Menü Bezárás

Öltsétek magatokra Krisztust!

Michelangelo Buonarottinak (1475–1564) három piétáján kívül van három alkotása, amelyeken a nagypénteki és a nagyszombati eseményeket ábrázolta. Firenzében a Szentlélek-templom oldalkápolnájában van egy csodálatos kisméretű feszülete, Londonban a The National Gallery gyűjteménye őrzi a Jézus sírba tétele című festményét, és Rómában a Sopra Minerva-templomban látható a keresztet átölelő, feltámadt Krisztust ábrázoló márványszobra.

Mindhárom alkotásán meztelenül ábrázolta Jézust. Egy-egy bibliai jelenet ábrázolásakor a művészek követték a jelenet ábrázolásának ikonográfiai hagyományait, de kezükbe véve a Szentírást igyekeztek saját módjukon ábrázolni azt, amit olvastak. Ezt tette Michelangelo is. Mind a négy evangélium leírja, hogy a keresztre feszítés után Jézus ruháit a katonák szétosztották (Mt 27,35, Mk 15,24, Lk 23,34). János evangéliuma még azt is részletezi, hogy köntösére miért vetettek sorsot. Michelangelo ebből azt olvasta ki, hogy Jézust a keresztre feszítése előtt minden ruhájától megfosztották.

A meztelenre vetkőztetés a kereszthalálra ítélt ember megalázásának része volt. Jézus ezt is elszenvedte. Az első ókeresztény keresztek ténylegesen így is ábrázolták, csak később, a Megváltó iránti tiszteletből ábrázolták szemérmét eltakaró kendővel. Márk evangéliuma, amelyből az idén vasárnaponként az evangéliumi szakaszokat olvassuk, a szenvedéstörténetben leírja, hogy amikor Jézust elfogták, mindenki magára hagyta, majd így folytatja: „Egy ifjú mégis követte, meztelen testét csak egy gyolcs lepel fedte. Amikor meg akarták fogni, otthagyta a gyolcsleplet és meztelenül elfutott” (Mk 14,51). Egyedül Márk említi ezt a jelenetet.

A szentírásmagyarázók szerint ennek jelképes értelme van. Előrevetíti Jézus meggyalázását, azt, hogy meg fogják fosztani ruháitól, és a keresztségre készülőknek írt evangélium jelzi ezzel, hogy a tanítványnak osztoznia kell Jézus sorsában. Le kell vetnie ruháját, hátra kell hagynia régi mivoltát, hogy a keresztségben magára öltse az új embert. Mindenben követnie kell Jézust, a halálában és a feltámadásában is, úgy ahogy ezt Pál apostol tanítja az efezusiakhoz írt levelében: „Öltsétek magatokra az Isten hasonlóságára, igaz mivoltban és igaz szentségben teremtett új embert!” (Ef 4,24). A rómaiakhoz írt levélben pedig ezt mondja: „Öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust” (Róm 6,14). Az ókeresztény korban a keresztelés alkalmával a megkereszteltek ténylegesen levették minden ruhájukat, mielőtt háromszor alámerültek a keresztség vizében, és utána öltötték magukra a fehér ruhát, amelyet nyolc napig hordtak. Ez jelképezte újjászületésüket Krisztusban. A nagyszombati vigília szertartáson idén is megújítjuk keresztségi ígéreteinket, ami minket is arra hív, hogy lélekben újjászülessünk: „Amint Krisztus az Atya dicsősége által föltámadt halálából, úgy mi is új életet éljünk!” (Róm 6,4).

Németh László Imre atya
(Megjelent a pátyi plébánia lapjában)

 

Vélemény, hozzászólás?