Ismét becsöngettek, elkezdődött az újabb tanév. Lehet, hogy most kicsit rosszkedvű vagy emiatt, hiszen biztosan örülnél, ha néhány héttel tovább tartott volna a nyári vakáció. Nekünk, akik a világnak ezen a „szerencsésebb” felén élünk, valószínűleg nagyjából hasonlóan teltek az elmúlt hónapok: sokat pihentünk, nyaraltunk, finomakat ettünk-ittunk, esetleg iskolai vagy hittanos táborban töltöttünk el egy-egy vidám hetet. Most pedig, szeptember elején, újra megnyíltak az iskolák kapui, ahol mindennap jó körülmények között tanulhatunk, sportolhatunk, tanítás után pedig hazamehetünk szép otthonunkba. Ugye, milyen szerencsések vagyunk? Pedig ez nincs mindenhol így…
Ha reggel szomorkodnál, hogy indulni kell az iskolába, gondolj arra, hogy vannak olyan gyerekek, akiknek nincs honnan elindulniuk az iskolába – mert nincs otthonuk. Vagy nincs hová elindulniuk reggelente – mert nincs iskola. Este nem várja őket finom, meleg étellel az édesanyjuk – mert nincs miből főzni. Van egy nagyváros a távoli Indiában, ahol sok-sok ilyen gyermek, ilyen család éli a mindennapjait. Sokuknak nincs otthonuk, ruhájuk, élelmük; betegek, nincstelenek. Mit nem adnának érte, ha „csak” annyi lenne a gondjuk, hogy reggelente el kell indulni az iskolába! Számukra talán az egyetlen reményt, segítséget azok a szerzetesnővérek jelentik, akik a saját kényelmüket, egészségüket is kockáztatva járják a város, Kalkutta utcáit, és igyekeznek életeket menteni.
Ezeknek a nővéreknek a többsége „névtelen szent”, rendjük alapítóját viszont világszerte ismerik és szeretik. Sőt Egyházunk szentjei között tiszteljük. Ő Kalkuttai Szent Teréz, vagy ahogy mindenki ismeri, Teréz anya, akinek emléknapja ebben a hónapban, szeptember 5-én van. Tevékenységét világszerte elismerik, megkapta a Nobel-békedíjat is. A díj átadásakor mindig fényűző fogadást tartanak, Teréz anya kérésére azonban az ünnepségre szánt pénzt a rászorulók segítésére fordították. Teréz anya visszautasította, hogy a díjátadó utáni záró bankett drága ételeiből fogyasszon. „Nem tudnék venni belőle, és nyugodt lelkiismerettel megenni, amikor testvéreim közül annyian halnak éhen. Nekem egy darabka kenyér és egy pohár víz elegendő” – mondta.
Ugye, nem is olyan nagy gond, ha reggel el kell indulni az iskolába?
Kovács Péter
Ez a tartalom az Együtt a nyelvhazában című programunkhoz kapcsolódik, amelynek részeként 2022-ben minden hónapban közzéteszünk honlapunkon három, a Gyermekeknek rovatunkban megjelent, adott hónaphoz kapcsolódó ismeretterjesztő írást. A programot a Nemzeti Kulturális Alap támogatja.
