Milyen jó, hogy vannak örök értékeink, eszméink, mert… Még nem is olyan régen május elsejét azért is vártuk, mert ekkor kezdett virágozni az orgona, majd utána az akác (s dúdolgathattuk: Akácos út…). Idén már április végére el is virágzott az akác Felvidéken, hát még az Anyaországban. Ami viszont marad, azok a májusi litániák, a maguk szerény varázsával. De azért sincs okunk búsan „nosztalgiázni”, mert a Szentatya újra kellemes meglepetéssel állt elő: idén május végére meghirdette a Gyermekek első világtalálkozóját – ehhez szeretnék csatlakozni ezzel az írásommal. Annál is inkább, mert idén végre nálunk is előkerült a világ legrégibb nyomtatott katolikus magyar Bibliája, ezt szeretném májusban elsőként a gyerekeknek bemutatni. Értem ez alatt: egy tucat másik, érdekes ifjúsági és gyermekbibliával együtt.
Sokáig kutattam az első, nagyszombati Káldi Biblia után. A helyi könyvmúzeumnak csak a 2. kiadás van meg 1732-ből, amelyet a Nagyszombati Egyetemen nyomtattak. Ezt a száz évvel későbbi példányt csak ott helyben tanulmányozhattam, összehasonlíthattam az egyes teológiai magyar kifejezéseket. Mivel 2026-ban lesz 400 éves ez a Biblia, tudni kell, hogy eddig csak egy 2. kiadásról tudtunk, méghozzá egy Pozsony-közeli plébánia könyvtárában, valamint egy ugyancsak hiányos, megrongált első kiadásról. Magyarországon tudtommal közel húsz példányt tartanak nyilván, s mivel nem nagyon kapnánk kölcsönbe, hát jóleső érzés volt itt Felvidéken is rábukkanni a „legelsőre”.
Több mint háromszáz éven át úgy gondolták a teológusok, hogy a fordításért járó elismerés teljes mértékben Káldi György nagyszombati születésű jezsuitát illeti. S bár három évszázadon keresztül több alkalommal is ezt a fordítást adták ki – a fordító neve 1963-ban még nem szerepelt abban a többszáz írót tartalmazó részletes tanulmánykötetben, amelynek akkori címe: A könyv és könyvtár a magyar társadalom életében (össz. Kovács Máté, Gondolat Kiadó). Azóta persze megjelent a „Káldi” név az idevonatkozó szakirodalomban. Azóta nem titok, hogy hatása a társadalomra egyedi, felbecsülhetetlen. Ma már azonban komoly magyar biblikusok tudják: ahogy a Károli-, úgy a Káldi-féle bibliafordítás sem a nevüket adók teljesen saját munkája. Ezért bátorkodom erről írni, kiállítani – első alkalommal Felvidéken – Káldi György SJ első nyomtatott teljes magyar bibliafordítását, s ezzel együtt sok érdekes, úgynevezett gyermekbibliát, amelyek egykor tiltott irodalomnak számítottak.
A Szentatya május 26-ra hirdette meg a Gyermekek első világnapját a Vatikánban. Ferenc pápa találkozni fog gyermekekkel a világ számos pontjáról, bár tudtommal Felvidékről senki sem jut el ide. Ezért ezt mi legalább így ünnepeljük meg idehaza, idén elsőként Köbölkúton. Ha nem is a Szentatya, de legalább a Szentírás közelében. Ha megtehetik, ha kiállíthatnak a székelyek, akkor mi miért is ne?
Közismert, hogy a protestánsok már 1590 táján kiadták a Bibliájukat – erre való reakciónak is tekinthetjük a katolikus (jezsuita) fordítást. Ahogy Pázmány Péter írja, a kiadást anyagilag támogatja (a protestáns Bethlen Gáborral együtt, ami külön elismerést érdemel), hogy készüljön egy sokkal jobb, hitelesebb fordítás. S ebből a „jobb” Bibliából, most a gyermekekről lévén szó, csak egyetlen (kedves) kifejezést szeretnék méltatni: a Szoptató Madonnát. Ez a bibliai kép nemcsak a misztikában, hanem a családpasztorációban is kedvenc képem, számtalan reprodukcióját őrzöm, állítom ki itt-ott. Lukács evangélistánál olvassuk: „Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony felemelte szavát, és így szólt hozzá: Boldog az az anyaméh, amely téged hordozott, és boldogok azok az emlők, amelyek tápláltak!” (Lk 11,27). Szinte valamennyi mai magyar fordításban így olvassuk. Ugyanez a vers a Károli-fordításban szintén boldognak nevezi: az emlőket, melyeket szoptál.
Az ószövetségi Énekek énekében szintén felbukkannak a kellő szeméremmel olvasandó „emlők” („mellek”). Itt azonban az egyes a fordítások nem egyértelműek. Míg Káldi 1626-ban emlőket ír, híven követve az 1509 előtti Döbrentei-kódexet[1], háromszáz évvel később ez a fogalom már „mellekre” változik.[2] Károli már a kezdetekkor ezt a fogalmat használja: Az te két mellyed ollyan, mint az vadkecskének kettős fiai (Ének 7, 4). Lukácsnál viszont, Károlinál is az „emlők” a boldogok. Amikor 1996-ban úgy döntött a Szent Jeromos Társulat, hogy visszatér az eredeti Káldi-fordításhoz, az „emlők” fogalom már nem került vissza. S tegyük fel, Sulamit személyesíti meg Salamon szerelmi énekét, akkor erre a lányra vonatkoztathatjuk:
Ebből a szempontból talán az angol nyelv a legtalálóbb, ott már Salamon énekénél is használja a kettős fogalompárt a fordításban. Mindez talán pusztán szójátéknak tűnik, viszont felébresztheti a fiatalokban a tudomány, a teológia iránti érdeklődést – mit miért fordítottak így, majd úgy… S teszem ezt azért is – s itt ha hadd jegyezzem meg: tavaly, 2023-ban Káldi előtt egy másik híres felvidékiről kellett volna megemlékezni – cikkezni. 1723-ban született Érsekújvárban Pray György SJ jezsuita, róla vette nevét a Pray-kódex…, de a helyi sajtó heteken át tele volt egy másik érsekújvári eseménnyel, Cirill atyával, akit eltávolítottak Érsekújvár ferences kolostorából. Sokan írtak, mondtak, cikkeztek, háborogtak…, de az ok máig homályos. „Mentségül” szolgáljon a ferences testvéreknek, hogy épp náluk bukkantunk rá az első Káldi-Bibliára. A „magyar” iránt nem érdeklődve, nem is tudták, milyen kincs birtokában vannak.
Az olvasókat formálni kell, nem csupán informálni, mert az információáramlat könnyen deformációhoz vezethet. Remélem ez a cikk megbékélést szül, nem pedig ellenszenvet.
Puss Sándor SJ
[1] Hasonlóan Heltai Gáspár 1552: A te két emléd (emleid) olyan, mint kettős gyermekded gedelye…
[2] A Káldi-féle szentírásfordítás nyelvében megújítva, javítva a Neovulgáta alapján… 1997-es Szent Jeromos Bibliatársulat kiadásában olvashatjuk magyarázatként.
