(A mese 3. változata)
Berci izgatottan jött haza az iskolából. A tanító néni biológiaórán arról mesélt, hogyan vetettek magokat a kertben, és hogy egy hét múlva azok elkezdenek mocorogni a föld alatt, két hét múlva pedig kibújnak, hogy a napfényben növekedjenek. Berci lelkesen mesélt róla:
– Anya, olyan izgalmas ez a biológia! Mennyi élet, mennyi csoda! Nem úgy, mint a hittan. Az olyan unalmas…
Anya elmosolyodott és így szólt:
– Köszönöm, hogy ilyen őszinte vagy, Berci. Tudod, Jézus is beszélt a magokról. Hallgasd csak: „Íme, a magvető kiment vetni…”
Leült Bercivel és felolvastatta vele a példázatot a magvetőről:
Vetés közben néhány mag az útfélre esett. Madarak jöttek oda és fölkapkodták azokat.
Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld. Azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben. Amikor azonban a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak.
Megint mások tövisek közé estek. Amikor a tövisek megnőttek, megfojtották őket.
A többi pedig jó földbe esett és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit, tehát sokkal többet, mint amennyi mag a termőföldbe esett.
– Mit jelent ez, anya? – kérdezte Berci.
– Jézus ezt így magyarázta el tanítványainak:
„Ti azért halljátok meg a magvető példázatát! Mindazokhoz, akik hallják a mennyek országának igéjét, és nem értik, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívükbe van vetve – ez az útfélre esett mag.
A köves talajra esett mag pedig az, aki hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, de valójában nincs gyökere, nem állhatatos: mihelyt nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal elbukik.
A tövisek közé esett mag pedig az, aki hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét és terméketlen lesz.
A jó földbe esett mag pedig az, aki hallja és érti az igét és termést hoz: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.”
Berci elgondolkodva hallgatta.
– Azt mondod, hogy a hit is olyan, mint a mag, amit a földbe vetnek? És a hittan is magvetés, csak épp a szívünkbe? De miért van az, hogy egyes magok kihajtanak, mások pedig nem?
– Mert nem mindegy, hová, milyen szívbe hullanak – válaszolta anya. – Ha a mag jó földbe kerül, bőséges termést hoz. Ha kövek közé vagy útszélre hullik, elszárad vagy a madarak elkapkodják. Így van ez a hittel is: ha nyitott szívvel hallgatod Isten szavát, az megfoganhat benned és növekedhet. De ha elengeded a füled mellett, vagy nem foglalkozol vele, akkor olyan lesz, mint a mag, amely nem tud gyökeret ereszteni.
Berci elgondolkodott.
– És én milyen föld vagyok, anya?
Anya megsimogatta a fejét.
– Ezt te magad döntöd el. Ha figyelsz a hittanórán, ha keresed az igazságot, ha gondolkodsz és imádkozol, akkor termőfölddé válik a szíved. És akkor a hit növekedni fog benned.
Berci aznap este sokáig gondolkodott azon, amit anya mondott. És imádkozott, hogy a szíve jó föld legyen, amelyben a hit magvai szárba szökkennek.
Dufek Mária
(Illusztrációk forrása: Pixabay)
További mesék Dufek Máriától:
Dufek Mária: A Magvető és Berci | Életünk – Az európai magyar katolikusok lapja
Dufek Mária: A Mag és a Fény | Életünk – Az európai magyar katolikusok lapja
Dufek Mária: A kis szúcsalád és a régi padok titka | Életünk – Az európai magyar katolikusok lapja
Dufek Mária: Berci és Jónás | Életünk – Az európai magyar katolikusok lapja
Dufek Mária: Berci és az őrangyal | Életünk – Az európai magyar katolikusok lapja
Dufek Mária: Csillagok és imák | Életünk – Az európai magyar katolikusok lapja
Dufek Mária: A templom hangjai | Életünk – Az európai magyar katolikusok lapja