Menü Bezárás

Álom?

Egy ismert amerikai kórházsorozat némely részében elég sokan meghalnak, néha többen, mint akiket meggyógyítanak. Nemrég éppen a gyermekosztály volt soron és egy 11 éves kisfiú lett az egyik főszereplő. Halálos betegségben szenvedett, már több hónapja ott kezelték az osztályon. Nagyon unatkozott, így az orvosok beosztották vizitelésre. Ő volt az, aki a többi betegnél az összefoglalót, a fontos tudnivalókat közölte a „gyógyítókkal”. Sajnos rá is rá kerül a sor. Gyógyíthatatlan, a szülők, és ő is, még reménykednek, de a tudomány mai állása szerint menthetetlen.  Itt jön, nevezzük Jánosnak, aki elkezdi a korházban töltött idejét mesélni.  Ez idő alatt a súlyos esetek közül már senki sem élt. Ő látott minden esetet és véget. Sokaknál csak azt vette észre, hogy „elaludtak”. Nem a haláltól félt, hanem a rossz álmoktól. Mi lesz, ha elalszik és rosszat álmodik? Teljesen kétségbeesett. Szép álmokat, szép halált szeretett volna. Sajnos arra már nem emlékszem, hogy megkapta-e a kegyelmet.

Három évvel ezelőtt engem is mesterséges kómába helyeztek, sok súlyos betegség összhatása miatt. A szervezetem csak így tudhatott esetleg megbirkózni a fertőzéssel. A családomat már felkészítették, hogy nagy a baj, készüljön fel a legrosszabbra, töltsön velem minél több időt. Az orvosok, a nővérek az osztályon már nem reménykedtek, hogy valaha is visszakerülök oda az intenzívről. Én pedig közben álmodtam. Néha szépeket, néha elég véreseket. Többször szerepeltek benne már nem élő szereplők. Egy temetést is végignéztem. Három hét után felébresztettek ebből a szörnyű álomból. Megtanultam újra mozogni és elindultam a gyógyulás útján.

A temetőket járva sok síron ilyen felirat olvasható: „Nyugodjon békében!” „Legyen néki könnyű a föld!”

Tényleg ennyi az egész, egy álom? Mitől függ, hogy jó álommal alszunk el vagy rosszal?

Szerintem inkább az ébredés a fontos, az, hogy hol is ébredünk föl! Az örök élet már biztosított, de hogy hol, az tőlünk függ.

A temetők kapuján lévő mondattal zárom gondolatot: az biztos, hogy „FELTÁMADUNK!”

Funke Attila

Fényképek forrása: Pixabay