„Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz…” (Mt 13,31)
Lukácsovits Magda erdélyi festőművésznő alkotásai között kiemelkedő helyet foglal el a Jézus gyógyít című festmény, amelynek keletkezési körülményeiről a művésznő több alkalommal tett vallomást szóban és írásban: családtagokkal folytatott beszélgetések során, egy interjúban, valamint egy fénykép hátán saját kezűleg rögzített részletekben. A művésznő szerint ez volt a legelső vallásos témájú „kompozíciója”; húszéves korában festette, amikor a nagybányai művészeti líceumban elkezdte szakmai képzését.
Jézus gyógyít, Lukácsovits Magda, 1953–1954 ©, olaj/vászon, 65×50 cm, magántulajdon
A kép 1953–1954-ben készült titokban a nagykárolyi irgalmas nővérek megrendelésére (akik akkor még a betegápolásban működhettek), durva kendervászonra, mivel festővászonhoz nehéz volt hozzájutni.
A zárt kompozíció Jézus Krisztus nyilvános működésének egy olyan oldalát, pontosabban gyógyító tevékenységét ábrázolja, amely által Isten országának a jelenléte már a földi élet során megtapasztalhatóvá válik (Lk 17,21).
Lukácsovits Magda, Jézus gyógyít, 1953, vázlat, 20×14 cm
A kép krisztocentrikus felépítése könnyen felismerhető: középpontjában a betegeket gyógyító Krisztus áll, akit az evangéliumokban oly sokszor említett tömeg vesz körül. A Messiást álló alakja, fehér ruhája, a kép függőleges középponti tengelyével egybeeső elhelyezkedése, a rá irányuló tekintetek sokasága emeli ki mint főszereplőt. Jézus átlagnál nagyobb testmagassága természetének lényegi vonását, annak kettősségét szemlélteti: valóságos Istenként és valóságos emberként mintegy összekötő szerepet tölt be ég és föld között, immanens és transzcendens valóság között, hiszen Ő „az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6).
A tabló életszerűen ecseteli a korabeli zsidók Jézushoz való viszonyulásának különféle formáit: vannak, akik a betegségnek kiszolgáltatva, egyedül Jézus gyógyító erejében bízva várják a segítséget; vannak, akik hálatelt szívvel fordulnak felé, és ujjongva dicsérik az Ő szent nevét, de akadnak olyanok is, akik csak távolról figyelik a történéseket.
A továbbiakban, a festmény üzenetének megvilágítása érdekében az egyes alakokat érdemes górcső alá venni.
A Megváltó lábai előtt fekvő két beteg mezítelensége arra a Szentírásból forrásozó tanításra emlékeztet, amely szerint haszontalan az evilági kincsek halmozása, ehelyett a mennyei kincsek gyűjtésére és Isten igazságának a keresésére kell törekedni, hiszen írva van az emberről: „Mezítelenül született, s úgy megy el innét, amint jött” (Préd 5,14; Mt 6,19–20). A bűnök, a testi és lelki sebek ruhával való leplezése hiábavaló is lenne, hiszen Isten mindent tud, Ő belelát az ember szívébe.
Érdekesnek bizonyul, hogy noha a festmény előterében két gyógyításra váró beteg helyezkedik el, Jézushoz legközelebb mégis két reménnyel teli és bizakodó női alak áll. Mindkettejükben közös, hogy lelki vagy fizikai érintkezésbe lépnek Krisztussal: imádságban, illetve Jézus köntösét hátulról megérintve (Lk 8,43–48). Továbbá mindkettejük öltözetét egy feltűnő mustársárga szín díszíti, ami a festmény bal alsó sarkában lévő mustárvirágon is megtalálható.
A mustárvirág megjelenítése, illetve ennek a figyelemfelkeltő mustársárga színnek többszörös használata világítja meg és szintetizálja a kompozíció lényeges mondanivalóját: a hit ereje csodákra képes. Jézus földi élete során megannyiszor hangsúlyozta a hit fontosságát mint az örök élet egyik alappillérét. Az igazi hit gyógyít, szabaddá tesz, és olyan láthatatlan kapukat tár fel, amelyekről a halandó ember addig még csak álmodni sem mert. „Minden lehetséges annak, aki hisz” – olvasható Márk evangéliumában (Mk, 9,23), ami annyit jelent, hogy aki életét Istenbe helyezi, az alkalmassá válik csodákat művelni, gyógyítani és akár hegyeket is megmozgatni.
A középpontban szemmel láthatóan a gyógyító, csodatévő Krisztus áll, ám a kompozíció üzenete szempontjából nem kizárólag az Ő csodatevő ereje, hanem hithirdető tevékenysége is jelentőségteljes. Jézus nyilvános működése során azt tanítja, hogy az emberek Istenbe vetett hite a meghatározó, ami végső soron meggyógyítja őket. Aki teljes szívvel keresi az Urat és őszintén megbánja bűneit, az hitén keresztül és a Jézussal való találkozás által feloldozást, szabadulást, megváltást és örök életet nyer (Mk 5,3; Mt 9,22; Lk 7,50).
Lényeges néhány gondolat erejéig említést tenni a műalkotás bal alsó sarkában lévő virágról, amely első pillantásra hasonlít a sárga oroszlánszájhoz, de valójában, a művésznő magyarázata szerint, mustárvirág. Abban az időben, amikor a festmény készült, nem volt könnyen hozzáférhető kép sem a mustárbokorról, sem a mustárfáról, ezért a fiatal festő botanikai könyvekben található, többnyire fekete-fehér rajzokból és leírásokból inspirálódott. A művésznő annyira fontosnak tartotta a mustárnövény autentikus megjelenítését, hogy külön kis tanulmányképet készített róla, amelyet bemutatott egy Szentföldön járt papnak.
1. Lukácsovits Magda, 1953–1954, Jézus gyógyít, részlet (bal oldali alsó sarok)
2. Lukácsovits Magda, 1953, Tanulmány a mustárvirágról, tempera/karton, 13×22 cm, magántulajdon
3. Claus Caspari, 1953, Ackersenf – Sinapis arvensis (Kräusel, Mitteleuropäische Pflanzenwelt)
Jézus a hitet és Isten országát több helyen kifejezetten a mustármaghoz hasonlítja (Mt 13,31; Mt 17,20, Lk 17,6): Igaz, bár kicsinek és jelentéktelennek tűnik, óriási kibontakozásra képes és gazdag termést hozhat, ha jó földbe kerül (Mk 4,31–34), s ez hasonlókképpen van az ember Istenbe vetett hitével, bizodalmával is.
A mustármagokról a Szentírásban: Mt 13,13–33
A Jézustól távolabb eső részeket is érdemes szemügyre venni.
A fal előtt, a virágzó növénnyel párhuzamban egy száraz, virágtalan növény látható. Ezeknek együttes szemlélése a magvető példázatát, avagy a jó és a köves földbe hullott magokról szóló tanítást juttatja eszünkbe (Mt 13,4–9).
A festmény bal oldalán olyan alakok láthatók, akiknek ábrázolása Bibliából jól ismert személyeket idéz fel. Az ablakon kihajló, Jézus felé mutató férfi Keresztelő Szent Jánosra emlékeztet, a fal előtt álló, karján kisdedet tartó nő pedig Szűz Máriára, akinek öltözete ezúttal eltér a hagyományos, kék köpenyes ábrázolásmódtól. A női alak itt magyar színeket visel: ruhája piros, a fejéről fehér kendő borul a vállára és a köntösére, jobb karját és törzsét sötétzöld köpeny fedi. Ezt a színösszetételt rejtett utalásként is lehet értelmezni a Magyarok Nagyasszonyára, akinek nyilvános ábrázolása az akkori politikai helyzetben merész vállalkozást jelentett.
Az őszinte hálát és az Isten kegyelméből eredő felszabadulást a jobb oldali, piros ruhás leány testesíti meg, aki ujjongva szökik az ég felé, akárcsak a leprától meggyógyítottak egyike (Lk 17,12–19). Mellette, a fonnyadt növénnyel tükörszimmetriában egy meggyötört, gyengélkedő lény látható, aki, jóllehet az ég felé emeli fejét, de arcáról kétség és bánat olvasható le; testtartása, valamint barna színű köntöse a megterheltséget, a nyomort, a földhöz tapadtságot érzékelteti. Ő és a két háttérben álló bámészkodó, akik Jézus gyógyítását kíváncsian és némi szkepticizmussal figyelik, nemcsak külsőleg (fizikai térben), hanem lélekben is távol állnak Jézustól.
A már említett piros, szeretetet jelképező szín mellett a kék különböző árnyalatai is felfedezhetők a festményen, amelyek a tisztaság, az igazság és a hűség jelképei. A Jézus tisztaságát és bűntelenségét kiemelő fehér szín mellett a zöld is jelen van, ami a reménység, a feltámadás és a halhatatlanság színe.
A színpompás kép összhatása barokk és reneszánsz mesterek színvilágára emlékeztet, de a mustársárga szembeötlő alkalmazása egyedi vonás, Lukácsovits Magda sajátos stílusához tartozik: számos gondolattal átszőtt, vallási üzenetet hordozó kifejezésmódjának korai és jellegzetes példája.
A bibliai motívumokban és szimbólumokban gazdag festmény, amely kitűnő szentírási ismeretekről és mélységes istenhitről tanúskodik, kimagasló helyet foglal el az életműben. A hit gyógyító erejét és az örök élet ígéretét hangsúlyozva örömhírül szolgál a Jézust követőknek „…hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). Minden ecsetvonás a hit szolgálatában áll, ezért bátran nevezhető művészi hitvallás reprezentatív darabjának.
Laczkó-Benedek Szidónia
egyetemi hallgató
Források – Bibliográfia – Az olvasó figyelmébe ajánlott irodalom
1. Fidem pinxit – Sie malte den Glauben – A hitet festette / Das Lebenswerk der siebenbürgischen Kunstmalerin LUKÁCSOVITS MAGDA erdélyi festőművésznő életműve, Bauer-Verlag Thalhofen, 2014, II. kötet, 10. oldal, 30–32. oldal.
2. A művésznő családja birtokában található festmények, fényképek, információk.
3. Dr. S. J.: A színek mint jelképek, Vasárnapi ujság, 1859. március 27., https://epa.oszk.hu/00000/00030/00265/
4. Szilárd József: A színek szimbolikája a Bibliában, 2018, https://de.scribd.com/document/373377157/
5. Takács Béla: A színek és számok jelentése a Bibliában (Bibliai jelképek a magyar református egyházművészetben, Budapest, 1986, 17–22. oldal)
6. Anton Prock: Farbensymbolik (Christliche Ikonographie am Beispiel Tiroler Kirchen, 2014), http://ikonografie.antonprock.at/farbensymbolik.htm
7. Mustármag (Keresztyén Bibiliai lexikon, Budapest 1993, Arcanum kézikönyvtár), https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok
8. Helstáb Nóra: Mustármag, 2020.11.14, Katolikus.ma, https://katolikus.ma/mustarmag/
9. Peter Riede: Senfkorn (Das wissenschaftliche Bibellexikon im Internet), https://www.bibelwissenschaft.de/ressourcen/wibilex/altes-testament/senfkorn
10. Wikipedia: Példabeszéd a mustámagról, https://de.wikipedia.org/wiki/Gleichnis_vom_Senfkorn
