Menü Bezárás

Causa Böjte Csaba OFM

A kép illusztráció. Forrás: Pixabay

Az egykor közismert erdélyi ifjúsági lelkész, majd gyermekotthonok alapítója, a magyar állam által többszörösen kitüntetett ferences szerzetes. Most mintha a határon túli ferencesek elleni összeesküvés része lenne, hasonlóan, mint a Felvidéken a működését megszüntetni kényszerülő Cirill atya. Kell hogy írjak már most, a vihar kellős közepén – bár Csaba szerint a vihar idővel elcsitul, a töredező beteg faágak recsegése után a természet letisztul. Pünkösdkor is nagy szélzúgásról olvashatunk, most, az ünnepen a Szentlélek ajándékai közül kérjük a megkülönböztetés tudományának lelkét.

Simon M. Veronika alkotása

Bármiféle előítéleteket igyekszem mellőzni, sőt az utóbbi napokban a Csaba testvérre zúdult rágalmazásokat sem olvasgattam. Csupán segítségére szeretnék igyekezni a bajba jutott szerzetesnek – lévén, némileg sorstársak vagyunk. Hiszen jómagam is szerzetes vagyok, határon túli és pechemre még nehéz sorsú gyermekek is a nyakamon „csüngenek”. A sok közös mellett, amiben mások vagyunk – én jezsuita, s mint ilyen a megkülönböztetések művésze kellene hogy legyek. Alapító atyánk, Szent Ignác erre oktat mindet: látásunk, gondolkodásunk legyen éles, tudjunk józanul, de egyértelműsítve megkülönböztetni. Amikor most itt járt Ferenc pápa, mosolyogva jegyezte meg: rólunk, jezsuitákról azt állítják, élesen gondolkodunk, de homályosan fogalmazunk. S ha igaz is lenne, különböztessünk meg: a fiatalokkal kapcsolatos magatartásunkban ne beszéljünk homályosan, hanem egyenesen, nyíltan. Csak ennyit mondott, nem többet ezen a téren. A ködös fogalmazásoknak is megvannak a maga előnyei, a hallgatóságot gondolkodóba ejti – egyfajta példabeszéd-provokációként hat.

A kép illusztráció

Hogyan viselkedjünk a rágalmazókkal a rosszindulatú bulvármédiával kapcsolatban? Azt is megmondta a Pápa, de egészen más összefüggésekben. Most én is így teszek, követve bölcs utasításait. Sőt megkockáztatva azt, hogy engem is majd pellengérre állítanak – s talán épp azok, akiktől legkevésbé vártam volna. Hát csapjunk bele. Cirill atya aktuális, fájó esete némi fényt visz az összekuszált ferences történésekbe. Felvidéki hívei a napokban imahadjáratot indítottak maradása érdekében (tudniillik szlovák rendtársai tovább már nem igénylik kisegítő szolgálatait Felvidéken). A valóság az, hogy Cirill atya húsz éven át kockáztatott, magyar szerzetesközösségét hétvégenként elhagyva, a szlovák rendtársaitól – csak látszólagosan befogadva – végezte áldozatos lelkipásztori munkáját. Ezt nem lehet hosszú időn át csinálni, az ember belefárad és előbb-utóbb rossz vége lesz. Erről bővebben lehetne olvasni a Facebookon – csak épp nem érdemes. A problémák renden belüliek, nem kellett volna azokat a világiak elé idő előtt kiteregetni, ott renden belül kellett volna oldani. Az a kitaláció, miszerint a híveknek joguk van mindenről tudni, csak a félreértett egyházi demokrácia sérült kitalációja.

S valami ilyesmi történhetett Csaba testvérrel is. Nem hinném, hogy az egyébként szinte „természetesnek” mondható beteges jelenség, az irigység juttatta volna ilyen kellemetlen helyzetbe ezt a talán legközismertebb magyar szerzetest. Ő sem élt igazán, napi szinten szerzetesközösségben, kint járt-élt a nagyvilágban. S értsük ez alatt a szentpáli „rosszvilágban”. A világiasság a sok kellemes mellett tud még több kellemetlenséget is okozni – ami most őt is utolérte. Mi van a háttérben, ki van a háttérben? Fontos ezt tudni? Vannak sokkal fontosabb tudnivalók is, amikre több időt kellene szánni. A teológia tudományában a szerzetesek mindig élvonalban jártak – illetve kellene hogy járjanak. Ők valamiféle fürgébb János apostolok a lassúbb, nehezebben mozgóbb Péter apostolok mellett. Azok mellett, akik a hivatalból teológusok, akik az egyház tanító hivataláért felelősek – és joggal, hisz’ Jézus is így akarta. Akkor, Jézus feltámadásakor János volt az első, aki odaért az üres sírhoz, de nem ment be… okosan és bölcs megfontolásból. Tudott megkülönböztetni (lásd. teológus Kötéltánc[1]).

Létezik egy másik, még betegesebb jelenség is: mégpedig az, hogy ha egy nő nem tudja magának teljesen megszerezni azt, aki számára annyira fontos – akkor képes inkább tönkretenni, mintsem elengedni. Nem állítom, hogy Csaba testvér esetében is ez van a háttérben, csupán elgondolkodtató. Azok a szerzetesek, akik kevésbé elméleti kutatók, van, hogy a lelki élet gyakorlati oldalán mennek el túl messzire. Mondhatni, még János apostolnál is gyorsabban futnak – és be is mennek az üres sírba, meg is akarják tapasztalni azt, amit nem is sejtettek.

A kép illusztráció

Mit is jelent a szerzetesek tisztasági fogadalma? Miben különbözik a papi cölibátustól? Lemondva a nemi élet gyakorlati oldaláról, a házasságról, nem jelenti azt, hogy mindenről lemondanak, ami a nemiséget illeti. Továbbra is érző, vágyó emberek maradunk. Bár a II. Vatikáni Zsinat nem javasolta az úgynevezett „harmadik utat”, sokan máig próbálnak rajta sértetlenül járni. Nem titok, a zsinatot követően tömegesen hagyták el a papi pályát – talán épp emiatt is. Közismert, hogy a lelki barátságok férfiak és nők, szerzetesek között nem ritkaság a lelkiségtörténetből. A klasszikus Szent Ferenc és Szent Klára mellett tucatnál több lelki barátságról tudunk szerzetesek (nők–férfiak) között. Ami viszont bennük közös, hogy ezek szentéletű emberek, az életszentségre törekvő papok, nők voltak. Ha csak a XX. századot vesszük és csak a jezsuitákat (saját berkeimben maradva), Teilhard de Chardin mellett Karol Rahner is inspirációként élte meg lelki barátnőjét. Egied Van Broeckhoven SJ naplójában leírta barátságai dinamizmusát, ami azóta könyvként is megjelent (2018). Hans Uhr von Balthasar egykori jezsuita szintén megélte ezen harmadik út előnyeit (barátság[2] mérce[3]), de az ezzel járó küzdelmeket is. Talán eljött az ideje, hogy többet írjunk, olvassunk, beszéljünk erről a talán nem egyöntetűen elvetendő „harmadik út” buktatóiról. A magyar teológiai szakirodalomban bizonnyal Szabó Ferenc SJ atyát kellene újraolvasni. Ő volt az, aki többször tett célzásokat ezekre az útvesztőkre a zsinattal kapcsolatban, és persze legjobban ismerve Teilhard de Chardin magánéletét is. Szabó atya egyik utolsó művében – „Szerelem – házasság – család keresztény szemmel” (Szabadon és hűségesen Krisztusban) – határozott megkülönböztetést tesz, mit is értünk a szerzetesi tisztaság fogalma alatt (92. oldal). Persze történt mindez sok évvel a zsinat után. Ha akkor még talán igen, most már senki nem mondhatja: nem tudtam… azt hittemúgy gondoltam… 

Ide vonatkozó, a témánkat kiegészítő (csak) angol szakirodalom

Én azt nem tudom, Csaba testvér olvasta-e Szabó Ferenc atya könyvét, és ha igen, megértette-e. Akarva, akaratlanul a Legyetek jók, ha tudtok film jut most eszembe. Talán mert a napokban volt Néri Szent Fülöp ünnepnapja. A filmben határozott utalás található arra a bizonyos: nem tudás enyhítő körülmény elvre. Amikor Ignác atya rákérdez, olvasta-e ezt meg ezt…, Fülöp atya beismeri, nem ér rá, sok az éhes gyerek. Nahát valami ilyesmik történhettek Csaba testvérrel is, és még fog újra és újra megtörténni a szeretetszolgálat sarában dolgozóival – besározódnak. Bizonnyal sokan imádkoznak érte, ideje lenne időt is adni néki, olvasásra, pihenésre – a szerzeten belüli közösségi életre.

De te, kedvesem, jőj fel lelkeddel a testi élvezet sarából és mély pocsolyájából! Nyíljanak meg belső érzékeid, nyisd ki lelki szemeidet, és lásd a (barátságban élő) szentek nagy számát, nézd a mennyei Jeruzsálem szép, élő falait, a város ragyogó és finoman megmunkált köveit, hogyan vésték és munkálták meg annak előtte szenvedéssel, melyek most oly szép, tiszta fénnyel ragyognak. Hogyan járt a kedves Szent Erzsébet? Pál e világ utálatának tárgya volt; Jób, Tóbiás és Dávid ugyanezen az úton jártak. Szent Atanáz úgy szenvedett, mintha az egész világ az ő halálára esküdött volna. Nézd, hogy a szentek mind vagy szívük, vagy pedig testük és szívük vérét ontották.[4] A testi élvezet önmagában még nem sár és pocsolya, akkor válik azzá, ha nem az életcélomat, a megszentelődésünket szolgálja.[5] Egy baráti ölelés életmentő tud lenni, de ugyanez a gesztus ölni is tud, ahogy a szótő is jelzi. Ezért kell tudni mindent alaposan és még időben megkülönböztetni.

A kép illusztráció

Mi mindebből a tanulság? Először is ne ítélkezzünk azonnal, különböztessünk meg, keressük a lényeget, mellőzve a lényegteleneket. Bizonnyal minden igaz embernek fáj az igazságtalanság látványa. Ha viszont azonnal ítélkezünk, igaztalanná válunk. Ezért ne ítélkezzünk. Még akkor is, ha a lényegtelen dolgok nagyon attraktívak tudnak lenni a bulvármédia számára. Sőt az ilyeneket keresik, nyomozzák, leplezik föl s le. Mondják, csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit – de ezt csak az gondolja, aki tényleg semmit nem tesz. Ezzel viszont máris az ördög malmára hajtja a vizet. Én megtettem a tőlem telhetőt, leírtam, mit gondolok minderről… mit gondolok a lejárató médiakampányokról.

Puss Sándor SJ


[1] https://www.eletunk.net/essze-jegyzet/koteltanc-2023-2027/
[2] https://www.eletunk.net/essze-jegyzet/puss-sandor-sj-ujra-sandor-jozsef-benedek/
[3] https://www.eletunk.net/essze-jegyzet/puss-sandor-sj-kettos-merce/
[4] Dr. M. A. Nailis — Werktagsheiligkeit Ein Beitrag zur religiösen Formung des Alltags Schönstatt-Verlag (ford. Gódány Róbert).
[5] Itt joggal hivatkozhatunk a napokban megjelent erdélyi cikkre: https://romkat.ro/2023/05/24/szexualitas-a-szentharomsag-foldi-elokepe/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük