Menü Bezárás

A covid-járvány alatt megduplázódott molesztálásokról

Elkezdődött a böjti időszak – vajon mitől lesz más, mint eddig? Hogyan lehetne adaptálni, testre-szabottabbá tenni az adott körülményekhez, idén, mondjuk ki, a covid-19 körüli bizonytalansághoz? Persze a lényeg marad, sőt a hamu szórása is hamvazószerdán, csak a forma változott, rendelte el a Szentszék. Kicsit groteszknek tűnk, amikor sok buzgó hívő korábbi évek fotójaival illusztrálta a saját böjti mondanivalóját az FB-terekben, ezzel eleve, mondhatni, az illetékes liturgikus komisszió munkáját megnehezítve. Hiszen, mint megtudtuk, most nem szabad keresztet rajzolni a homlokra, hanem szó szerint hamut kell szórni a fejre… Na de nem ez a legnagyobb gond. Nem vagyok illetés erről írni, szenvedélybetegségekkel foglalkozom, tudom, mennyire terjed az online-függőség.

A legújabbi (2021)  FBI adatok szerint  közel félmillió predátor („ügynök”) aktív az online térben naponta – így most, a böjt kezdetén is. Elszomorít, ahogy olvasgatom az FB-oldalakon, ki mit javasol böjti időszakra – a legtöbb: még több internetezést… online böjtölést? Ezzel csak még jobban rászoktatjuk a gyermekeket, unokákat az online térben mozgásra-maradásra. Hiszen, ha látják a szüleiket, ők is utánozni akarják a „nagyokat”. Megdöbbenve olvassuk, hogy az internetes szexuális bántalmazás áldozatainak 50%-a 12 és 15 év közötti gyerek. Sok szülő otthonról dolgozik – home office-os, munkaadói utasításra, a gyerekek otthon tanulnak, állami utasításra. Becslések szerint a közösségi média felületeit használó gyerekek 40%-a nyilvánosra állítja a profilját, hogy több követőt szerezhessen. Nem győzöm figyelmeztetni ismerőseimet, hogy akadályozzák ezt meg. Még Kárpátalján is a kiskorú lányok naponta töltenek fel magukról „szexis” fotókat. Az iskola, a munka és a szociális élet online térbe került, így sokak figyelmét felhívta az internet előnyeire és hátrányaira. A nagyokosak pedig csak az előnyökről papolnak, ahogy nálunk mondják, hát én kénytelen vagyok a hátrányokat is figyelemmel kísérni.

Mint tudjuk, a National Center for Missing and Exploited Children számára nemzetközi szinten lehet bejelentéseket tenni gyermekpornográf tartalmakról. A koronajárvány kezdetekor, 2020 márciusában több mint megkétszereződött a bejelentések száma az előző év márciusához képest. 2019 márciusában 983 700 jelentés érkezett, 2020 márciusában pedig már 2 027 500 darab. 2020 első három hónapjában a Telegram 26%-kal több olyan csoportot és csatornát számolt fel, amely a gyermekek bántalmazásával kapcsolatba hozható, mint az előző év azonos időszakában. 2019-ben 14 000, 2020-ban pedig már 18 000 ilyen eset volt. Tavaly januárban több mint 5600 ilyen felületet jelentettek és tiltottak le, idén januárban pedig már 18 000-et (az adatokat a hintalovon.hu webhelyről vettük át).

Na, itt böjtölj, ha tudsz – gondoltam magamban ezen adatokat olvasgatva. A szerzetesek hajlamosak ilyenkor elvonulni, elcsendesedni, kilépni az FB-térből. A jezsuitáknak a XXI. században elsősorban prófétai küldetést szánt a Szentatya. Nem hallgathatunk, szemlélődve dolgozunk és munkánkkal szemlélődünk – nem könnyű, ezt tanuljuk jezsuita életünk végéig. Mi hát a teendő? Mire jogosít fel a böjti időszak? Már az Ószövetségben olvassuk: „Tudjátok, milyen az a böjt, amelyet én kedvelek? Ezt mondja Isten, az Úr: Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől!” (Iz 58,6a; 7). Az éhezőkkel, hajléktalanokkal, migránsokkal foglalkoznak mások eleget, de ha mezítelent látsz… mintha ez lenne a mai kihívás, s gondolok itt a fenn idézett pornográf adatokra. Az evangéliumok is az irgalmasság cselekedeteit sugallják, mint alkalmas böjti ájtatosságot. Idetartozik a tudatlanok felvilágosítása, így bizonnyal a szülők, a gyermekek oktatása is: hogyan ellenállni a leselkedő webkameráknak, hogyan ellenállni annak a kísértésnek, hogy minél többen lássanak, lájkoljanak…

Mint már előző cikkeimben írtam, a szenvedélybetegségek hatásos kezelésénél abból kell kiindulni, hogy a szenvedély mint olyan nem rossz – Isten találmánya, hogy szenvedélyes életet tudjunk élni. Ki ne sóvárogna azokra a pillanatokra, amikor ezt meg is tudta élni? Sőt aki egyszer belekóstol, gyakran már csak erre vágyik… kezdve az alkohollal, nikotinnal, drogokkal egészen az online függőségekig. Ismétlem, ezen médiumok jó oldaláról számtalan nyilatkozatot olvashatunk, itt most a nem kívánt mellékhatásokra gondoljunk. Nem is arról van szó, mennyire vonzó tud lenni egy szégyenlős ártatlan tekintet, bár tegyük hozzá, az egykori Karol Wojtyla, akkor még mint filozófus a szégyen, a szemérmesség metafizikájával kapcsolatban erről egy egész könyvet is tudott írni a teológusok számára.

Miért van az, hogy a gyerekek képesek bármit megkockáztatni, csak hogy a kíváncsiságukat ki tudják elégíteni? Ez sem a fő kérdés, hiszen az ember nemi fejlődésének részét képezi. A gond az, hogy egyre többen felnőttként is élvezettel „kíváncsiskodnak” (kukkolnak), és itt a beteges voyeurizmusra sem szeretnék kitérni. A kérdés az, hogy felnőttek-e az ilyen emberek. Vagy nem is akarnak azok lenni? A virtuális tér látszólag kockázatmentes helyet biztosít a beteges kíváncsiskodásnak. De lépjünk még ezen is túl, mi lehet e mögött? Jézus valószínűleg az ártatlan gyermekek megrontásától rettegett leginkább. Napjainkban ez történik, sőt mint megtudtuk, fokozódott a covid-19 időszakban. Egy ember azzal válik felnőtté, hogy képes intim kapcsolatokban élni. A gyermek csak ismerkedik az intimitással, a felnőttnek már gyakorolnia is kellene. Tény, hogy az ezzel való ismerkedés, ennek megismerése sokkal izgalmasabb, mint annak begyakorlása – az intimitás sok áldozattal jár. Legszebb emlékeink is az első intim élményeikhez kötődnek, s ha élvezetes néha nosztalgiázni, akkor ezen a téren szinte minden adott. Eltekintve most a pornóipar termékeitől, nem kell okvetlenül csak a testi intimitásra gondolni. S ha mégis, nem kell azonnal elítélni – csak kell hozzá kellő légkör. Ha most és itt őszinte akarok lenni, harmincéves fejjel, a Pápai Gergely Egyetem hallgatójaként tudtam meg, hogy nem minden film pornó, ahol esetleg intim jeleneteket is bevágott a rendező. Sok művészfilm épp ettől válik közkincsé. Számunkra, akik a szocializmus keblein nőttünk fel, néha még egy szoptató anya látványa is tiltott volt, kivágták külföldi filmekből.

Mindezek ellenére el kell hogy mondjuk – s beszél erről a későbbi Szent II. János Pál pápa is: a lelki intimitás még izgalmasabb tud lenni, valószínűleg ez a csali, ami megnyitja a teret a pornográfiának. Mindenki alapigénye az intimitás, és ez erősebb tud lenni, mint a nemi ösztön. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a szerzetesek tisztasági fogadalmának hagyománya. Ezen evangéliumi tanács nem akar megfosztani az intimitástól, csupán annak testi kinyilvánulásaitól. A tisztaságot gyakorolni kell, nem csupán „valami tisztátalantól” óvakodni. Aki viszont belekóstol az intim testiségbe, bár még érzelmileg nem felnőtt, egyszeriben annak tudja be magát. Arról nem is beszélve, hogy sokkal könnyebb és látványosabb egy testet lemezteleníteni, mint a lelket felfedni. S ha a testi sztriptíztől nem is idegenkednek sokan, a lelkitől szinte mindenki, ha nincs meg hozzá a kellő légkör. Áll ez a kölcsönös bizalomból, attól kezdve, hogy nincs miért szégyenkeznem előtted, egészen addig, hogy jó megnyílni, gyöngéden feltárni legintimebb énünket annak, aki ezt megértéssel, szeretettel elfogadja és viszonozni is tudja. Végzetül ne vegyék rossz néven, ha arra szeretnék buzdítani minden kedves olvasót, hogy az idei böjtöt éljük meg kettős igyekezettel: egyrész világosítsuk fel a balga szülőket az internet adta veszélyekről, másrész kezdjünk egy még intimebb kapcsolatot építeni közeli (nem online) barátainkkal, élettársunkkal… s nem utolsósorban Jézus Krisztussal, hogy vele meghalva Húsvétra fel tudjon bennünk támadni egy bensőségesebb (intim) viszony az emberekkel és a Jóistennel.

Puss Sándor SJ

Vélemény, hozzászólás?