Menü Bezárás

Augusztus 4.: Vianney Szent János

Ha voltál már elsőáldozó, akkor részesültél a bűnbánat szentségében is, azaz a szentgyónás alkalmával megvallottad bűneidet Istennek – a gyóntató pap „közvetítésével”. A feloldozás után pedig újra tiszta lélekkel folytathattad utadat, hiszen Isten megbocsátotta vétkeidet. Mekkora ajándéka ez a Jóistennek!

Sajnos napjainkban mintha kevesebben járulnának szentgyónáshoz. A bevásárlóközpontokban – főleg egy-egy hangzatos akció idején – kígyózó sorokban várakoznak az emberek, hogy megvehessék, amire annyira vágynak: mindentudó okostelefont, divatos ruhát, fényűző ékszereket. S mindezt nem kevés pénzért. A gyóntatószék mindenki előtt nyitva áll, ráadásul ingyen, és a lehető legnagyobb ajándékot kapjuk – mégsem tolonganak előtte az emberek…

A Martinus Kiadó szentképe

Pedig nem volt ez mindig így! Élt egy szegény, egyszerű, szent életű pap Franciaország egy kicsiny falujában, a Lyon melletti Ars-ban. Vianney Szent János – hiszen róla van szó – a XIX. század első felében szolgált itt plébánosként, s a híre elterjedt egész Franciaországban. Nemcsak a környező falvakból, hanem a hatalmas ország minden szegletéből özönlöttek hozzá az emberek, azzal a céllal, hogy addig nem mennek haza, míg nem gyóntatja meg őket. Így aztán sokszor napokig kellett várakozni, amíg valaki sorra került, pedig a templom éjjel-nappal, télen-nyáron nyitva állt. János atya fáradhatatlanul várta és fogadta a megtisztulni vágyó embereket. A szent plébános a kemény téli hidegben kabát nélkül ült a gyóntatószékben, ugyanis ha ajándékba kapott egyet, azonnal továbbadta egy rászoruló szegénynek. A legenda szerint a gyóntatószék sebesre dörzsölte a hátát, az egyik évben pedig Mindenszentektől Húsvétig nem érezte a lábait a folyamatos egy helyben ülés miatt. Vianney Szent János jól ismerte az emberek szívét, s akárcsak Pio atya, Isten ajándékaként olvasott is bennük. Az egyik fennmaradt történet szerint egy idősebb férfi így kezdte a gyónását János atyánál: „Utoljára harminc éve gyóntam.” Ám a plébános kiigazította: „Nem harminc, hanem harminchárom éve.” A gyónó erre utánaszámolt, és valóban ő tévedett.

Vianney Szent Jánosra, a plébánosok védőszentjére augusztus 4-én emlékezik Egyházunk. Ha valamilyen – akár kisebb, akár súlyosabb – bűn nyomja a lelkedet, térj be bátran a gyóntatószékbe, Isten megbocsátja vétkeidet!

Kovács Péter


Ez a tartalom az Együtt a nyelvhazában című programunkhoz kapcsolódik, amelynek részeként 2022-ben minden hónapban közzéteszünk honlapunkon három, a Gyermekeknek rovatunkban megjelent, adott hónaphoz kapcsolódó ismeretterjesztő írást. A programot a Nemzeti Kulturális Alap támogatja.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.