Hallgasd meg, Urunk, az öt világrész bármelyik pontjáról érkezzenek is trónusod zsámolyához a magyarok imádságai!
„Az ember Isten vadhajtása, ha fához mérjük. Mint kis csemete egy volt Istennel, azután ráburjánzott önmagára.” Nagyon tetszik nekem ez a rábaközi bölcsesség. A ’vadhajtás’, ’mely ráburjánzott önmagára’ kifejezés számomra a János evangélium 15. fejezetével mutat hasonlóságot. „Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz’ nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok.”
A ’vadhajtás’, ’mely ráburjánzott önmagára’, egyszer csak olyan lesz, mint a terméketlen fügefa, amelyen immár három éve nem termett gyümölcs. Ez a fa, közbenjárásra, kap egy év haladékot. Arra nem derül fény a továbbiakban az Evangéliumból, hogy érdemes volt-e haladékra, termőre fordult-e a szerető gondozás hatására. Így is, úgy is történhetett. Akár lehetett belőle olyan, mint az a másik fügefa is. Az a megátkozott fügefa. Amely száradjon ki mindörökre. Vadhajtás. Levelei között nem termett gyümölcs. Nem termett a szeretet és az irgalmasság gyümölcse, nem termett az igazság gyümölcse. Száradjon ki tehát mindörökre! Nő majd helyette más, amelyen nemcsak gyűlölethajtások bimbóznak és szóvirágindák leveleznek. Ez már – vagy akár most már – nem érdemel és nem is kap több haladékot. A tűzre vettessék! Hamvadjon el, mert hiszen csupán ’önmagára burjánzott rá’. Ilyen az ember is, Isten nélkül: „…elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég.”
Tizenhat évvel ezelőtt, 2010. március 7-én délelőtt tíz órakor Budapesten a Nepomuki Szent János-templomban magyar–lengyel szentmise volt: In memoriam Isten Szolgája Kelemen Didák OFM.Conv és Wojciech Topolinski OFM.Conv. Lássuk, mint működik a hit és a szeretet ereje „egy koporsója előtt álló országban”, mit tehetett egy XVIII. századi és egy XX. századi minorita hite és szeretete korában, és hogyan sugárzik át az mára is, századokon át.
A szentmise könyörgéseit a hívek nyomtatott formában a padokra téve megtalálhatták, magukkal is elvihették, otthon imáikba foglalhatták. Rövidített formában a szentmise során a választókörzet országgyűlési képviselőjelöltjével és a XVII. kerület képviselőivel olvastuk fel.
1. Add Istenem, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelmünk hitét ma is bátran valljuk, és alábbi gondolatai szerint éljünk és cselekedjünk: „Uram, távol legyen tőlem, hogy azt higgyem, van valami saját érdemem a mezítelenségen, a nyomorúságon és a gyarlóságon kívül. Szabad akaratot adtál nekem, de ha nem tereled ezt kegyelmeddel a láthatatlan és megfoghatatlan természetfölötti dolgok felé, mindig a láthatók, megfoghatók és természetemet gyönyörködtetők felé fordul. Ezért rajtam kívül és benned kell lennem, és neked bennem, hogy jót tehessek. Bennem kell élned, hogy ne haljak, vagy inkább meg kell halnom a magam számára, hogy neked éljek.” Ne feledkezzünk meg a háláról, amit gyermekkorának élményeihez köt: „Te adtál nekem erőt ahhoz, hogy ellenálljak a nyomorúságoknak, Te takartál be engem, ha fáztam és hóval borítva feküdtem a földön, te üdítettél föl egy korty vízzel, ha gyakran szomjaztam, és egy falat kenyérrel, ha éheztem, s …megmaradt egészségem és gyönge testem megedződött.” Add, Uram, hogy átérezzem és érezzük át szívünkben a saját hálaadásunkat mindannyian!
2. Könyörögjünk a társadalom életadó alapsejtjéért – mint Szent II. János Pál jellemzi – „az élet és szeretet bölcsőjéért”, ahol minden személy: a férfi és nő a maga méltóságában nyer elismerést, elfogadást, tiszteletet, és ahol az ember önmagát önmaga odaajándékozása által valósítja meg, mert szeretni annyi, mint olyan értékeket adni és kapni, amelyeket sem megvásárolni, sem eladni nem lehet, csak szabadon, kölcsönösen és bőségesen ajándékozni. Áldj meg, Uram, ezzel az ajándékozó szeretettel engem és mindannyiunkat, akik itt vagyunk! Hadd legyünk kapott hivatásunk és küldetésünk szerint szolgálatára édes hazáinknak, kinek Magyarország, kinek Lengyelország az. Azoknak is, akik itt közöttünk a kettő egyikét fogadottnak tekintve ugyan, de mindkét hazájukat szeretik. Dolgozzunk együtt azon, hogy a lengyel himnusz „Nincs még veszve Lengyelország” kezdetéhez hasonlóan a nincs még veszve Magyarország a hit és a szeretet bölcsőjévé legyen! Munkánkra áldásodat, reményünk beteljesedéséhez add az erődet, Uram!
3. Istenem, add, hogy megértsük, hogy a munka a Teremtő által az embernek adott különleges méltóság, amellyel „az isteni művészet és bölcsesség részese szebbé teszi a …már rendezett világegyetemet, és tevékenysége elsősorban a társai és különösen a szükséget szenvedők hasznára irányul”. Kiegészítésül fogadjuk, Márai Sándortól idézve, hogy feladatunk lehessen „…elvégezni azt a csendes, mellékes, de szakszerűen megmívelt munkát, amelyre hajlamaink és képességeink kijelöltek, nem menekülni e munka elől a hiú szerepbe, beérni azzal a megnyugvással, hogy munkánk a lehetőségig pontos volt s talán használt is az embereknek.” Az így végzett munka, add, Uram, hogy mielőbb termőre forduljon és Neked tetsző gyümölcsöt hozzon!
4. Add, Urunk, hogy saját nyelven, kultúrán, történelmen alapuló nemzeti létünk megmaradjon, erősödjön, nemzeti értékeinket megbecsüljük, szentjeink, hőseink előtt fejet hajtsunk, méltányoljuk István királynak szíve gazdagságát, Szent Imre herceg kemény tisztaságát, László királynak vitéz lovagságát és továbbénekelhessük, hogy ,,Szent Erzsébetből hős szeretet árad, Margit imái vezekelve szállnak”. De domináljanak a tettek, célratörő cselekedeteink, amelyeket előző könyörgésünkkel összhangban Mindszenty József hercegprímás egyik beszédrészlete önt igaz, megható formába: „Mielőtt szemeim megtörnének, nem az ember, nem puszta érzelem, hanem Isten és őseink mondatják velem, és azt szeretném minden magyar párnája alá tenni, legyen bárhol a széles világon, hogy ne legyen nyugta az ösztökétől halála órájáig. A megmaradt kevésből újra kell építenünk a hazát. Ez a dolgunk ezen a világon! Ettől megszabadulni nem tudunk, csak elbújni előle. Tegyétek félre a versengést, a mértéktelen személyes nagyravágyást, a ki, ha én nem magatartást! Mindenki ott tegye meg a magáét, ahová az élet állította. Legyen a családban gyermek, Isten akarata szerint. Ez áldás és jövő, bármit mond a világ. Csak az a lelkesedés helyénvaló, amelyet a munka nehézsége, a szenvedés hosszantartósága mindig újraéleszt. Amit e sorokkal lelketekre akarok kötni, ezért éltem, élek és imádkozom itt is, az Örökkévalóságban.” Sacra Pannonia! Szent Magyarország! Hallgasd meg, Urunk, az öt világrész bármelyik pontjáról érkezzenek is trónusod zsámolyához a magyarok imádságai!
5. Add meg, Uram, hogy saját korunkban felismerjük az egyéni jó, a szeretet szüntelen gyakorlása mellett a közjó társadalomszerkezeti lényegét, amelyről az Egyház társadalmi tanítása így szól: „Kétségtelen, hogy az az irgalmas cselekedet, amely itt és most ad választ egy embertársunk valós, sürgető szükséghelyzetére, a szeretet cselekedete, ámde éppen ennyire lényeges szeretetcselekedet az az erőfeszítés, amely olyan társadalomszervezet és társadalomszerkezet létrehozására irányul, ahol az embertárs eleve nem kényszerül nyomorban élni. Különösen igaz ez akkor, ha emberek millióiért, sőt egész nemzetekért folyik a küzdelem, vagyis abban a helyzetben, amikor a társadalmi kérdés arányaiban tekintve világméretűvé vált.” Adj erőt szívünkbe, hogy megértsük: a keresztény embernek hivatása, hogy felébressze a világot; az igazi forradalom az lenne – Guglielmo Ferrero szavaival –, ha Szent Ferenc visszajönne a földre!
6. Ne felejthessük, Uram, hogy az egyes területeken (tudomány, technika, technológia) megvalósuló felmérhetetlen, szinte áttekinthetetlen fejlődés gyakran az egyenlőtlenségek fokozódásával jár, pedig az igazi fejlődésnek – Szent VI. Pál pápa megfogalmazása szerint – „mindenoldalúnak kell lennie, vagyis olyannak, amely minden ember és a teljes ember növekedését biztosítja”. Ez „egyaránt vonatkozik a természetes és természetfeletti szintre”, mert ,,amikor Isten eltűnik, elkezd kiüresedni az a képességünk is, hogy felismerjük a természetes rendet, a célt és a jót” – egészítette ki Szentatyánk, XVI. Benedek. Urunk, nyisd meg értelmünket!
7. Istenünk, adjál országainknak és az egész világnak, amely a nemzeteket ugyan közeli szomszédokká tette, de még nem tett egymás testvéreivé, olyan szellemi és politikai vezetőket, akik képesek a helyzet józan mérlegelésére, és annak felismerésére – írja Szentatyánk, – hogy „a cselekvés bölcsesség nélkül vak, a bölcsesség szeretet nélkül terméketlen”. Legyen „a szeretet értelemgazdag, az értelem pedig szeretetteljes”. Ez azt jelenti, hogy „az erkölcsi értéknek és a tudományos kutatásnak együtt kell növekednie, és mindkettőt a szeretetnek kell lélekkel megtöltenie, teljes …harmóniában.” Adassék meg nekik a képesség, hogy jó szándékú, magas képességű emberekként tevékenykedhessenek az igazság és szeretet nevében!
8. Uram, adjál bölcsességet annak belátásához is, hogy a fejlődés témája ma szoros kapcsolatban van azokkal a kötelességekkel, amelyek az embernek a természethez fűződő kapcsolatából fakadnak, „…a természet, a szeretet és az igazság tervének kifejeződése. Létezésében megelőz bennünket és élete színtereként Isten ajándéka számunkra. A Teremtőről szól hozzánk és az Ő ember iránti szeretetéről… Magában hordja a sajátos grammatikáját, megadva önnön értelmét és ismérveit” (XVI. Benedek). Ezt a kék bolygót a következő nemzedékeknek kell olyan állapotban átadnunk, hogy ők is méltó módon élhessenek és képesek legyenek továbbművelni azt. Adj erőt, Uram, a tudomány művelőinek, a politikusoknak, a média kezelőinek környezeti állapotunk felismeréséhez, a kellő intézkedések kimunkálásához, terjesztéséhez, és ebben a kérdésben is „forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet”.
Könyörgésünk meghallgatásra talált. Termőre fordult a magyar élet…
Hallgass meg, Urunk, ma is…
Dobos Marianne
(Fénykép forrása: Pixabay)
