhány külföldi kirendeltséget bezáratott, köztük a torontói konzulátust is, zárás előtt pár nappal a főkonzul behívott egy búcsúkávézásra – folytatja a »sztori« mesélését Zsolt. – Miközben szürcsöltük a kávét, a neje behozott a raktárból egy nejlonzacskót, benne az én Pro Cultura Hungarica kitüntetésemmel… Azt mondta, a szívük szakadt meg, hogy nem adhatták oda, a díjat sem volt szívük a szemétbe hajítani, eltették a raktárba…. A díjat azóta is őrzöm. Ha belegondolok, hatalmas eszmei értéket képvisel…”

Nem elhanyagolható adalék az iméntiekhez, hogy a Civil Jogász Bizottság előadásának estéjén a torontói Magyar Házban a környéken zarándokoló Böjte Csaba is megjelent. Az érdeklődők tömegének nagyságát is jól mutatja, hogy azon az estén tízezer dollárt gyűjtöttek össze Csaba testvér alapítványának. Sőt Csaba testvérnek egy régi álmát is teljesítették: megkapta első kis Macintosh laptopját, hogy útközben is dolgozhasson.

„Azért fontos számomra a Magyarország Barátai Díj, mert még soha nem kaptam ekkora elismerést. Az ember munkájának a komoly elismerése azért lényeges, mert további munkára ösztönöz. De a Magyarország Barátai Díj fontos számomra azért is, mert benne van a Pro Cultura Hungarica Díjam is. Hatalmas erőt ad ahhoz, hogy folytassam a magyarságért végzett munkát az idegenben” – magyarázza lapunknak a kitüntetett.

Bede-Fazekas Zsolt igazi kultúrmisszionárius. Rajta biztosan nem fog múlni a sors által a messzi tengerentúlra vezérelt magyarság s azon belül a kanadai-torontói közösség jövője. Ő a munka dandárját választotta, amit rendületlenül végez is: hétről hétre megszólal a kétórás élő magyar rádióadás, a Paraméterben rendszeresek a programok és a nyugati diaszpóra utolsó magyar könyvesboltját, keservesen ugyan, de még nyitva tartják. Mindez neki a mindent jelenti, vagyis a jövőt. Ezért dolgozik tovább, rendületlenül, elveihez és a számára kijelölt úthoz hűen. A rádió kerek évfordulójához sem kapcsolt pezsgőbontást, tűzijátékot. „A legszebb ünneplés számunkra az, hogy elmondhatjuk: a húszadik évet is megértük!”

Legyen ennek a húsz esztendőnek még bőségesen sok társa, kedves Torontói Magyar Rádió!

***

A Torontói Független Magyar Rádió adása szombatonként helyi idő szerint délután 4-től 6-ig hallgatható a www.am530.ca webcímen (listen live), rádiókészüléken, autóban az 530AM hullámhosszon, továbbá iheartradio applikációval. Okostelefonon iPhone-használók az App Store oldalán az AM530 ingyenes letöltésével, Android-használók a Google Play Store oldalán a szintén ingyen letölthető AM530-n keresztül, Blackberry/Windows-mobilehasználók pedig a http://mobile.evanovradio.com címen hallgathatják az adást az AM530 logó mellett a Windows, illetve a Blackberry ikonra kattintva. A műsorok archívumból is visszahallgathatók a www.magyarradio.ca/adas címen.

A Torontói Független Magyar Rádió honlapja ITT, Facebook-oldala pedig ITT érhető el.

Varga Gabriella