Menü Bezárás

Béke veled? – Béke veled!

Ma reggelikészítéskor rájöttem, hogy holnapra már nem lesz elég a zsemle, így el kell mennem pár darabot venni. Ahol lakom, ott körülbelül ugyanakkora távolságra van egy gyorspékség és egy török bolt.

A pékség előtt legtöbbször sor áll és olyan személytelen az egész. Sorban állás, maszk, zsemle zacskóba be, fizetés.

Ezért legtöbbször a másik megoldást választottam. Nincs sor. De most nem erről akarok írni. A tulajdonost már régóta ismerem és sokat beszélgettünk.

Ma reggel csak egy „reggelt” mondott. Én kiválasztottam a pékárumat és mentem fizetni. A pénztárnál megint találkoztunk. Salem alajkum – köszöntöttem. – „Legyen veled is béke”, majd folytatta: Milyen jólesik ma reggel, hogy így köszöntél.

Mi, katolikusok hányszor, de hányszor mondhatnák, egymásnak: Béke veled vagy Isten áldjon!

Hányszor a szentmise végén elhangzó „A szentmise véget ért, menjetek békével!” köszönést már csak félfüllel meghallva „rohanunk ki” a templomból, majd kiérve már azon gondolkodunk, hogy milyen is volt a pap, mi is zavarta meg az áhítatot.

Ez a „vírusos” helyzet, a karantén nagyon jó esély arra, hogy megtaláljuk a belső békénket és ezt először családunkban, azután a környezetünkben is átadjuk.

Ez a két szó: „Béke veled!” vagy az „Isten áldjon!”, sokszor csodát tesz, éljünk vele minél többször.

Funke Attila, Erding 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.