Menü Bezárás

X. Székely Menekültek Emléknapja Hajdúnánáson – A közösség a Csíkszeredából érkező Tamás József püspök atyával ünnepelt

Tizedik alkalmához érkezett a 2011-ben életre hívott és Székely Menekültek Emléknapja néven ismertté vált, a hajdúk és a székelyek 104 évvel ezelőtti történelmi sorstalálkozását felelevenítő rendezvény Hajdúnánáson. A székelyek első világháború alatti, 1916-os elmeneküléséről és hajdúk általi befogadásáról megemlékező idei kétnapos jubileumi eseményt a helyi Római Katolikus Egyházközség a budapesti Misszió Média Kiadó társszervezői és a Magyarság Háza együttműködői partnerségével a Nemzeti Összetartozás Éve jegyében szervezte és tartotta meg 2020. szeptember 19–20-án. A hajdúnánásiak nagy örömére, Juhász Imre c. kanonok, plébános és Buczkó József címzetes múzeumigazgató, egyházközségi világi elnök meghívását mindkét díszvendég: Tamás József nyugalmazott gyulafehérvári püspök atya és Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója is elfogadta.

Küzdve és bízva

A program szeptember 19-én, szombaton este a Bocskai Filmszínházban a Küzdve és bízva – Jakab Antal püspök életútja című dokumentumfilm vetítésével kezdődött. „Mai programunk fő célja egy olyan ember életútjának megismerése, akinek élete döntő többsége Erdélyhez kötődik, de van másfél éves hajdúnánási kapcsolódása is. Dr. Jakab Antal püspök úrról van szó, akinek az életéről készült Küzdve és bízva című filmet fogjuk megtekinteni” – hangzott az est házigazdája, Juhász Imre plébános bevezetőszavaiban. Nagyné Legény Ildikó alpolgármester is köszöntötte a jelenlévőket, akik között Tamás József nyugalmazott gyulafehérvári püspök atya és Bálint Nagy Szabolcs titkár, Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója, a Jakab Antal Keresztény Kör és a budapesti Misszió Média Kiadó képviselete, Szaplonczay Gergely helyi görögkatolikus parókus, Kocsis Áron református segédlelkész, a Kőrösi Csoma Sándor Református Gimnázium lelki igazgatóhelyettese is jelen volt az egyházközség több tagja mellett. „Köszönet az elődöknek a befogadásért, a kitartásért, a maiaknak pedig az emlékezésért, hogy nem hagyják a feledés homályába veszni a múltat, amelyből a jelen és a jövő sarjad” – fogalmazott ünnepi beszédében Csibi Krisztina, a minden magyar összetartozását jelképező budapesti intézmény vezetője, majd miután a Vitéz Makláry Lajos Városi Énekkar is megajándékozta egy-egy énekkel a közönséget, Juhász Imre atya ezekkel a szavakkal konferálta fel a filmet: „Engedjük, hogy a képek és a hangok elröpítsenek bennünket 100 évvel is korábbi időkre, tőlünk több száz kilométerre, hogy lélekben járjuk végig azt az utat, amelyet Jakab Antal püspök számára a Gondviselő Isten kijelölt.” Az est a film megtekintése után a városi kórus újabb énekeivel, majd kötetlen együttléttel zárult.

Leng a Befogadó Szeretet Zászlója

Szeptember 20-án, vasárnap délelőtt a hajdúnánási római katolikus templom kertjében az ünnepi szentmise előtt az egyházközség négy fiatalja a templomajtó elé vitte a befogadó szeretet kifeszített zászlóját, majd azt Tamás József püspök ezekkel a szavakkal áldotta meg: „Mindenható Istenünk, áldd meg ezt a zászlót, amely a hajdúk és a székelyek összetartozásának jeleként fog lobogni, s amely arra a nagy szeretetre, együttérzésre emlékeztet, amit száznégy évvel ezelőtt az itt élő emberek mutattak meg a háború borzalmai elől menekülő magyar testvéreiknek. Add meg, kérünk, hogy ez az igazi keresztény lelkület mindig ott éljen népünk szívében, igazi testvérként tudjon élni s eredményesen tudja megvívni a megmaradásért és sorsának jobbrafordulásáért vívott harcát.”

A zászló 90 cm széles és 130 cm hosszméretű, anyaga selyem, kialakítása függőlegesen három részre tagolt. Buczkó József címzetes múzeumigazgató tervezte, aki célját, színeit, szimbólumrendszerét és használatának rendjét így ismertette: „A zászló célja, hogy jelképeivel emlékeztessen az 1916 és 1918 közötti eseményekre, amikor Hajdúnánás népe 3200 székely menekülttel osztotta meg hajlékát, ugyanakkor kifejezze a székelyek és hajdúk összetartozását, barátságát, testvéri kapcsolatát. Az égkék a Szűzanya, az égi édesanya, Babba Mária színe. A béke, a hit szimbóluma, a szeretet kifejezője. Egyszersmind a két népcsoport jelképe is, amely a székelyek és a hajdúk zászlóján egyaránt testet ölt. A fehér a hajdúk zászlójának másik színe. A hűség, a jóakarat szimbóluma. Kifejezi a két népcsoport ragaszkodását, hűségét egymáshoz. Az aranysárga a székely zászló központi jelképe. A kékkel együtt Erdély ősi szimbóluma, amely egyben a Csíki-medence főfolyójára, az Oltra is utal. A székelyek és hajdúk egymás iránti bizalmát jelképezi. A közepén két vörös szív látható. A Biblia tanítása szerint a szív mint a Szentlélek lakhelye Krisztus véráldozatának és a keresztényi szeretetnek a jelképe. Az alsó, nyitott szívmotívum a hajdúk nyitott szívére utal, amelyből a fölötte lévő tömör szív jelképében kivirágzott a befogadó szeretet. Ez a szimbólum egyben a székelyek őszinte hálájának kifejezője is. A jövőben évente egy alkalommal, a Székely Menekültek Emléknapján mint az ünnepnap szimbóluma, ünnepélyes felvonását követően, a templom előtti zászlótartón leng majd, az év többi napján pedig a templombelsőt ékesíti.”

Miután Tamás József püspök megáldotta a Befogadó Szeretet Zászlóját, azt a helyi egyházközség fiataljai ezúttal is ünnepélyesen felvonták a templom előtti zászlórúdra.

Keressük Istent és építsük országát!

A zászlószentelést és -felvonást követte a szentmise, az Újfehértói Római Katolikus Egyházközség Felnőtt Énekkarának zenei szolgálatával. Szentbeszédében Tamás József püspök rámutatott: a tizedik Székely Menekültek Emléknapja egybeesik a trianoni diktátum századik évfordulójával. „A világháború és benne a menekülés, valamint a trianoni tragédia fájdalmas emlékeket idéz számunkra. Mindkét esemény a világháború szomorú következménye” – mondta, és felidézte, hogy 41 székely településről érkeztek menekültek 1916-ban Hajdúnánásra, akiket a hajdúk befogadtak és akikről ott tartózkodásuk évei alatt nagylelkűen gondoskodtak. „Hálásak vagyunk a szeretetnek ezért a nagy gesztusáért. Hisszük, hogy a Jóisten mindezt beírta javatokra az Életkönyvébe” – fogalmazott a szentmise főcelebránsa és szónoka. Tamás József püspök atya történelmi tragédiáinkról és jelenlegi kisebbségi sorsuk nehézségeiről ezeket mondta: „A trianoni békeszerződés 100. éve ennek az előbb vázolt eseménynek a fájdalmát még jobban fokozza, hisz’ ebben a háborúban nemcsak anyagi kár és emberélet-veszteség ért bennünket, hanem a hazát is szétdarabolták, hétfelé szakították. S azóta ennek a szétszakítottságnak a megpróbáltatásai életünk részévé váltak, nemcsak a múltnak, de jelenünk részévé is. Nálunk, Erdélyben napjainkban is magas szinten szítják a magyarellenességet. Államelnöki uszító megnyilatkozás, ügyészségi igazságtalan végzések borzolják kisebbségbe kényszerített népem kedélyét. Állandóan felróják, hogy kétségbe vonjuk a trianoni szerződés jogosságát, hogy szóvá merjük tenni jogsértéseinket. Állandóan azzal vádolnak, hogy veszélyeztetni akarjuk az állam területi egységét, és nem jó szemmel nézik, ha a sarokba térdepeltetett helyzetünkből, kisebbségi sorsunkból kiemelkedni szeretnénk. Újra és újra azt halljuk: »Ki a magyarokkal az országból!« És mi széttépve és összetörten, gyötrelmekkel meggyötörten mégis élünk és élni fogunk, ha a nemzeti összetartozásunkon fáradozunk. Ezért lett június 4-e a nemzeti összetartozás napja, ezért lehetünk újra magyar állampolgárok és ezért kapunk anyagi támogatást is a jelenlegi magyar vezetőinktől, hogy úgy egyházi, mint gazdasági életünk kibontakozhasson. A Befogadó Szeretet Zászlója is és a 10. alkalommal megrendezett Székely Menekültek Emléknapja is mélyítse el ennek az összetartozásnak tudatát. Arra kérem a jó Istent, hogy áldja meg azokat, akik ezen fáradoznak, és vezesse jó útra azokat, akik ördögi módon a viszály, a rombolás magvait hintegetik. Áldja meg a jó Isten a plébános atyát, Buczkó József világi elnököt, múzeumigazgatót mindazért, amit itt a hajdúk és székelyek együvé tartozásáért tettek és tesznek. És legyen veletek, kedves jelenlevők, segítsen mindannyiotokat, hogy a szentistváni örökséghez méltó módon magyarként és keresztényként tudjatok élni.”

Végül a következő vágyának adott hangot: „Az lenne az igazi és szép, ha helyén lenne az eszünk. Mert olyan világban élünk, amelyben rengeteg kihívásnak, csábításnak vagyunk kitéve. Ez a liberális gondolkodású világ olyan könnyen és olyan hamar tud bennünket magával ragadni, továbbsodorni a gonoszságba, a rosszba és ezzel együtt a vesztünkbe. Ezért lenne nagyon szép és nagyon jó, ha az eszünk a helyén lenne, ha tudnánk jól gondolkodni, ha tudnánk mindent jól megfontolni, és ne engedni, hogy magával sodorjon bennünket a mai globalizálódó világ. Ezért a próféta felhívása – Keressétek Istent, amíg megtalálható – igazi feladatunk legyen. Addig meg ne nyugodjunk, amíg rá nem találunk a helyes és igazi útra és az Istennel való kapcsolatunkat el nem mélyítjük. Így lesz értéke a mi emberi életünknek. Segítsen ebben bennünket a Jóisten.”

A szentmise végén, amelyen Szaplonczay Gergely helyi görögkatolikus parókus és Papp Tamás újfehértói káplán is szolgált, Juhász Imre atya kezdeményezésére az emlékezők újból meghallgatták Csibi Krisztina igazgató ünnepi gondolatait, majd miután elénekelték a pápai, a magyar és a székely himnuszt, a Boldogasszony anyánk szavaira kivonultak a templomkertbe elültetni a Nemzeti Összetartozás Fáját.

Kapaszkodik a talajba a Krisztusfa

A két éve felavatott Boldogasszony Kertjében, a Mária-fülkék előtt, a tavaly elültetett emlékfa mellett és a templom falán álló Jakab Antal-emléktáblával szemben az idei megemlékezésen a katolikus közösség újabb fát ültetett: a Nemzeti Összetartozás Fáját. A facsemete fajtája Krisztusfa, más nevein koronaakác, lepényfa, glédics, gledícsia. Észak-Amerikából származik, testvére Közel-Keleten is tenyészik. A népnyelv szerint tövises ágaiból fonták Krisztus koszorúját, mézédes termésével pedig Szent János is táplálkozott sivatagi útjai során. Innen ered népi neve: Szent János-fa, termése pedig Szent János kenyere. Jelképi üzenete okán választották ezt a hajdúnánásiak: a fa mézízű termése a székelyek és hajdúk gyümölcsöző kapcsolatára utal, tövises ágai pedig e kapcsolat sérthetetlenségére. „Legfőbb üzenete: ne bántsd a magyart!” – tette hozzá Buczkó József.

Tamás József püspök atya ezekkel a szavakkal áldotta meg a fát: „Urunk Istenünk! Ez az elültetett fa két másik fát idéz számunkra: az Édenkert közepén álló fát, ahol az első emberpár bűnbeesett, s élete egészen más lett, mert kikerült onnan. És idézi azt a fát is, amelyen Isten Egyszülött Fia meghalt értünk, megváltásunk művét véghez víve, hogy újra megnyíljon a bezárult Éden kapuja és majd visszajuthassunk oda. Ennek a most elültetett fának más ugyan a szerepe, de azt a nagy igazságot hirdeti és arról tesz tanúságot, hogy mi mindannyian Isten gyermekei vagyunk, ezért összetartozunk, egymást mint testvért, jó barátot szeretnünk kell. Segíts bennünket, hogy amiként a fa megtermi gyümölcsét, úgy tudjuk mi is gyümölcsözővé tenni életünket a szeretetben.”

A jubileumi ünnep végén a csíkszeredai vendégek: Tamás József püspök és Bálint Nagy Szabolcs titkár, majd a Magyarság Háza nevében Csibi Krisztina igazgató, a Jakab Antal Keresztény Kör nevében pedig e sorok írója elhelyezte az emlékezés virágait a Székely Menekültek Emlékoszlopánál, a Misszió Média Kiadó képviselete pedig a Székely Menekültek Emlékkeresztjénél koszorúzott.

Legvégül a jelenlévők csoportképre álltak össze és az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus plakátját a magasba emelve jelezték, nagyon várják a jövő szeptemberre halasztott katolikus világeseményt, amely az eredeti tervek szerint éppen ezen a napon ért volna véget. A Gondviselés másképp rendelte, mi pedig folytatjuk buzgó imánkat, Hajdúnánáson, Székelyföldön és szerte a világon mindenütt: „Mennyei Atyánk, minden élet forrása! Küldd el Szentlelkedet…”

Varga Gabriella