– Hát az úgy volt, hogy a szomszéd olyan vak, mint egy bányaló – mesélte Józsi bácsi. – Lassan botorkál udvaron, utcán, és fehér botjával keresgéli a biztos járást. Ez nem mindig sikerül neki, mert hiszen nem volt mindig vak, és csak most tanulgatja a sötétben járkálást. A gyerekek meg csúfolták, amikor nekiment falnak, fának, kerítésnek meg a kispadnak. Különösen a Jancsi gyerek hangoskodott. Az öreganyja meg is szidta érte. Azt mondta neki: ne gúnyolódj, mert nagyon megjárod a végén.
De Jancsi nem tudta befogni a száját, és egyre mondta az idétlenségeket. Amúgy nagyon élvezte, hogy a barátainak tetszett a sok zagyvaság, amiket a szomszédról mondott.
Egy napon aztán a nagyanyja jóslata valóra vált, és a Jancsi gyerek nagyon megjárta. Hangosan hencegett a barátainak, hogy mekkorát tud ugrani a létra felső fokáról. Le is ért a földre, de aztán nem tudott felkelni. Eltörött a lába.
Begipszelték és sokáig nem tudott járni. A baleset után a barátai egy ormótlan, öreg talicskán tologatták, de hamar ráuntak, meg ez a tologatás nehéz munka is volt. Egymás után elhagyták.
Jancsi egyedül üldögélt az öreg diófa alatt. Unatkozott és szomorkodott.
Egyik hosszú délután tétova lépéseket hallott, majd a bot suhogását, amint valaki a járást kereste. Jancsi tudta már, hogy ki jön az úton.
– Van itt valaki? – kérdezte a vak szomszéd.
– Csak én, a Jancsi.
– Aztán mit csinálsz itt egymagadban?
– Hát csak unatkozom – felelte csöndesen. – Eltörött a lábam, nem tudok járni meg futni, és elhagytak a barátaim.
– Hát az bizony baj. Nagy baj. Leülhetek ide melléd a kispadra?
Nem várta meg a választ, már le is ült. Egy darabig hallgattak egymás mellett, aztán lassan elkezdtek beszélgetni. Végül a szomszéd mulatságos történeteket is mesélt. Vidáman telt el a délután.
Amikor a vak szomszéd felállt, hogy hazainduljon, Jancsi úgy gondolta, hogy nagyon is rendes ember ez a szomszéd, és talán még barátok is lehetnének. Később a vacsoránál elmesélte a délutáni eseményt. Az öreganyja csak bólogatott.
– Két bölcsességet tanultam az amerikai indiánoktól. Jó lenne, kedves unokám, ha ezeket te is megtanulnád. Az egyik így szól: „A gondolatok és a szavak olyanok, mint a nyilak: ha egyszer elindulnak, célba érnek. Őrizd meg őket jól, különben egy napon önmagad áldozatává válhatsz.” A másik nagy igazságot egy apacs törzstől tanultam, az meg így szól: „Jobb, ha kevesebb mennydörgés van a szájban és több fény a kezekben.” Jancsikám, nagyon csúnya volt az a hangos csúfolódás, ami elhagyta a szádat. De soha sincs késő arra, hogy egy kis fénnyel helyrehozd a hibát. Most ő segített neked a magányodban, majd kitalálod, hogyan segíthetsz neki az ő vakságában.
– Úgy lesz, nagyanyám – ígérte Jancsi, és mert végeredményben rendes fiú volt, meg is tartotta a szavát…
Balogh Petres Judith
Kép forrása: Pixabay
Ifjú olvasók így foytatják a mesét:
Jancsi meghívta a szomszéd bácsit, hogy mindennap üljenek le a diófa alá és meséljenek egymásnak történeteket. A szomszéd örömmel elfogadta, és gyakran mesélt izgalmas történeteket, míg Jancsi lelkes hallgatóként figyelt. Így szomszédja nem volt többé magányos, Jancsi pedig megtanulta, hogy minden ember több, mint a nehézségei, amikkel szembe kell néznie. (T. István, 14 éves)
Kedvességéért cserébe Jancsi mindig bevásárolt a vak szomszédjának, ezzel is segítve az ő mindennapjait. Lelkesen tolta a bevásárlókocsit, és gondosan figyelt arra, hogy mindent megvegyenek, amit a szomszéd bácsi szeretett volna. (L. Z., 12 éves)
Cserébe, hogy mellette volt, amikor mások nem, Jancsi minden délután meglátogatta a vak szomszédját és felolvasta kedvenc történeteit. Regényeket, novellákat, verseket, amik nagyon hiányoztak az idős szomszédnak. (Tóth M., 13 éves)
Jancsi vállalta, hogy a szomszéd kalauza lesz, és együtt jártak a faluban, miközben Jancsi elmondta neki, milyen változások történtek a környéken. Így a szomszéd érezte, hogy még mindig része a közösségnek és Jancsi segítségével könnyebben elfogadta a látása hiánya okozta nehézségeket. (Lomb Imre, 14 éves)
Jancsi, nagymamája segítségével, limonádéstandot állított a kertjükbe, ahol a közösen készített süteményeket és limonádékat árulta. Az összegyűjtött pénzből vakvezető kutyát ajándékozott a szomszédjának, aki segítette az idős úr minden lépését. (Z. R., 14 éves)
Amikor Jancsi lába már teljesen meggyógyult, elvitte a szomszédot az erdő szélén lévő rétre. Jancsi óvatosan vezette, leírta neki (szóban) a fákat, a virágokat és a madarakat. A szomszéd így újra átélhette az erdő nyugalmát és szépségét. (F. Z., 13 éves)
Attól a naptól kezdve Jancsi minden délután kint várta a vak szomszéd bácsit a diófa alatt. Együtt sétáltak haza és Jancsi segítette őt az útjuk során. Nemcsak biztonságosabban, de vidámabban is teltek a hazautak együtt. (Kiss A., 13 éves)
Tudva, hogy a szomszéd bácsi szeretett volna eljutni a vasárnapi szentmisére, Jancsi felajánlotta, hogy elkíséri. Ragyogó mosollyal az arcán vezette a szomszédot a templomba, és minden vasárnap ott állt mellette, ezzel hálálva meg a kedvességét. (Kata, 13 éves)
Jancsi gyakran átment a szomszédhoz, és közösen főztek. Jancsi lelkesen segített, és a szomszéd megosztotta vele a régi családi recepteket, amiket együtt próbáltak ki. Jancsi egy új, különleges kapcsolatot épített ki vele és ez mindkettejüknek sok szép, pozitív élményt nyújtott. (Kovács E., 14 éves)
Jancsi megkérte az édesanyját, hogy vigye el őt a városba a legnagyobb könyvesboltba. Ott Jancsi a zsebpénzéből vásárolt több, Braille-írással nyomtatott könyvet és ünnepek alkalmával egy-egy ilyen kiadvánnyal megajándékozta a látássérült szomszéd bácsit. (Pálma, 14 éves)
Kiderült, hogy Jancsi szeret dobolni a konyhaedényeken, így minden héten összeültek a szomszéddal, aki énekelt, míg Jancsi dobolt. Együtt fantasztikus hangulatot teremtettek, amit még a falubeliek is megcsodáltak. (Juli, 11 éves)
Folytasd a mesét te is és ajándékot nyerhetsz!
Szerinted, miután összebarátkoztak egymással, hogyan segített Jancsi a vak szomszéd bácsinak? Írd meg nekünk, és ha a szerencse is melléd szegődik, az itt látható, különleges zsebes karácsonyi képeslapokból álló csomag és egy szép mesekönyv lesz a jutalmad!
Várjuk leveledet november végéig bármelyik elérhetőségünkön!
Az ajándékcsomagot 2024. december 1-jén, Advent első vasárnapján küldjük el vagy adjuk át a szerencsés nyertesnek.
Jó munkát kívánunk!
Szerkesztőség
Tanmesesorozatunk itt olvasható tizenkettedik részének utánközlése kizárólag a szerző nevének feltüntetésével (Balogh Petres Judith) és a forrás pontos megjelölésével (Életünk – Az európai magyar katolikusok lapja) lehetséges.
Tanmesesorozatunk kiteljesítéséhez jókedvű adakozók segítségét reméljük. A programról bővebben itt lehet olvasni:
Csipetmesék, csapatregék programunkhoz támogatókat keresünk | Életünk – Az európai magyar katolikusok lapja (eletunk.net)
Tanmesesorozatunk előző részei itt olvashatók el:
Csipetmesék, csapatregék | Életünk – Az európai magyar katolikusok lapja (eletunk.net)