A Zomborban született (1936. május 13-án) és gyermekként családjával Kanadába került Telch György, a Seneca College Newnham Campus nyugalmazott professzora, a Kalejdoszkóp kulturális folyóirat tulajdonosa és a lapkiadó igazgatója, az Árpád-házi Szent Erzsébet Plébánia buzgó híve, a Magyar Ház volt tagja torontói otthonában, hosszú betegség után 2020. május 7-én az Örök Hazába költözött. Legközelebbi hozzátartozói szűk körben búcsúznak tőle 2020. május 9-én. A búcsúzáson elhangzik Vencser László imája is, amelyet Húsvét 5. vasárnapján, 2020. május 10-én a felső-ausztriai Linzben jó barátja, Telch György lelki üdvéért bemutatott szentmiséjén fog elimádkozni és amely így szól:
„Mennyei Atyánk! Szent Fiad az utolsó vacsorán, búcsúbeszédében így szólt apostolaihoz: »Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van, ha nem úgy volna, megmondtam volna, hiszen azért megyek, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmentem és elkészítettem a helyet, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.« Fiad most ismét eljött és magával vitte Gyuri barátomat, hogy ott legyen, ahol Ő van. Köszönöm Neked, Istenem, hogy megajándékoztál engem Gyuri barátságával. Te tudod, hogy nekünk, papoknak milyen nagy szükségünk van az ilyen jó barátokra, akiknek az életében megtapasztalhatjuk a mély hitet, az Irántad való szeretetet és így mi is megerősítést kapunk tőlük. Gyuri ilyen barát volt számomra. De barátságunk kölcsönös volt. Nagyon örült, amikor találkoztunk vagy a nagy távolság ellenére beszélgethettünk. Húsvéti beszélgetésünk a betegsége miatt elmaradt. Arra kérlek Téged, Istenem, hogy add át neki üzenetemet: lélekben továbbra is együtt maradunk, és majd, amikor odaát ismét találkozunk, pótolni fogjuk az elmaradt beszélgetést. Kérlek, jutalmazd meg őt a Te nagy szereteteddel. Nem kell Neked felsorolnom, milyen sok jót tett itt ezen a földön, hiszen pontosan tudod: ismered szíve tisztaságát, láttad örökös jószándékát, jócselekedeteit. Igaz ember volt, Rózsának csodálatos társa, gyermekeinek példás nevelője, tanítványainak kiváló oktatója, a Kalejdoszkóp folyóiratnak lelkes kiadója, irodalmi művek értő fordítója. Nemzetének, régi és új hazájának ragaszkodó fia volt, Neked pedig hűséges és alázatos szolgád. Hatalmas űrt hagyott maga után. Kérlek, hogy a feltámadásba vetett hit segítségével erősítsd azokat, akiknek hiányozni fog az ő fizikai jelenléte. Mennyei Atyánk! Adj neki örök nyugodalmat!” (Vencser László)
