8. Törpefenyő Ahogy a hegyek nőnek, Úgy törpülnek a fák. Nagy szálfa-gőgöt nem tűr A magasság. A törpefenyő fája Alázat fája itt. Nem hívja ki…
Egy lány hajába hullt, A véletlen, a szél Hozta. Gyűrött kis múmia-levél, A sötét fürtök közt pihen: Vándor, különös, oda nem való, Szomorú idegen, Egy…
Némethy Titinek I. A párában, a vízesés felett, Halványan, mint egy álom, És testetlenül, mint egy lehelet: Az örökifjú szivárvány lebeg. Megrokkannak a sziklák, a…
Te szép, te szomorú, te tiszta láng! Most már: avarba hamvadó parázs, Én nem gyujtottalak, Én nem oltottalak Az őszi erdőn úgy gyúltál, magadtól. Arra…
Az ívlámpák itt sorba kialusznak, Fogy a muzsika, halkul a beszéd, Az indóháznál egy-egy árva fény Éjbemereszti reszkető szemét. Reszket és vele rezzen tétován Lelkünk,…
Amit én álmodom: Nem fényűzés, nem fűszer, csemege, Amit én álmodom: Egy nép szájában betevő falat. Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, Lelki kenyér az éhező szíveknek,…
Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk. Az éjtől reggel, a nappaltól este, A színektől, ha szürke por belepte, A csöndtől, mikor hang zavarta fel, A hangtól,…
Reményik Sándor, a két világháború közötti erdélyi líra kiemelkedő egyénisége 1890. augusztus 30-án született Kolozsváron, evangélikus családban. Életútja teljes egészében szülővárosához kötődik. „Az építész fia”…
A Nemzeti Összetartozás Évéhez kapcsolódóan az Életünk – Az európai magyar katolikusok lapja, partnerségben a budapesti Magyarság Házával, pályázatot hirdet REMÉNYIK SÁNDOR EMLÉKE A NEMZETI…
